Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa – tartja a mondás, ami arra utal, hogy a szerencse nem csak úgy magától talál ránk, hanem mindenkinek keményen meg kell dolgoznia a saját sikeréért. Bármilyen területen is szeretnénk valami nagy dolgot véghez vinni, a kitartás, a szenvedély és a belső motiváció elengedhetetlen, illetve az a képesség, hogy a kudarcaink után képesek legyünk újra és újra felállni és folytatni a munkát. Végső soron a hozzáállásuk, a hibáik és a bukásra adott reakciójuk az, ami megkülönbözteti a sikeres embereket a sikertelenektől – vajon mi képesek lennénk a századik kudarc után is elölről kezdeni valamit? Cikksorozatunk első részében olyan híres emberek bukásait és sikertörténeteit gyűjtöttük össze, amelyek minket is inspirálhatnak a hétköznapokban.

Thomas Edison – 9000-szer rontotta el a villanykörtét, mire sikerült

Thomas Edisont ma már minden idők egyik legnagyobb feltalálójaként ismerjük, aki összesen 2332 szabadalmat jegyeztetett be élete során. Többet között ő találta fel a fonográfot, a mikrofont, az elektromos izzólámpát és a kinetoszkópot is, amelyek nagy hatással voltak a modern ipari társadalom életmódjára. Abba viszont kevesen gondolunk bele, hogy vajon hányszor kellett egy-egy kísérletet elölről kezdenie, mire sikerült kifejlesztenie ezeket a találmányokat – a legenda szerint a villanykörtét például 9000-szer rontotta el, mire sikerült megalkotnia azt a verziót, amely a ma is ismert izzó elődje volt. Azt is kevesen tudják róla, hogy mindössze néhány hónapig járt iskolába és tizenként évesen szinte teljesen elvesztette a hallását, amiről idősebb korában azt állította, hogy még segítette is őt a koncentrációban, nem kalandozott el annyiszor a figyelme munka közben. Edisont ma sokan emlegetik a kudarcok bajnokaként, és ő is úgy gondolkozott, hogy a bukás egy természetes velejárója a sikernek: „Azért van számtalan eredményem, mert sok ezer dologról már tudom, hogy nem működik” – szól a híres mondása.

J. K. Rowling – 6 év és 12 kiadói elutasítás után sikerült

A világhírű Harry Potter-könyvsorozat írónőjéről kevesen tudják, hogy a siker előtt egyedülálló anyuka volt, aki titkárnőként dolgozott. Az irodai munkában azt szerette a legjobban, hogy amikor senki nem figyelt, történeteket írhatott a számítógépén. Sokat utazott akkoriban Manchesterből Londonba és az egyik ilyen vonatúton született meg benne a történet egy fiúról, aki varázslóiskolába jár. Mikor pár órával később leszállt a King’s Cross pályaudvaron, már nagyjából körvonalazódott benne az ötlet, így később az ebédszüneteit pubokban és kávéházakban töltötte, ahol az ideje nagy részében a Harry Potter-történetekkel foglalkozott. Később felmondott és angol tanárként helyezkedett el. Délutánonként és esténként tanított, így a délelőttöket mindig az írásnak szentelhette. Később munkanélküli lett, de mielőtt új állást keresett volna, be akarta fejezni a könyvét, amihez segélyt vett fel. Napjait egy kávéházban töltötte a lányával és itt fejezte be a történetet, ami után elkezdett kiadót keresni. A kiadók sorban utasították el, azzal az indokkal, hogy a könyv a cselekménye miatt nem illik az ifjúsági irodalom kategóriába, és a szövegezése, valamint a cselekmény is túl bonyolult. Végül a 12. elutasítás után, 6 évvel a sztori kitalálása után sikerült kiadatnia a könyvét, a sztori folytatását pedig már ismerjük.

Michael Jordan – túl alacsony volt, ezért nem vették be a csapatba

A minden idők egyik legnagyobb kosárlabda-játékosaként és legnagyobb hatású sportolójaként ismert Michael Jordan 14 idénye alatt 6-szor bajnok, 14-szer All Star kiválasztott, 6-szor a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, 10-szer a liga gólkirálya és 5-ször az Év legértékesebb játékosa volt, amivel az NBA történetének legsikeresebb játékosává vált. Nagy szerepe volt abban, hogy az NBA népszerűsége a ’80-as és ’90-es években világszerte egyre növekedett. A csapataihoz mindig akkor került, amikor azok rossz szezont produkáltak, és mindig látványos fejlődést hozott az érkezése. A siker azonban nem jött neki könnyen, hiszen a gimnáziumban még a kosárlabda csapatba se vették be, mert nem volt elég magas. Próbálkozott amerikai focival és baseballal is, mielőtt elköteleződött a kosarazás mellett, és rengeteg gyakorlással egy technikailag magas szintre húzta fel magát, úgymond „labdabiztos” volt, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy bevegyék. Két évet kellett várnia, mire másodikos gimnazista kora után hirtelen nőtt 10 centit, így a harmadik évben már játszhatott a csapatban. Negyedikben beválasztották a legjobb középiskolások csapatába, és eredményeivel több egyetemi játékosmegfigyelő figyelmét is felkeltette. Az egyetemen kulturális földrajzot tanult, miközben szabadidejében a kosárlabdacsapatban játszott. Megnyerték az egyetemi bajnokságot, majd megválasztották az év egyetemi játékosának és az All Star csapatba is bekerült, amivel a sajtó érdeklődését is felkeltette. Behívták a válogatottba, amivel megnyerték az olimpiát Los Angelesben, így ilyen sikerek után már nem fejezte be az egyetemet, hanem a harmadik év után jelentkezett az NBA-draftra. Ami ezután következett, pedig már történelem.

A fenti történetekből is látszik, hogy a siker nem csak úgy az ölébe hullik az embernek, hanem rengeteg munka, kitartás és akaraterő van mögötte. Ha hiszünk valamiben, nem érdemes feladnunk még a századik földre esés után sem, és ez az álláskeresésre is igaz. Mindegy, hogy elsőre vagy századjára jön be a tökéletes állás, a lényeg, hogy megtaláljuk és ne érjük be kevesebbel!

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala