Túlromantizált karrierálmok – Nem baj, ha nem a hobbid a munkád
A stabilitás nem az unalom jele, hanem szabaddá tesz. Miért nem kell feltétlenül a szenvedélyedből megélned?
Önnek ajánljuk!
„Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod” – sokan gyerekkoruktól kezdve hallják ezt a népszerű idézetet, és való igaz, hogy akinek a szenvedélye a hivatása, vagy a hobbijából tudott jövedelmező karriert építeni, szerencsés embernek tartjuk. A szenvedélyre épülő karrier azonban nem mindenki számára ideális, sőt, néha pont az ölheti meg az örömöt, amit imádunk csinálni. A munkaerőpiac, az anyagi realitások és a belső motiváció ritkán vannak egyensúlyban, így az, ha mi nem a hobbinkból élünk meg, nem jelenti azt, hogy ne teljesedhetnénk ki a munkánkban. Cikkünkben körüljárjuk, miért lehet érdemes inkább stabilitást, jó környezetet vagy tanulási lehetőségeket keresni a szenvedély helyett.
Amikor a hobbidból lesz munkád
Sokan tapasztalják meg, hogy amit korábban imádtak, az kötelességgé válik, ha megélhetéssé alakul. Ez különösen a kreatív területeken igaz, hiszen abban a pillanatban, hogy nem szenvedélyből, hanem a megélhetés miatt, határidőre kell alkotni, belép a képbe a megfelelési kényszer. Ha például valaki hobbiból szeret fotózni, de ügyféligényekhez, határidőkhöz, retusálási elvárásokhoz kell igazodnia, az élményből könnyen stresszforrás válhat. A kreatív szabadság helyét átveszi az anyagi nyomás, az alkotás öröme fokozatosan eltűnhet, és a szenvedély kiégésbe csaphat át.
Ugyanez igaz zenészekre, kézművesekre, írókra, vagy akár a gasztronómiában dolgozókra. Azt gondoljuk, milyen jó lehet abból élni, amit amúgy is csinálnánk, de ez ritkán ilyen egyszerű. Egy hobbi célja a feltöltődés, a kikapcsolódás, míg egy munka célja az igények kiszolgálása és bevétel termelése – a kettő pedig a legritkább esetekben egyezik tökéletesen. Ha a pihenésed is melóvá válik, honnan fogod újratölteni magad?
A szenvedély nem mindig fenntartható
Lehet, hogy szeretsz rajzolni, túrát vezetni vagy kerámiázni, de ezek a tevékenységek nem mindig biztosítanak kiszámítható jövedelmet. Egy hobbit átalakítani üzletté nem csak idő és energia, de komoly vállalkozói készségeket is igényel. Sok művész vagy kisvállalkozó vallja be utólag: nem számoltak az adminisztrációval, marketinggel, ügyfélszerzéssel, adózással, így a szenvedély egy kis része maradt csak, a többi kényszermunka lett. A pénzügyi stressz ráadásul tovább nehezítheti a kreatív vagy érzelmi munkát, így a szenvedély elveszhet, és csak frusztráció marad. Fontos felismerni: attól, hogy valami örömet okoz, még nem biztos, hogy piacképes vagy jövedelmező, és ez nem kudarc, hanem realitás.
A munkakörnyezeted határozza meg a jóléted
Sokan keresik az álommunkát, miközben valójában csak egy jó vezetőre, jó fej munkatársakra vagy rugalmas időbeosztásra lenne szükségük. Lehet, hogy egyáltalán nem szereted, amit csinálsz, de ha tisztelnek, tudsz fejlődni, és nem szorongsz nap mint nap, az rengeteget számít. Lehet, hogy nem ez az álom, de valójában ez ad teret más örömök megélésére: sportra, utazásra, önkéntességre. A munka nem minden, és nem is kell annak lennie, így néha az válik be, ha az egyensúlyt nem a munkában, hanem a munka körül találod meg.
A szenvedély változik, a munkád viszont hosszú távú döntés
Ami ma érdekel, lehet, hogy 5 év múlva már nem tölt fel. Az természetes, ha a szenvedélyek az életedben jönnek-mennek, formálódnak, néha teljesen eltűnnek, de a karriered nem követheti minden hullámzásukat. Gondolj csak bele: amit tini korodban izgalmasnak találtál, vajon még mindig elégedettséggel tölt el sok-sok évvel később is? Ha minden új lelkesedésed karrier szinten is követni akarod, könnyen elveszítheted a stabilitásod, vagy épp kiéghetsz a folytonos újrakezdésben. Ha van egy biztos alapod, az teret adhat arra, hogy a szenvedélyeid szabadon változzanak. A stabilitás nem unalmas, hanem felszabadító.
Nem kell, hogy a munkád mondja meg, ki vagy
A mai világban gyakran vagyunk hajlamosak azonosítani magunkat a munkánkkal, ez viszont hatalmas nyomás. Mi van, ha épp karriert váltasz? Vagy ha nem vagy ambiciózus, csak békére vágysz? Sokan érzik azt, hogy ha nem szenvedélyből dolgoznak, akkor csak túlélnek, de ez egy torz társadalmi narratíva. Az önazonosság nem mindig a szakmádban, hanem a viszonyaidban, hobbijaidban, gondolkodásodban rejlik. Ha a munkád csak munka, az nem kudarc, hanem tudatosság is lehet. A szenvedély nem kell, hogy megélhetési nyomássá váljon – elég, ha éltet, nem muszáj eltartania.
Még keresed az utad? Böngéssz az aktuális lehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
