Döntéshelyzet? Ideje cselekedni!

Döntéshelyzet? Ideje cselekedni!

Életünk során rengeteg jó és rossz döntést hozunk – de vajon mi határozza meg, merre billen a mérleg? 

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Mai cikkünkben arra keressük a választ, hogy mely belső illetve külső akadályok nehezítik a tudatos döntéshozatalt, valamint azt is körbejárjuk, mit tehetünk azért, hogy a lehető legjobban kiaknázzuk a bennünk rejlő potenciált. A hasznos tanácsok és elgondolkodtató példák pedig nemcsak a szakmai életutunk során nyújthatnak kapaszkodót, de magánéletünk örömteli megélésében is sokat segíthetnek.  Dara Péter - hitvallása: “A legjobbat hozom ki belőled!” - sokféle módon és eszközzel segít a hozzá fordulóknak, de a hogyannál sokkal fontosabb számára az eredmény. 

Kérdések a tudatosításért

Péter azt vallja, hogy a helyzetünk jobbá tétele, a jobb élet és mindennemű változás a jelenlegi helyzetünk tágabb megértésével, az összefüggések felismerésével kezdődik. Ehhez pedig a következő kérdések kíméletlenül őszinte megválaszolása szükséges, ez jelenti ugyanis a kiindulópontunkat: „Abban a közegben vagyunk-e, amelyben önmagunkat adhatjuk, vagy szerepjátékra kényszerülünk? Mikor vagyunk önazonosak? Mik a motivációink? Miért vagyunk egy adott munkahelyen? Milyen környezetre van, lenne szükségünk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk? Miben vagyunk tehetségesek?”

Az utolsó kérdés kapcsán fontos megértenünk, hogy a tehetségünk nem feltétlenül azonos a tanulmányainkkal vagy a végzettségünkkel, de még a jelenlegi munkakörünkkel sem.

„Bár természetesen a tanult készségeinket, ismereteinket is jól tudjuk kamatoztatni, az ösztönös tehetségeinket – amiket egyáltalán nem tudatosan tanultunk – kibontakoztatva azonban könnyebben juthatunk előre. A tehetségeinkkel való munkálkodás ugyanis sokkal kevesebb energiánkat emészti fel, hiszen szívvel-lélekkel dolgozhatunk ahelyett, hogy érdektelenül, rutinszerűen végeznénk el a munkánkat nap mint nap. Arra érdemes tehát törekednünk, hogy ne csak annak mentén helyezkedjünk el, hogy miben vagyunk jók, hanem arra is figyeljünk, miben leljük örömünket” – tanácsolja interjúalanyunk.

Szerinte ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassuk ki önmagunkból, a komfortzónánkat – napjaink népszerű feltevésével szemben – nem elhagynunk, hanem megtalálnunk kell. „Amikor a komfortzónánk elhagyására buzdítanak minket, sokan félreértelmezik a fogalom jelentését: a megszokottsággal azonosítják azt, holott a komfortzóna sokkal inkább az a közeg, ahol jól érezhetjük magunkat, ahol motiváltan végezhetjük azt a tevékenységet, ami megfelel a kompetenciáinknak és az érdeklődésünknek – vagyis ahol végre önazonosak lehetünk mind a munkában, mind a magánéletben.” – vallja a szakértő.  

Gátló tényezők önmagunkban és körülöttünk

Adódik a kérdés, hogy hogyan hozhatnánk felszínre a bennünk rejlő képességeket, illetve hogy miért olyan nehéz ezt megtennünk. „Rengetegen éljük le úgy az életünket, hogy nem jövünk rá, miben vagyunk igazán jók, mert nem kérünk és nem is kapunk visszajelzést a környezetünktől. Aztán pedig, amikor végre visszacsatoláshoz jutunk, szembetaláljuk magunkat az elfogadás nehézségével is – hiszen gyakran előfordul, hogy az, amit gondolunk magunkról, és az, amilyenek valójában vagyunk, vagy amilyennek mások látnak minket, köszönőviszonyban sincs egymással. Jellemző, hogy alulértékeljük magunkat, és nem látjuk reálisan a képességeinket” – világít rá Péter. 

Mint mondja, a belső akadályok, berögzült hiedelmeink és a saját, olykor irreális elvárásaink mellett érnek minket külső, nehezítő hatások is. „Ilyen például a ránk zúduló információtenger, a nyomás, ami azt üzeni számunkra, hogy csakis akkor lehetünk sikeresek, ha minden percünket hasznosan, önfejlesztést célzó gyakorlatokkal, agyunk folyamatos terhelésével töltjük, de ugyanilyen ártalmas lehet a negatív („Jaj, megint hétfő!”) mentalitás is, amelyet könnyedén és észrevétlenül eltanulunk a kollégáinktól vagy a barátainktól.”

