Hová tűnt a motivációnk?

Míg a január jellemzően a célkitűzés és a nagy tervek időszaka, addig a február gyakorta az első elakadásoké, sőt nem ritkán a kudarcoké is. Bár a vágyott boldogabb és sikeresebb mindennapok továbbra is a szemünk előtt lebegnek, és általában azt is tudjuk, mit kellene tennünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a vonzó jövőképhez, mégis ellustulunk, halogatni kezdünk – és mindezért a motiváció hiánya a felelős. Hogy hol keressük az eltűnt (vagy korábban sem volt) lendületet, arról Hitkó Andrea Motivációs Térkép Partnert és coachot kérdeztük.

Kincs, ami van

Hogy megoldhassuk a sokak számára visszatérő problémát, mindenekelőtt a motivációt övező misztikummal kell leszámolnunk.

„A motiváció nem valamiféle rejtélyes varázserő, ami csak a kiváltságosok sajátja, hanem az a belső hajtóerő, ami mindannyiunkban ott van, mozgósítható és megerősíthető. Motiváltnak lenni azt jelenti, hogy a helyünkön vagyunk, tudjuk, miért kelünk fel reggelente, és akár a szükségesnél sokkal többet is megteszünk ezért a célért, beleértve a nemszeretem feladataink elvégzését is” – szögezi le kiindulásképp Hitkó Andrea. 

A motivációnk tehát minden esetben belülről fakad: hiába várjuk a felettesünktől, a kollégáinktól, a munkáltatónktól, hogy motiváljon minket, már rövidtávon is csalódni fogunk, külső motiváció ugyanis nem létezik. „Elég csak a fizetésemelésre gondolnunk: valószínűleg nagy örömmel fogadjuk a hírt, majd az első magasabb összeget is, talán még a másodikat is, a harmadiknál azonban már észre sem vesszük a különbözetet, és pontosan így van ez a motivációnkra tett hatásával is. Ellenben, ha tudjuk, miért dolgozunk az adott munkahelyen, mi a személyes célunk a betöltött munkakörrel, változó körülmények között is képesek leszünk megőrizni a lendületünket, és vele együtt a teljesítményünket is” – osztja meg a szakértő. 

Ahány ház, annyi motiváció

Ahhoz, hogy megtalálhassuk a saját miértünket, akár a munkánkban, akár a magánéletünkben, érdemes megállnunk, és őszintén magunkba néznünk, hogy is vagyunk. Ha gyakran kedvetlenül ébredünk és legszívesebben ki sem kelnénk az ágyból, jó eséllyel dolgunk van a témával. „Ugyan a szembenézés nem mindig könnyű, viszont magában hordozza a változás lehetőséget, ha azonban inkább homokba dugjuk a fejünket, borítékolhatóan más mércéje szerint fogjuk élni az életünket, és csak a szerencsén múlik majd, hogy mi sül ki belőle” – figyelmeztet a coach. 

Ahogy a céljainkat is gyakran aszerint tűzzük ki, amit a környezetünkben látunk, úgy nem ritkán a motivációt is ott keressük, ahol mások találják meg – ez azonban szintén nem lesz a miénk. „Lényeges megértenünk, hogy mindannyiunknak mástól csillog a szeme, vagyis a belső hajtóerő nagyon sokféle és egyénileg különböző lehet. Ha összhangban vagyunk a sajátunkkal, akkor érhetjük el azt megnyugtató, mégis lelkesítő érzést, hogy jó úton járunk, ezért erre érdemes törekednünk, mások példáinak követése helyett” – javasolja Andrea. 

A szakember szerint a motivációnk nagyban összefügg az értékrendükkel, azzal, hogy mi az igazán fontos számunkra az életben – e tekintetben pedig három nagy csoportot különböztethetünk meg. 

1. Múltfókuszúak: a stabilitás, a biztonság és a kiszámíthatóság a legfőbb értékek és motivátorok számukra, ahogy nagyra értékelik a lojalitást, illetve az emberi kapcsolatokat is. Nem szeretik a változást, és nehezen hoznak döntéseket. Hosszú évekig is szívesen dolgoznak azonos munkakörben, amennyiben a munkájuk stabil, a feladataik jól tervezhetők, előre láthatóak, ugyanis ezek megtartása motiválja őket.

