Karrierek a kiégés szélén

Karrierek a kiégés szélén

Hogyan ismerhetjük fel, ha kiégtünk és mi a következő lépés, ha már bekövetkezett a baj? Szakértőt kérdeztünk.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A burnout, azaz a kiégés napjaink felgyorsult életvitelének egyik mellékterméke, ami szinte már népbetegség, mégis kevesen ismerik fel, ha ezzel a problémával küzdenek. Milyen intő jelei vannak a kiégésnek, amelyekre érdemes odafigyelnünk? Mit tehetünk, ha már realizáltuk: vége, kiégtünk? A témát Csatlós Csilla business coach segítségével jártuk körbe, aki egész karrierje alatt krízis- és válságmenedzsmenttel foglalkozott, 2015 óta pedig egyéneknek és csoportoknak egyaránt segít a burnout kezelésében, és mára a téma szakértőjeként tartják számon Magyarországon.

„Valami nem jó”

Csilla tapasztalatai alapján a kiégésnek vannak triviális tünetei, de az emberekben mégsem tudatosul olyan egyszerűen, hogy pontosan mi is a gond.

„Általában úgy fogalmazzák meg, mikor coachingra jönnek, hogy nem tudják, mi a bajuk, csak valami nem jó” – kezd bele a témába. A kiégésnek számtalan jele van, amelyek azonban nem feltétlenül erre az egy problémára utalhatnak, így a felismerésük okozhat gondokat, főleg olyankor, ha nem rendelkezik az illető kellő önismerettel.

„A gyakori jelek között van a krónikus fáradtság, mikor az ember olyankor is fáradt, amikor egyébként nem kellene, és a fáradtságának nincsen szervi oka. A kiégett emberek enerváltak, nem pezsegnek, nem nyüzsögnek, nem energikusak. Jellemző még rájuk az alvászavar, ami minden ügyfelemnél jelentkezett eddig. Vagy nagyon sokáig nem tudnak elaludni, vagy felébrednek hajnalban és nem tudnak visszaaludni” – sorolja a gyakori tüneteket a szakértő.

A kiégett emberek külső eszközökbe kapaszkodnak

A kiégett emberekre gyakran jellemző, hogy valamilyen külső eszközbe kapaszkodnak: extrémebb esetben elkezdenek nagyobb mennyiségben alkoholt fogyasztani, vagy belemenekülnek egy sportba, amit masszívan űznek. „Sokan azért menekülnek a sportba, mert ott újra képesek sikereket megélni. Érdekes, hogy az esetek döntő többségében ezek magányos sportok, még véletlenül sem csapatsport, amivel ki akarnak tűnni, hanem például terepfutás, sima futás, úszás, kerékpározás. Ezek nem igényelnek szociális kapcsolódást.”

Akkor megyünk tanácsadásra, amikor már nyakig benne vagyunk

A kiégést általában csak előrehaladottabb fázisában ismerik fel az emberek, és már csak olyankor kérnek segítséget, amikor akár hónapok óta tart a folyamat. „Két alkalom van, amikor azonnal jönnek hozzám tanácsadásért: az egyik, amikor megjelenik egy szomatikus tünet, amivel nem tudnak mit kezdeni és orvosilag nem tudnak rájönni, hogy mondjuk egy állandó migrén vagy egy folyamatos fájdalom, aminek nincsen szervi oka, mitől lehet. A másik, amikor leromlik a munkahelyi teljesítményük, hiszen az az első objektív kép, amit kapnak. Ha mondjuk egy teljesítményértékelésen drasztikus teljesítményváltozást mutatnak, az egy olyan tükör, amire általában a kiégett ember nincs felkészülve.”

