Kapcsolódás a munkahelyen – nehézségek és megoldások

Amikor a járványhelyzet okán az otthoni munkavégzés a mindennapjaink részévé vált, a legtöbben még örültünk a rugalmasság eme új, korábban nem tapasztalt szintjének. Néhány hónap után azonban világossá vált, hogy az online munkavégzésnek megvannak a maga hátulütői is. Ezutóbbiak közül az egyik az eltávolodás, amelyet nemcsak fizikai, de lelki értelemben is tapasztalhat(t)unk. Most, hogy másfél év után a legtöbben legalább részlegesen visszatérünk a munkahelyünkre, szembesülhetünk vele, hogy nehéz visszarázódnunk, és ott folytatnunk a számunkra kedves munkatársakkal, ahol abbahagytuk. Mai cikkünkben Hadas-Hajdu Helga business coachcsal beszélgetünk a kapcsolódás jelenlegi kihívásairól, és arról, mit tehetünk annak érdekében, hogy képesek legyünk ismét kielégíteni ezt az elemi szükségletet a munkahelyünkön is.

Egyedül nem megy

Bár az a tény, hogy intro- vagy extrovertált emberként éljük a mindennapjainkat, nagyban meghatározza, hogy mennyire igényeljük a társaságot, általánosságban elmondható, hogy az izoláció – eltérő mértékben ugyan, de – mindannyiunkat megvisel(t). „Bármely csoportba is tartozzunk, az elmúlt másfél év hatalmas terheket rótt ránk – mi pedig alkalmazkodtunk, úsztunk az árral, és igyekeztünk az otthoni munkavégzéshez a pozitív oldaláról közelíteni” – kezdi Helga, majd egy érdekes megfigyeléssel folytatja:

„A DISC személyiségtipológiát tekintve a magyar lakosság javarésze a zöld csoportba tartozik. Jellemző ránk tehát, hogy inkább intro- mint extrovertáltak vagyunk, kétkedve fogadjuk a változásokat, és csak lassan, fokozatosan engedjük meggyőzni magunkat azok szükségességéről és hasznáról. És ugyan nem mi vagyunk a legrugalmasabb személyiségek, a külső nyomás és kényszer szülte helyzet okán kénytelenek voltunk beleállni a változásokba, és átállni az online, otthoni munkavégzésre” – világít rá a szakértő, aki szerint elfogadtuk ugyan az újraírt szabályokat, és igyekeztünk a lehető legkomfortosabban mozogni az új rendszerben, ám az elnyomott érzelmi, kapcsolódási szükségleteink mostanra sokunknál utat törtek maguknak. 

„A több mint egy éves elszigeteltség után mostmár bizony azoknak is hiányoznak a munkatársaik, a közös élmények és az élő párbeszédek, akik egyébként magányos farkasoknak vallják magukat” – véli interjúalanyunk. Ennek ellenére a legtöbben vegyes érzelmeket táplálunk az irodába való visszatérés kapcsán. És bár ez, ahogyan arról majd később is szó esik, Helga szerint teljesen normális, ugyanakkor nagyban meg is nehezíti a kapcsolódást és az egymás felé fordulást.  

A közénk emelt falak

„Az elmúlt hónapokban mindannyiunk megélt veszteségeket, kisebb vagy nagyobb válságokat. Ezek óhatatlanul személyiségformáló erővel bírnak, így meglehet, hogy az az önmagunk, aki másfél évvel ezelőtt kilépett az irodája ajtaján, már nem ugyanaz a személy, mint aki mostantól ismét ott tölt heti pár napot. A mindennapjaink pedig annyira eltérő ütemben, különféle megélések mentén zajlottak, hogy nem csoda, ha úgy érezzük, nem találunk könnyedén kapcsolódási pontot, közös témát” – magyarázza a szakértő.

Helga szerint a járványhelyzet még egy lényeges, a kapcsolódást nehezítő akadályt gördített elénk:

„Több szempontból is megosztott lett nemcsak a társadalmunk, de a munkahelyi mikroközösségünk is. Az, hogy miképpen vélekedünk a maszkviselésről, az oltásról, valamint az irodába való visszatérésről, igencsak különböző lehet, az eltérő álláspontok és a bennünk munkálkodó félelmek pedig éket verhetnek közénk és rég látott kollégáink közé” – véli.  És ha mindez nem lenne elég, az eltolódott munka-magánélet egyensúly, valamint a fokozott virtuális jelenlét további kihívások elé állít(ott) minket.

