Húzzuk meg a határt – főnök vagy barát?
Egy barátságos főnök minden munkahelyen kincs. De hol van a határ az egészséges vezető-beosztott viszony és a barátság között?
Önnek ajánljuk!
Biztosan nekünk is volt már barátságos főnökünk, akivel a mindennapi kommunikációnk nem csak az aznapi teendőink megvitatásában és a teljesítményértékelésben merült ki, hanem már-már barátságnak neveztük volna a kapcsolatot. Ha jófej a főnök, annak megvannak a maga előnyei, hiszen az alkalmazottakkal fenntartott erős kapcsolat fokozza a csapatszellemet és növeli a munkahelyi elégedettséget. A túlzott érdeklődésnek és a magánélet munkahelyre való beszivárgásának azonban árnyoldalai is lehetnek, például táptalaja lehet a favoritizmusnak, nehezítheti a döntések meghozatalát és beleavatkozhat a szakmaiságba. Hol van a határ és hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt?
A barátságosság nem egyenlő a barátsággal
Egy munkahelyen a barátságos légkör megteremtése elengedhetetlen a produktivitás fenntartása érdekében, de attól, hogy a főnökünk néha megkérdezi, hogy hogy telt a hétvégénk, még nem vagyunk barátok. A szakmai távolság és a vezetői szerep megtartása fontos, de már egyre többen kezdik felismerni, hogy emellett érdemes kedvességgel és megértéssel fordulniuk az alkalmazottaikhoz, hiszen egy távolságtartó és rideg környezet senkinek sem kedvez, ha közös célokat szeretnénk elérni. Így ha néha becsúszik egy-egy közös ebéd vagy betekintést engedünk a magánéletünk bizonyos részleteibe, még nem kell attól tartanunk, hogy ártunk a szakmai kapcsolatnak.
Lehet a főnökünk a barátunk is, de…
Természetesen semmi nem tiltja, hogy ennél szorosabb kapcsolatot ápoljunk a főnökünkkel és a magánéletünkben barátság legyen köztünk. Ez azonban a munkahelyen kívül kell, hogy történjen, hogy ne befolyásolja a teljesítményt és ne adjon teret az elfogultságnak. Egy jó főnöknek minden esetben az objektivitásra kell törekednie, de a döntéseit befolyásolhatja, ha túlságosan közel állunk egymáshoz: például lehet, hogy tudja rólunk, hogy utálunk egy bizonyos feladattípust megcsinálni, ezért nem minket jelöl ki az elvégzésére, holott mi vagyunk kompetensek a témában. Ennek elkerülése érdekében a munkahelyen szorítkozzunk a munkára, a magánéletünket pedig hagyjuk az ajtón kívülre!
Konfliktushelyzetben jön a neheze
Elméletben még viszonylag zökkenőmentes lehet egy baráti kapcsolat fenntartása, a neheze azonban akkor következik, amikor beüt a krach: ha adódik egy konfliktushelyzet vagy egy komolyabb probléma, ahol már befolyásolhatja a vezetői döntéseket a köztünk lévő személyes kapcsolat. Nehéz ugyanis egy főnöknek úgy pártatlannak maradnia, ha a vitázó felek közül az egyiknek érti a mélyebb motivációit, problémáit is, míg a másik felet csak felszínesen ismeri. Ha a főnökünk a barátunk is, természetes, hogy a munkaidő után is szóba kerülhet az adott konfliktus és nehéz lehet megállnunk, hogy ne kezdjük el győzködni az igazunkról, ez azonban már pont az a viselkedés, ami átlépi az egészséges határt és kontraproduktívvá válik.
Legyünk korrektek egymással
Amíg szakmailag korrekten viselkedünk egymással, senki nem vethet ránk követ, hogy baráti viszonyt ápolunk a főnökünkkel. Az, hogy a magánéletünkben mit csinálunk, a munka szempontjából irreleváns, így érdemes eképpen is kezelnünk, és megpróbálnunk ugyanúgy viselkedni a főnökünkkel, mint ahogy bármely másikkal tennénk. Értsük meg, hogy egy főnök elsősorban a saját cége és alkalmazottai felé tartozik felelősséggel, így nem várhatjuk el tőle, hogy számunkra kedvező döntéseket hozzon, figyelembe vegye a magánéleti gondjainkat és hosszas beszélgetésekbe bonyolódjon velünk az ebédlőben. Legyünk korrektek egymással és viselkedjünk korrektül a munkatársainkkal is, így nem okozhat problémát, ha egyébként a munkahelyen kívül is jóban vagyunk egymással!
Úgy érezzük, a barátságunk már átlépi az egészséges határt és árt a közös munkának? Ismerjük fel, mikor érdemes továbblépni és ne féljünk változtatni: böngésszünk az aktuális állásajánlatok között!
Készítette: Kövecses Evelin