A csapatunk veheti észre először

Természetesen hamarabb is észre lehet venni a kiégés első tüneteit, főleg, ha jó kollegiális viszonyt ápolunk a csapatunkkal. „Ha van egy őszinte csapat, akkor az tükröt tart. Szólnak, hogy fáradt vagy, karikás a szemed, nem ilyen szoktál lenni, megkérdezik, hogy mi a baj. Ha van egy harmincas fiatal menedzser, aki addig minden hétvégi buliban, sörözésben, túrában benne volt, és egyszer csak azt mondja, hogy nem tud menni, aztán legközelebb sem megy, majd azután sem… itt az a kérdés, hogy miért teszi ezt. Azért, mert úgy próbál energiához jutni, hogy leépíti a szociális kapcsolatokat. Egy jó csapat pedig észreveszi, ha egy kolléga már hetek óta fáradt, nyúzott.” Csilla szerint a csapatok az első tünetek között észlelik a cinizmust is, ami abban nyilvánul meg, hogy a kiégett személy kevésbé rugalmas, nem akarja megérteni a másikat és nem érdeklik dolgok; esetleg ha korábban mindig értette a poént és minden hülyeségben benne volt, most mindenen megsértődik, amit senki nem tud mire vélni. Egy kiégett ember nem nyitott az újdonságokra, nincs jó kedve és semmire nem lehet rávenni. Aki korábban a csapat része volt, lehetett rá számítani, aki mosolygott és energikus volt, most elszürkült.

A túlterheltség személyes felelősségünk is

Tény, hogy egy teljesítményalapú társadalomban élünk, ahol folyamatos stressznek vagyunk kitéve, de akkor is meg kell tudnunk húzni egy határt, amin túl már a magánéletünk rovására mehet a sok munka. „Abban hiszek, hogy tartós munka-magánélet egyensúly nincs. Kilengések vannak, amelyek után tudatosan vissza kell nyernünk az egészséges és optimális szintet. Az emberek nem merik meghúzni a határt, mert a munkahelyen meg kell felelni, teljesíteni kell és nem merik kimondani, ha valami mást szeretnének csinálni, vagy valami nem időszerű nekik az adott pillanatban. Vannak időszakok, amikor egyszerre rengeteg a munka, de utána meg kell állni, szünetet kell tartani, tudatosan fel kell töltődni. Meg kell húzni az egészséges határokat” – javasolja Csilla. Sokan a munkahelyüket hibáztatják a kiégésük miatt, de a szakértő tapasztalatai szerint az egyéni felelősségnek is legalább akkora szerepe van ebben, hiszen mi vállalunk el minden plusz munkát, mi dolgozunk észrevétlenül 8 óra helyett 12-t.

A „karantén office”-ra nem lehetett felkészülni

Csilla a járványhelyzet miatt kirendelt home office-t csak „karantén office”-nak hívja, mert szerinte senki nincs arra felkészítve, hogy egész nap össze legyen zárva a párjával, és még a munka mellett a kisiskolás gyereke digitális oktatásának is a legnagyobb bástyája legyen. Sokan fordultak hozzá segítségért ebben az időszakban, hiszen ezt a fajta rugalmasságot, amit az elmúlt egy év igényelt az üzleti életben, nagyon kevesen tudták problémák nélkül végigcsinálni.

„Óriási felelősség hárul a szülőkre a munka mellett. Szeretném, ha sokan a döntéshozók közül megélnék ezt a helyzetet élőben, hogy milyen az, amikor egy szülő nemzetközi meetinget bonyolít, miközben a háttérben kiabál a gyerek vagy segítséget kér, mert nem bírja megcsinálni a matek házit. Iszonyú sokan jelentkeztek hozzám az elmúlt időszakban és a legfontosabb dolgom az volt, hogy megmagyarázzam mindenkinek, hogy ne legyen bűntudatuk, mert ez egy olyan helyzet, amire nem lehet felkészülni. Nincsen azzal semmi baj, ha valaki kiakad, esetleg kiabál vagy már tényleg teljesen tele a hócipője.”

Hagyjuk egymást levegőhöz jutni, figyeljünk oda egymásra

A kiégés megelőzésében az segíthet, ha a home office-ban dolgozó párok hagynak egymásnak kellő teret. „Sokaknak úgy segítettem, hogy időbeosztást csináltunk a családnak, hogy ne legyen mind a két szülő állandóan otthon, mindig csak az egyik. A másik ilyenkor akár kimegy az autóba és onnan telefonál vagy kimegy bárhova, ahol nyugodtan tud dolgozni, míg a másik felnőtt levegőhöz tud jutni.” Ha nem otthonról dolgozunk, akkor is fontos az egymásra való odafigyelés, hiszen mások visszajelzése alapján hamarabb észrevehetjük, ha megjelennek rajtunk a kiégés jelei.

 

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

További cikkek a karrierépítésről