Az online tér veszélyei

„A munkahelyi jelenlétünk hosszú időre áthelyeződött az online térbe, ami számos további problémát generált” – mondja Helga. „Egymástól elszigetelten dolgozva egyre kevesebbet kommunikáltunk a munkatársainkkal, ez pedig nemcsak a közérzetünkre, de az elvégzett munkánk minőségére is negatívan hatott. A motivációnk és munkakedvünk pedig jelentősen csökkent a magányos munkavégzés során” – világít rá interjúalanyunk, majd hozzáteszi: 

„Előfordulhattak szélsőséges jelenségek, következmények is, mint amilyen például az online játék-, illetve szerencsejáték-függőség kialakulása. Érdekes továbbá, hogy úgy tűnik, az izoláltság hatására a nárcisztikus viselkedésjegyek is sokunkban felerősödtek – hiszen a másokra való odafigyelés és a kétirányú párbeszédek az elmúlt időszakban nem képezték a mindennapjaink szerves részét” – osztja meg a talán meglepő tényt a szakértő.

A négy fal között végezve a dolgunkat a kiégés észlelése és kezelése is minden eddiginél nehezebbé vált – hiszen annak tüneteit rendszerint nem mi magunk, hanem a közvetlen munkatársaink veszik észre először. „Az egymásra fordított figyelem az, amiből nagyon sokat profitálunk, és aminek a hiánya kikezdi még a legjobb, legösszeszokottabb csapatok kohézióját is” – véli interjúalanyunk. A nehézségek listája tehát hosszúra nyúlik – de mit tehetünk azért, hogy ismét hathatósan segíthessük és támogathassuk mind egymást, mind önmagunkat a kapcsolódás érdekében?  

Lassan, empatikusan, türelmesen

A szakértő először is leszögezi: nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat azért, mert ódzkodunk a visszatéréstől, a csapatrendezvényektől vagy a „normális”, régi kerékvágástól. 

„Most az (is) a normális, ha furcsán érezzük magunkat. Ne azt tűzzük ki célul, hogy hirtelen minden a régi lesz, hanem vizsgáljuk meg, hogyan tudunk a legközelebb kerülni a saját, átalakulóban lévő szükségleteinkhez. Ha az elmúlt évben a négy fal között ülve egyedül tengettük a mindennapjainkat, most valószínűleg jobban igényeljük a szociális kapcsolódást, mint azok, akik több kisgyermekkel zsonglőrködtek a házimunka, az otthoni tanulás és a munkavégzés teendőivel – ezeket a különbségeket mindenképp vegyük figyelembe” – figyelmeztet Helga.  

Érdemes azt is megvizsgálnunk, mi hiányzott nekünk a leginkább a munkatársainkkal való kapcsolódást illetően, és hogy melyek azok a dolgok, amelyek már az izoláció előtt is kihívást jelentettek. Az előbbieket hozzuk vissza mielőbb a mindennapjainkba, az utóbbiakat pedig gyakoroljuk! „Ha kényelmetlenül érezzük magunkat egy 10 fős ebéd gondolatától, akkor szervezzünk kisebb körben programokat, vagy helyezkedjünk el egy csésze kávéval a konyhában, és élvezzük kívülről szemlélődve a nyüzsgést, az információk áramlását. Ha hadilábon állunk a segítségkéréssel, gondoljunk arra, mennyivel jobb élőben odasétálni egy kollégánkhoz ahelyett, hogy hosszú perceket várnánk a válaszára a képernyő mögött. Ha pedig egy-egy napunk valamiért nem a terveink szerint alakul, bátran osszuk meg egymással a bosszúságunkat – higgyük el, a feszültség kicsatornázása és közös feloldása sokkal eredményesebb, mint magunkban fortyogni – hiszen együtt még a nehézségeket is könnyedebben átvészeljük” – világít rá a szakértő.  

Amennyiben erre lehetőségünk van, alakítsuk ki a számunkra ideális hetirendet, és tekintsünk úgy a „bejárós” napokra, mint a szociális kapcsolódás és feltöltődés eszközeire. Ha eddig nem tettük, most érdemes kipróbálnunk azokat a munkavállalói elégedettséget és élményt támogató elemeket, amelyekkel online nem volt módunk élni. Csocsózzunk vagy kávézzunk egyet a számunkra kedves munkatársainkkal, vezessünk be új, közös rutinokat és rituálékat, és ne feledjük: egységben az erő! Amennyiben pedig új kihívásokra és környezetváltozásra vágyunk, ne habozzunk – frissítsük vagy egészítsük ki önéletrajzunkat, majd töltsük fel ide, hogy személyre szabottan válogathassunk a több ezer nyitott álláslehetőség között! Maradjunk mindig naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, otthoni munka, kapcsolódás, kollégák, csapatmunka