2. Jelenfókuszúak: menedzsertípusnak is nevezik őket, ugyanis teljes mértékben az itt és most dimenziójában léteznek, teszik a dolgukat, igazi végrehajtók. Cselekvésfókuszuk okán nem révednek a múltba, és nem tekintgetnek a jövőbe sem, döntéseik során is az aktuális célon tartják a szemüket, felesleges kockázatot nem vállalnak. A produktivitás, az eredmények motiválják őket, a projektek megvalósítása fontosabb számukra, mint a csapattagok.

3. Jövőorientáltak: az újításokat keresik, a változások, az innováció lelkesíti őket. Mindig az a kérdés lebeg a szemük előtt, hogy mi lesz az életükben öt év múlva. Tervezők, és minél hamarabb el akarják érni ezt a jövőképet, azonban sok esetben megfeledkeznek a megvalósítás szükségszerű lépéseiről. Könnyen és rugalmasan döntenek, és ha kell, bármikor újraterveznek. Szívesen váltanak munkakört, munkahelyet, iparágat, és a vállalkozás is közel áll hozzájuk. 

Útjelzők adta lehetőségek

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a mi karrierünkben, vagy az életünk egészében miért nem feltétlenül működik az, ami a barátaink, a testvérünk, vagy a párunk számára motivált mindennapokat és elégedettséget hoz. Ennek ellenére mégis gyakran kerülünk „csapdába”, mivel nem tanultuk meg, hogyan kövessük a saját vágyainkat és szükségleteinket, pedig ezek adják a motivációnk stabil alapjait. 

„Ha nem a nekünk megfelelő úton járunk, annak biztosan lesznek egyértelmű jelei. Ilyen, ha a kitűzött célunk megvalósításának első lépésénél már hiányzik a lendületünk. Ekkor biztosak lehetünk abban, hogy a célunkon kell még dolgoznunk: meg kell vizsgálnunk, elég konkrét-e, a sajátunk-e, vagy mások elvárásait követjük, és lehetséges, hogy újra is kell gondolnunk, mire vágyunk, és miért éppen arra” – vázol Andrea egy jellemző helyzetet. 

És folytatja egy másik árulkodó szituációval: „Van, hogy a kezdeti lendület nagyobb, haladunk is, majd egy nehézségnél kezd el megcsappanni a motivációnk. Ilyenkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy hogyan gazdálkodtunk az időnkkel, az energiánkkal, és hogy kellően kis, azaz teljesíthető lépésekben vágtunk-e bele a megvalósításba. Amennyiben ezek a tényezők rendben vannak, ismét a célunkhoz ajánlott visszakanyarodnunk.”

Az is előfordulhat, hogy egy előre nem látott változás van hatással a motivációnkra, sőt elképzelhető, hogy magára a célunkra is. „Ez egy teljesen természetes jelenség, hiszen például egy munkahelyváltás, egy magasabb pozícióba lépés, esetleg egy magánéleti esemény jelentősen átrendezheti a prioritásainkat. Érdemes tudatosítanunk magunkban, mi áll aktuálisan a fontossági listánk élén, és ehhez képest hová került a korábbi célunk. De ne álljunk meg itt: gondoljuk át, miért is volt fontos számunkra az adott cél, és ennek az oknak az új körülmények között van-e még relevanciája. Amennyiben igen, ne dobjuk ki az eddig elért eredményeinket, hanem tervezzük újra a megvalósítást, például adjunk hosszabb határidőt magunknak és lassítsunk a tempón, vagy nézzük meg, milyen egyéb módokon érhetjük el ezt az eddig vágyott állapotot – a lényeg tehát a rugalmasság” – hangsúlyozza interjúalanyunk. 

Ha épp motiválatlannak érezzük magunkat, merítsünk a fentiekből, és keressük meg azt a szikrát, ami újra lángra lobbantja bennünk azt a bizonyos tüzet. Lehetséges, hogy ehhez munkahelyet kell váltanunk: keressünk aktívan, személyes prioritásaink szerint az álláslehetőségek között  Frissítsük az önéletrajzunkat is, és töltsük fel ide, hogy a munkáltatók ránk találhassanak. Amennyiben a járvány miatt kell új állás után néznünk, vegyük igénybe a nekünk szóló segítséget. Növeljük esélyeinket, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk szóló munkáról sem!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, motiváció, teljesítmény, hatékonyság