Ne korlátozzuk a saját karrierünket!

Ne korlátozzuk a saját karrierünket!

Gondoltunk már valaha arra, hogy mekkora befolyással bírunk a karrierünk alakulására? Hogy az előttünk magasodó falak csupán a fejünkben léteznek?  

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Mindannyian egy hatalmas hátizsákkal érkezünk a felnőttkorba és a munka világába: a társadalmi és családi mintáink beleégnek a gondolkodásunkba, és jelentősen meghatározzák azt, hogy mikor, milyen irányba indulunk, hogy merünk-e ugrani, kockáztatni, vagy éppen letérni egy korábban kijelölt, ám zsákutcának bizonyuló útról. Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus, a Siker tervezhető című könyv szerzője mai cikkünkben mesél az önkorlátozó hiedelmeinkről, és tippeket ad a velük való leszámoláshoz is, hogy ne csak álmodozzunk a sikeres karrierről, de meg is valósíthassuk azt!

Amit a múltból hozunk

Az, ahogyan a családunk, a hozzánk közel álló vagy éppen általunk nagyra tartott személyek az élet különböző aspektusairól gondolkodnak, hatással van saját döntéseinkre és cselekedeteinkre is. “Életnarratíváknak hívom azokat az önkorlátozó hiedelmeket, amelyek meghatározzák, milyen szemüvegen keresztül szemléljük a világot, valamint benne önmagunkat, a működésmódunkat. Ezek a narratívák a tudattalanunkban előírják nekünk, hogy mit lehet és mit nem, hatásukra szigorú belső szabályrendszereket, normákat alakítunk ki. Ezeknek egy speciális, rendkívüli erővel bíró vállfaját képezik a transzgenerációs téglák, azaz a szüleinktől kapott üzenetrendszerek, melyekből jó eséllyel mindannyian több százat birtokolunk” – kezdi a szakértő.

A különféle, belénk ivódott megállapítások és parancsok azonnal működésbe lépnek, amint döntéshelyzetbe kerülünk – legyen szó karrier lehetőségről, új tanulmányok elkezdéséről vagy akár arról, hogy ki merünk-e lépni egy mérgező munkahelyi kultúrából. „A legtöbbünknek valószínűleg ismerősek az alábbi mondások: Várd ki a sorod fiam! Mindennek megvan az ára. Mindenért meg kell szenvedni. Járt utat járatlanért el ne hagyj! Gazdag ember csak gazember lehet!” – sorolja a beszédes példákat Imre. 

Mint mondja, ilyen mondatokból épül fel az a képzeletbeli fal az elménkben, amely közénk és a vágyott életünk, karrierünk közé magasodik: 

„Az egyik kedvenc transzgenerációs téglám a híres „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!”, mégpedig azért, mert az erre való válaszunkban ott rejlik a szabadság, a választás lehetősége. Mondhatjuk magunknak azt, hogy akkor bizony jókora takaróra lesz szükségünk, vagy Hofi Gézát idézve le is törhetjük saját szárnyunkat a következőképpen: ”Ugyan, te kis butus, azt hiszed, lesz takaród?” 

Akarjuk irányítani az életünket?

A választás tehát a mi kezünkben van, ám interjúalanyunk szerint nehéz dolgunk lesz, ha elhatározzuk, hogy leszámolunk a korlátainkkal, mert történelmünk okán lelkünket áthatja az a tudat, hogy az élet nehéz és kegyetlen, és „mindenért meg kell szenvednünk”.  

„Az érvényesülés útja rögös, de nem járhatatlan. Azt kell eldöntenünk, vagy éppen arról kell a hangosan ellenkező tudattalanunkat meggyőznünk, hogy szabad-e nekünk ezt vagy azt megtennünk, hogy kiállhatunk-e magunkért és a saját igazunkért. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kikaparhatjuk-e a gesztenyénket, azaz hathatunk-e sorsunk alakulására? Vagy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig az a bizonyos - mások által rövidre szabott - takaró ér?”

Imre szerint a hiedelmekkel való leszámolás kapcsán fontos azt is megértenünk, hogy bár teljesen eltüntetni nem tudjuk azokat, felvértezhetjük magunkat ellenük: „Nem biztos, hogy a komplett hiedelemrendszerünket ki tudjuk hajítani az ablakon, hiszen vannak bizonyos korlátok, melyek feloldásához több évnyi terápia szükséges. De ha tisztában vagyunk a hiedelmeink létezésével, akkor bizonyos praktikákkal ellensúlyozhatjuk a hatásukat. Mint egy fejfájáscsillapító, ami tüneti kezelésként alkalomadtán enyhülést nyújt, ám nem megoldás akkor, ha minden nap fáj a fejünk. Káros gondolataink kigyomlálása kőkemény belső munka, amelyet ideig-óráig halogathatunk ugyan, de nem spórolhatunk meg, ha valóban élhetőbb életre vágyunk.” Na de hogyan fogjunk hozzá?  

