Így tűzzünk ki megvalósuló célokat!

Új év, új lehetőségek: a legtöbben rendkívül nagy lelkesedéssel, és még nagyobb tervekkel vágnak bele a januárba, maguk előtt látva a boldogabb, eredményesebb, egészségesebb, előléptetéssel vagy új állással is fűszerezett jövőt. Sokan el is indulnak felé, aztán menet közben lassan alábbhagy a motiváció, és a megszokott rutin maga alá temeti a fényes célokat, vagyis a valódi változás ismét elmarad. Mi ennek az oka, és hogyan törhető meg ez az ördöginek látszó kör? Ennek jártunk utána!

Sokat akar a szarka

Amikor tervezni kezdjük az előttünk álló évet, jellemzően látványos, az életünk egészét átható változásokat fogalmazunk meg, hogy mindaz, amivel elégedetlenek voltunk eddig, az átkerülhessen a mérleg pozitív serpenyőjébe: új munkahelyet, vagy magasabb pozíciót szeretnénk, frissítenénk a reggeli rutinunkon, hogy fókuszáltan induljanak a munkanapjaink, emelnénk a hatékonyságunkat, nemet mondanánk a túlórára, az így adódó több szabadidőnkben pedig rendszeresen mozognánk, olvasnánk, és persze több időt töltenénk a családunkkal. 

A tervünk grandiózus és ezáltal rendkívül lelkesítő is, azonban pont ez benne a csapda! Minél sokrétűbb változásra vágyunk ugyanis, annál valószínűbb, hogy nem fogjuk tudni azt valóra váltani. Ennek oka az evolúciós működésünkben keresendő: a túlélésünk érdekében az agyunk a megszokottat tartja biztonságosnak, és tiltakozik minden ellen, ami ettől eltér. 

Ezt igazolja Lilla vallomása, aki tavaly ilyenkor egészen nagy tervekkel vágott neki az évnek: 

„Marketing asszisztensként dolgozom egy multinál, és elhatároztam, hogy menedzser lesz belőlem. Hogy méltó legyek a nagyobb felelősséggel járó munkakörre, összeírtam, mit fogok másképp csinálni: a korai lefekvéstől a reggeli jógán át mindent akartam, még azt is elképzeltem, hogy elegánsabb ruhákban fogok járni, leszokok a késésről és felhagyok a halogatással is, de hiába voltam nagyon elszánt, már az első héten sem sikerült megugranom ezt a magas lécet. Ahelyett, hogy lépésről lépésre változtattam volna a szokásaimon, az első kudarcok után fel is adtam, és azóta is ugyanabban a pozícióban dolgozom.”

Ne essünk ebbe a hibába, limitáljuk a céljainkat a következők szerint:

1. Vegyük sorra életünk azon területeit, ahol változásra vágyunk, és jegyezzük fel az összes kívánságunkat.
2. Priorizáljunk a felsorolt szegmensek között, és válasszuk ki az aktuálisan legfontosabbat.
3. Gondoljuk át az ezzel kapcsolatban megfogalmazott vágyakat, és hogy azok teljesülése milyen hatással lenne ránk, majd jelöljük ki azt célként, ami most a legtöbbet adja nekünk.

Kinek a célja?

A fenti kérdés talán meglepőnek hangzik, hiszen, ha a saját életünkről, karrierünkről van szó, magától értetődő, hogy tudjuk, mit is akarunk a jövőben. Vagy mégsem? Az igazság az, hogy ritkán gondoljuk át, miből is születnek a vágyaink, ami nem is csoda, hiszen a legtöbbünk egyszerűen nem tanult meg célokat kitűzni. 

Hogy milyen munkahelyet, feladatokat, fizetést szeretnénk, azt általában aszerint határozzuk meg, hogy mit látunk magunk körül, a közvetlen környezetünkben, vagy épp a közösségi oldalakon – és ez természetesen nem csak a szakmai életünkre igaz. A különböző ingerek tudattalanul befolyásolnak minket, ráadásul legitimálják is az általunk kijelölt irányokat, hiszen, ha például a barátaink évek óta egy nagy cégnél, egy modern irodában dolgoznak, akkor az számunkra is jó választás lesz, vagy ha több ismerősünk is ki tud teljesedni középvezetőként, akkor biztosan mi is jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben, ha feljebb lépünk a karrierlétrán. 