Amikor az akadályok leküzdése a feladat, a kívülről érkező impulzusok beazonosítása mellett fontos, hogy saját hozzáállásunkat is górcső alá vegyük, és ne kizárólag a környezetünket hibáztassuk – helyzetünk tágabb megismerése és megértése ugyanis egyéni felelősségünk vállalásában gyökeredzik. 

Felelősség és motiváció

A fentiek szerint tehát a jó, vagy jobb döntés(ek) felé vezető út első lépése, hogy fel- és elismerjük, hogy valami nem jó nekünk. Ezután két dolog is segíthet a továbblépésben: egy vonzó cél, vagyis egy, a mostaninál jobb állapot iránti vágy, és/vagy a félelem. Például az attól való félelmünk, hogy a körülményeink, a közérzetünk, a munkánk a jelenleginél is rosszabbra fordulhat. 

„A félelem azért lényeges, mert amikor változtatni szeretnénk a jelenlegi helyzetünkön, nem biztos, hogy egyből tisztában vagyunk azzal, mi a célunk, milyen az ideális, vágyott állapot. Azt azonban mindenképpen meg kell értenünk, éreznünk, hogy mi az, ami nem jó, ami visszahúz és ami gátol minket, amiből ki szeretnénk vagy ki kell lépni – amint ezt tudatosítjuk, egy idő után képesek leszünk új célokat is kitűzni” – magyarázza Péter, majd folytatja:

Lehet, hogy először csak a tüneteket, például az elmérgesedő munkahelyi viszonyt vagy a romló mentális, lelki, fizikai állapotot látjuk, nem a problémát. El kell jutnunk a tünetek forrásáig, mert abból lehetőséget generálhatunk: felismerhetjük, milyen visszahúzó erők hatnak ránk. Megtanulhatunk nemet mondani a pénzhajszolásra, a munkamániára, egy nem testhezálló munkakörre vagy egy autokrata főnökre. Az átalakulás érdekében látnunk és szem előtt kell tartanunk a prioritásainkat, és azok mentén kell megváltoztatnunk a gondolkodásmódunkat, hogy életmódunk összhangban legyen a számunkra fontos értékekkel” – összegez a szakértő, aki szerint azt is lényeges megértenünk, hogy nincs tiszta, állandó egyensúlyi állapot: a tökéletességre való kimerítő törekvés helyett elég, ha tudjuk, mikor, miért és hova billen a mérlegünk. 

Egyedül nem megy 

Amikor azt kérdezem, általában miért van szükségünk egy külső szemlélő, például coach, pszichológus vagy egyéb szakember segítségére, miért nem tudjuk saját magunkat pályára állítani, Péter a sportéletből kölcsönöz analógiát. 

„Egy bizonyos szintig bárki eljuthat, ki tudjuk hozni magunkból addig a legjobbat, de ha e szint fölé szeretnénk jutni, kell valaki, aki megmutatja nekünk az általunk még észre nem vett lehetőségeket, sőt, a gátakat is. Amikor egy úszó rosszul fordul vagy vesz levegőt, azt ő cselekvés közben nem veszi észre, ám az edző, aki kívülről látja őt, képes segíteni a visszajelzésével, a figyelmével. Azt szoktam erre mondani, hogy a szemünk kifelé néz a fejünkből, ezért olyan nehéz magunkban észrevenni mind a potenciált, mind a fejlesztendő területeket.” 

A tartós változások eszközöléséhez és a sorsfordító döntésekhez tehát nem árt, ha támaszkodhatunk egy barátunk, a párunk vagy egy közeli kollégánk segítségére, ám ahhoz, hogy objektív és reális képet kaphassunk magunkról, érdemes egy szakember észrevételeit, visszajelzéseit is meghallgatnunk, hogy reális önképre alapozva hozzunk jó döntéseket.

Amennyiben úgy érezzük, hogy életünk nem pont olyan, amilyennek megálmodtuk, kövessük Péter tanácsait, és a szívünkre is hallgatva hozzuk meg a döntéseinket. Váljunk éberré és tudatossá mind a szakmai, mind a magánéletünkben, és engedjük kibontakozni a bennünk rejlő lehetőségeket. 

Amint megleltük az irányt, keressünk aktívan, személyes prioritásaink szerint az álláslehetőségek között. Vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget, ha a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, és frissítsük önéletrajzunkat, valamint töltsük fel ide. A mielőbbi elhelyezkedés érdekében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is! 

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, önismeret, döntés

További cikkek a karrierépítésről