Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Az élet elvesz, az élet ad – tartja a mondás. Amikor a minket érő csapásokat utólag, tisztes távolságból szemléljük, sokszor rájöhetünk, hogy tényleg minden rosszban van valami jó. Mai interjúalanyunk 2 és fél évvel ezelőtt váratlan balesetet szenvedett, melynek hatására újra kellett gondolnia a karrierjét. Mint mondja, sorsának ezen szerencsétlen fordulata ruházta fel azzal a szemléletmóddal, amelynek köszönhetően ma képes mindenben – még a tragédiában is – lehetőséget látni. Temesvári Orsi, Az utazás a gerincvelőm c. blog szerzője és az idei-TEDxMETU konferencia előadójának sorait olvasva talán mi is felvesszük majd azt a bizonyos, megfelelő szemüveget. 

Ambíciók és vágyak

„Középiskolás koromban még magyartanár, illetve újságíró szerettem volna lenni, ám az érettségi után jogi tanulmányokat választottam: mivel mindig is arra vágytam, hogy komolyan vegyenek, ez a pálya kézenfekvőnek tűnt. Az egyetem végére aztán világossá vált, hogy nem ebben képzelem el magam, rátaláltam a pénzügyi területre, és adótanácsadással foglalkoztam” – mesél a kezdetekről Orsi. 

És folytatja a lényeges, kezdeti tapasztalatival: „A céges kultúra azonban, ami jellemző erre a szektorra, minden előnyével és lehetőségével együtt sem jelentett hosszútávon vonzó perspektívát. Azokban a szervezetekben, ahol dolgoztam, együttműködőnek és simulékonynak kellett lennünk, akár a munka-magánélet egyensúlyának árán is, én azonban nem akartam feladni magam. Szerettem volna teljes életet élni, melyben jut időm a barátaimra, a családomra, a sportra, vagy akár az önkénteskedésre is.”

A 25 éves fiatal lány 2018 áprilisában épp egy futóedzésről tartott hazafelé, amikor elgázolta egy autó. A súlyos baleset gerincvelősérüléssel és végtagbénulással járt. 

„Végülis kapóra jött ez a váltás, amire a balesetem kényszerített, nélküle ugyanis valószínűleg nem mertem volna ilyen korán elmozdulni a pénzügyi, jogi pályáról. Most azonban lehetőséget kaptam, hogy olyasmivel foglalkozzak, amiben hiszek és amit fontosnak tartok. Az engem ért közlekedési balesetről persze nem beszélhetünk még múlt időben, hiszen a feldolgozás, a rehabilitáció fizikai, lelki, valamint mentális szinten jelenleg is zajlik. Egyelőre azt próbálom kitalálni, hogy mihez – vagy mi mindenhez lenne kedvem, minek látom értelmét, és mi az, amit a fizikai állapotom is lehetővé tesz. Amint megtalálom ezt a metszetet, adódik a kérdés, hogy milyen formában dolgozhatok: alkalmazottként, projekt alapon, vagy saját vállalkozást kell indítanom? Sok lehetőség van előttem és sok irány” –mondja interjúalanyunk.

Na de miért is jöhet kapóra, mit adhat nekünk egy baleset vagy bármely más, nem önként vállalt, életünkre negatívan ható esemény? 

Viszonyunk a munkához és az időhöz

A munkát sokan nem tekintjük ajándéknak, mert számunkra nem egyenlő a kiteljesedéssel, csupán a pénzszerzés, megélhetés keserves eszköze. „Otthon ennek pont az ellenkezőjét láttam – édesanyám a nyugdíjazása előtt pár évvel is úgy vélte, hogy a munka örömteli tevékenység, s mint olyan, jó, hogy van. Találkozom persze ellenpéldával is, sok barátom számára a munka csak szükséges rossz. Szerintem viszont borzasztó lenne azzal a tudattal élni, hogy életem nagy részét olyan munkahelyeken, olyan munkakörökben töltöm el, amit nem is szeretek, ami nem elégít ki, amiben nem érzem jól magam. A balesetem óta sok ápolót, gondozót figyelhettem meg munka közben, és egészen más, felemelő érzés azok közelében lenni, akikről látszik, hogy szívvel-lélekkel teszik a dolgukat – vallja Orsi, aki maga is hivatásban, és nem robotolásban gondolkodik. 

Elmondása szerint ez nem újkeletű – értékrendje a baleset előtt is a helyén volt, tudta, minek mi az ára, ám a váratlan tragédia még jobban felnyitotta a szemét: „Miután túlélünk egy életveszélyes balesetet, és megérezzük saját törékenységünket, valószínű, hogy jobban megbecsüljük és kihasználjuk a rendelkezésre álló időt, mint korábban. A helyzet hatására a korábbinál is jobban figyelek arra, hogy tudatosan megválogassam, kivel és hogyan töltöm az időmet, legyen szó akár a munkámról, akár a magánéletemről.” 

Elindulni az álmaink után

Egy-egy nem várt nehézség, élethelyzet nemcsak az időhöz vagy épp a munkához fűződő viszonyunkat változtathatja meg, de önmagunkról is sokat tanulhatunk általa. Lehetséges, hogy hatására képesek leszünk elfogadni, jobban szereti magunkat, sőt, eddig rejte(gete)tt képességeinket, ambícióinkat is felszínre hozhatja.

 „Nem azt mondom, hogy csodálatos végtagbénultként kerekesszékben élni, az viszont igenis csodálatos, hogy mennyi időt és lehetőséget kaptam arra, hogy ezen keresztül másoknak segítsek, vagy megtanuljam azt, hogy nem azért, nem akkor vagyok értékes ember vagy munkaerő, ha mozog mindkét lábam, vagy szép vagyok, hanem azért, aki valójában, legbelül vagyok. A munkaerőpiacon jelenleg is vannak lehetőségeim” – mondja Orsi, aki szerint a titok és az önmegvalósítás nyitja a saját magunkba és a küldetésünkbe vetett hitben rejlik. 

Interjúalanyunk néhány fontos tanácsot is megoszt, amelyek bármikor jól jöhetnek, ha nem tudjuk, merre tovább, vagy még nem látjuk tisztán, jó irányt választottunk-e: „Még ha bizonytalan is, hogy amivel foglalkoznánk, biztos megélhetést ígér-e számunkra, el kell indulnunk, meg kell ismertetnünk magunkat a világgal. Nagyon fontos továbbá, hogy tisztában legyünk a miértünkkel, tudjuk, mi a célunk. Én például azért megyek az írással, előadásokkal kapcsolatos álmaim után, mert szeretném a kimondott, leírt szóval inspirálni az embereket, olyan tartalmakat adni nekik, amelyekből meríteni tudnak. Közel kétévnyi blogírás után ma már elmondhatom, hogy két TEDX konferencián is előadhattam, és ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, csak a bátorságom és a célom, személyes miértem kellett” – világít rá a fiatal lány, majd hozzáteszi: 

„Számomra az volt az egyik legnagyobb felismerés, hogy senki más nem lehet bátor helyettem, viszont, ha én képes vagyok rá, akkor olyan ajtók nyílnak ki előttem, amelyek egyébként soha nem tárultak volna fel. Ha egy ilyen komoly traumát, megrázkódtatást túléltem, egy munkahelyváltás már meg sem kell, hogy kottyanjon.”

Elég jónak lenni

Sokan azonban hiába érzik tehetségük, küldetésük hívó szavát, változatos önkorlátozó hiedelmekkel állnak saját maguk útjába. Rendkívül fontos tehát, hogy milyen a belső párbeszédünk – egy átlagos, jelentéktelen hangyaként tekintünk magunkra a sok közül, vagy elhisszük, hogy a szavaink és a tetteink nyomot hagynak, illetve értékesek mások számára?

„Sokszor én is elbizonytalanodom, és megkérdezem magamtól, ugyan mit tudok én 28 évesen, a viszonylag kevés élet- és munkatapasztalatommal mutatni, adni másoknak, de aztán mindig tapasztalatom, hogy egy-egy üzenetem, gondolatom pozitívan hat az olvasókra” – árulja el interjúalanyunk, aki szerint a rossz napok elfogadása és megélése ugyanúgy megkerülhetetlen, mint a pozitív hozzáállás és a tudatosság:

„Nem kell mindig százötven százalékos teljesítményt nyújtanunk, a kilencven is teljesen elfogadható. Legyünk továbbá türelmesek, adjuk meg mindennek a megfelelő időt, hogy kiforrja magát, legyen az egy blogposzt, egy ötlet, bármilyen munkával kapcsolatos elképzelés, elhatározás. Fontos azt is felismernünk, hogy nem muszáj mindent egyedül elérnünk, sőt – érdemes megtalálnunk azokat, akik elkísérhetnek és támogathatnak minket a választott úton. Magam is rájöttem, hogy nem minden élethelyzetben előnyös vagy kivitelezhető az önállóság, és igenis szükségem lehet a segítségre. Tartsuk szem előtt: másokkal együtt tényleg többet érhetünk el.”

Ha a fenti sorokat olvasva felvérteztük magunkat a szükséges elszántsággal, fordítsuk javunkra az elmúlt időszakban megélt veszteségeinket, és keressünk személyre szabottan az álláslehetőségek között! Amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Frissítsük az önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy tovább növeljük esélyeinket. Ne felejtsünk el továbbá hírlevelet és Facebook értesítést is kérni, hogy mielőbb elhelyezkedhessünk.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, trauma, motiváció