Ki a rendes ember?

Ha szeretnénk nyakon csípni a minket akadályozó hiedelmeinket és transzgenerációs tégláinkat, az egyik legerőteljesebb kérdés, amit feltehetünk magunknak, az, hogy kit tartunk - és kit tart a családunk - úgynevezett rendes embernek. „Az a rendes ember, aki heti 40 órát dolgozik, vagy az, aki túlórázik? Aki a hétvégét is végig robotolja, vagy aki pihenésre szánja? Előfordulhat, hogy huszonévesen céget alapítunk, és mindössze heti 20 óra munkával megteremtjük egy kellemes élet feltételeit magunk és a családunk számára, és bár mindenünk megvan, valamiért nem tudunk hátradőlni és örülni a sikerünknek. Miért? Azért, mert az agyunkban szüntelenül zakatol a kínzó gondolat, hogy csalók vagyunk, hiszen csak heti 20 órát dolgozunk, ez pedig kevesebb, mint amennyit a „rendes” ember teljesít” – magyarázza a szakértő, majd egy személyes példával szemlélteti, hogy nem csak saját agyunk, de környezetünk is rendkívül nagy visszahúzó, esetenként megfélemlítő erővel bír:    

„Én évek óta rengeteget dolgozom szombaton, de van egy csere pihenőnapom, a szerda. Sokszor kapok emiatt bűntudatkeltő kérdéseket: Hogy bírod ezt, hogy bírja a családod? Ilyenkor én vissza szoktam kérdezni, hogy az illető mikor volt otthon a gyermekével hétköznap délelőtt, mire a másik rendre elhűlve jegyzi meg, hogy: De hiszen az munkanap! Nagyon nehéz szembemennünk a tömeg narratívájával, mert bár asszertíven, a saját érdekeinket szem előtt tartva és a másik véleményét tisztelve is megtehetjük ezt, a tömeg általában agresszívnek bélyegzi azt, aki kiáll a sorból” – világít rá a pszichológus.

Amire engedélyt adunk magunknak

Ha jobb állásra, a hivatásunk megtalálásra vágyunk, vagy egyszerűen azon morfondírozunk, hogy a helyünkön vagyunk-e, kénytelenek leszünk kilépni a komfortzónánkból, akár a körülöttünk lévők rosszallását is figyelmen kívül hagyva. „Nem kell, hogy a váltás száznyolcvan fokos fordulattal kezdődjön – ha teljesen ellentétes, vagy szélsőséges viselkedést produkálunk, az nem lesz önazonos. Ha eddig minden előbbre hozott határidőre igenlő választ adtunk, és késő estig dolgoztunk, hogy felettesünk kedvére tegyünk, akkor nem reális, hogy egyik-napról a másikra minden kérésre nemet mondunk. A fokozatos határfeszegetéshez jó kapaszkodó lehet az alábbi, bármilyen szituációban bevethető, befejezendő mondat: Nem tehetem meg azt, hogy…” – üti fel a kérdést Imre, majd folytatja a magyarázattal.

„Kezdjük el kivizsgálni, hogy a pszichés működésünk mire ad zsigerből tiltást. Közbeszólhatunk egy állásinterjún, ha nem etikus a kérdés, amit nekünk szegeztek? Kérhetünk másik széket egy tárgyaláson, ha kényelmetlenül ülünk? Mondhatunk ellent a felettesünknek, vagy a munkahelyünkön is érvényesül „A szülőnek / tanárnak mindig igaza van” hiedelem?” 

Ha a fentiek segítségével sikerrel azonosítottuk saját önkorlátozó hiedelmeinket, érdemes tudatosítanunk, hogy sosem az a kérdés, képesek leszünk-e változni és változtatni – a hangsúly sokkal inkább azon van, mit merünk vagy nem merünk megtenni. A legnagyobb gátunk ugyanis a félelem: „Félünk a környezet borítékolhatóan negatív reakciójától, és félünk az esetlegesen fájó felismerésektől is. Én azonban azt mondom, sosincs késő elkezdenünk megismerni, megérteni, és formálni önmagunkat. Hiszen ahogy Stephen R. Covey is mondja: a boldogság, a siker és az érvényesülés egy rés, ami a felénk jövő inger és a rá adott válasz között feszül” – összegez Imre. 

Fogadjuk meg a szakértő tanácsait, és nézzünk új szemmel a karrierünkben rejlő lehetőségekre! Amint tisztán látjuk, mit szeretnénk, keressünk személyre szabottan az álláslehetőségek között, saját prioritásaink szerint. Amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Frissítsük az önéletrajzunkatés töltsük fel ide, hogy tovább növeljük esélyeinket, valamint ne felejtsünk el  hírlevelet és Facebook értesítést kérni, hogy mielőbb elhelyezkedhessünk.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, lehetőség, önismeret, fejlődés 

További cikkek a karrierépítésről