Elképzelhető, hogy tényleg megtaláljuk a számításunkat ily módon, de sokkal valószínűbb, hogy hiába érjük el az adott célt (ha elérjük egyáltalán!), az nem jár majd elégedettséggel, sikerélménnyel számunkra, mert egyáltalán nem a saját belső iránytűnk mentén haladtunk. Tamás, szabadúszó szövegíróként hosszú utat járt be, amíg ehhez a fontos felismeréshez eljutott: 

„Közel tíz évig dolgoztam alkalmazottként, miközben gyakran szó szerint gyomorgörcsöm volt a számomra értelmetlen folyamatok, vagy épp a kellemetlen légkör miatt. Többször váltottam munkahelyet, neves multinál is nyertem el hangzatos állást, azt gondolva, hogy majd a mutatós névjegykártya és a magasabb fizetés megadja nekem azt, ami korábban hiányzott. Nem így lett, sőt, a helyzet csak rosszabb lett. A fordulópontot nálam végül egy gyomorfekély jelentette: ekkor értettem meg, hogy számomra a rugalmas keretek, a saját időbeosztás, vagy annak a döntésnek a szabadsága, hogy kivel és min dolgozom együtt, sokkal többet nyomnak a latban a pénznél – ekkor lettem vállalkozó.”

Ahhoz, hogy megtalálhassuk a valódi céljainkat, mégpedig nagyobb kitérők, kudarcok, vagy kiégés nélkül, őszinte beszélgetést kell kezdeményeznünk magunkkal, például a következő kérdések mentén:

- Mire vágyunk?

- Mit várunk ettől a változástól?

- Ha elérjük az adott célt, ezt ténylegesen megkapjuk?

- Mire van valójában szükségünk?

Hiányzó elemek

Van még egy gyakori hiba, amit elkövethetünk az újévi fogadalomtétel hevében: nem fogalmazunk elég konkrétan. Ennek több árnyalata is létezhet, nézzük ezeket sorban!

Azt tűzzük ki célként, amit nem akarunk: „a következő munkahelyemen nem túlórázok”, „nem fogok szorongani az ügyféltalálkozók előtt”, „nem szeretnék órákat utazni az új irodába”. Az ezekhez hasonló kijelentésekkel tudattalanul is arra kondicionáljuk az agyunkat, hogy a rémálmainkat váltsa valóra, ráadásul a tagadó mondatok energiája sem ösztönző ránk nézve. Fordítsuk pozitívba ezeket a célokat, mondjuk azt, hogy „mostantól időben befejezem a feladataimat”, vagy „csak azt vállalom el, ami a munkaköröm része”, ahogy egészen másképp hangzik, ha elhatározzuk, hogy „magabiztosan kommunikálunk az ügyfelekkel”, vagy hogy „a lakóhelyünk 30 kilométeres körzetében keresünk állást”.

Nem adunk magunknak határidőt: amikor mindössze azt fogadjuk meg szilveszterkor, hogy idén munkahelyet váltunk, azzal az egészen távoli jövőbe helyezzük a vágyunkat, a távolság pedig egyáltalán nem mozgósít bennünket, hogy a tettek mezejére lépjünk. Gondolkodjunk reális és belátható időintervallumon belül, például negyedévben, hiszen, ha tudjuk, mikorra szeretnénk odaérni, az oda vezető lépéseket is könnyebb meghatároznunk. 

Nem tesszük valóságossá a vágyunkat: ha magasabb pozícióba szeretnénk lépni 2021-ben, ne álljunk meg ennél a homályos mondatnál, ugyanis, ha nem tisztázzuk magunkban, pontosan mivel lennénk elégedettek, lehetséges, hogy megtörténik ugyan az előléptetés, de mégsem azt kapjuk majd, amit vártunk. Gyűjtsük össze, lehetőleg írásban, hogy milyen feladatokat szeretnénk a jövőben végezni, mit gondolunk a nagyobb felelősségi körről, milyen juttatási csomagot tartunk reálisnak, és hány kollégával szeretnénk a jövőben együtt dolgozni. Minél tovább árnyaljuk a képet, annál nagyobb valószínűséggel tudjuk életre hívni azt!

Ha pedig mindezzel megvagyunk, és ott van előttünk az a reális és kidolgozott cél, ami összhangban áll az aktuális szükségleteinkkel is, egyetlen dolgunk maradt: megtenni az első lépést felé, mégpedig már ma! Amennyiben a karrierünk áll a fontossági sorrendünk élén, frissítsük most az önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy a munkáltatók mielőbb ránk találjanak. Keressünk aktívan az álláslehetőségek között, személyes prioritásaink szerint! Amennyiben a járvány miatt kell munkahelyet váltanunk, vegyük igénybe a személyre szabott segítséget.  Növeljük esélyeinket, kérjünk  hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk szóló munkáról sem!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: 2021, fogadalom, cél, munka, karrier