Mesékkel a karrierünkért: a munkahelyi szerepek nyomában

Mesékkel a karrierünkért: a munkahelyi szerepek nyomában

Ha azt észleljük, hogy a munkahelyünkön, illetve a karrierünkben rendre ugyanolyan, vagy kísértetiesen hasonló helyzetek ismétlődnek, és nem értjük, ideje önvizsgálatot tartanunk. 

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A kellemetlen szituációkat okozó minták jó eséllyel a gyermekkorunkban megismert családi forgatókönyvekben, valamint kedvenc meséinkben gyökeredznek. Mai cikkünkben az utóbbiak hatását, és a bennük rejlő lehetőségeket vesszük górcső alá Jeckel Eszter coach és családterapeuta jelölt segítségével. Lássuk, hogyan fordíthatunk a sorsunkon a mesék segítségével!

Minden a tudatosítással kezdődik

Először is jó, ha tudjuk, hogy jellegzetes, vissza-visszatérő viselkedésmintáink nemcsak a magánéletünkre hatnak ki – a munkánk során is számos módon akadályozhatnak minket. Életünk e két színtere ugyanis nem választható el élesen egymástól – kiváltképp a pandémia és az otthoni munkavégzés időszakában. „Az azonban előfordulhat, hogy két véglet között ingázunk – például a munkahelyünkön Hamupipőkeként engedünk az elnyomásnak, és alárendeljük magunkat mindenki másnak, majd otthon tudattalanul is a kezünkbe vesszük az irányítást, és nagyon rosszul éljük meg, ha egy adott helyzetben nem a miénk az utolsó szó” – magyarázza Eszter, aki szerint addig ragadunk bele a karakterszerepeinkbe, amíg fel nem ismerjük, hogy azok ártalmasak, és falakat emelnek elénk. 

„Addig turkálunk reményvesztetten a hamuban, amíg nem tudatosítjuk, hogy bizony van más lehetőségünk. A kérdés csak az, vállaljuk-e a felelősséget saját életünkért és boldogságunkért, vagy inkább a külvilágra, az épp hatalmon lévő kormányra, külső tényezőkre mutogatunk. Hamupipőke azzal, hogy elindult a bálba, aprónak tűnő, mégis hatalmas lépést tett azért, hogy fordítson a sorsán – hiszen elég fájdalom és kudarc érte már ahhoz, hogy azt mondja, eddig, és ne tovább!” – világít rá a coach. 

Nem véletlen, hogy gyakran egy életközepi válság, esetleg egy kiégés kell hozzá, hogy kinyíljon a szemünk, és beteljen a poharunk. Ne feledjük, attól, hogy az elmúlt 10625, borzalmasnak ható napot elviseltük, nem kell, hogy a 10626. is haszontalan, örömtelen legyen – inkább hozzuk meg a döntést, hogy elindulunk a megoldások irányába! De hogyan? 

Rugalmasság és kockázatvállalás

A mesék esszenciális, példamutató történetek. A bennük szereplő karakterek gyakran lehetetlennek tűnő körülmények között tengődnek, majd egy-egy bátor vállalással, döntéssel hatalmas változásokat, erőket mozgósítanak. „Nevezhetjük őket akár reziliensnek is, hiszen hajlandóak és képesek nemcsak alkalmazkodni, de megújulni is. Gondoljunk csak Hófehérkére, aki egy kastély kényelméről lemondva bujkált az erdőben, és 7 törpére mosott, főzött, takarított – elkényeztetett királylányból valóságos háziasszonyá változott” – mondja interjúalanyunk.

A rugalmasság mellett döntő szerepe van annak is, hogy amikor szűkössé válik jelenlegi életünk, merünk-e elmozdulni, és vállaljuk-e az ezzel járó rizikót. „Egy életem, egy halálom – szokták mondani a mesehősök. A kockázatvállalást nem kerülhetjük el, a megküzdésnek és az előrejutásnak mindig ára van. Ariel a hangját és az uszonyát, vízi életmódját adta a szerelemért, Herkules leszállt halott kedveséért az alvilágba, és ezzel saját halhatatlanságát is kockára tette, Pocahontas pedig egy egész nép haragjával hajlandó volt szembenézni azért, hogy szabadon, békében és szeretetben élhessen. Gondoljunk csak bele, hogyan végződtek volna ezek a mesék, ha a főszereplők nem élnek a kínálkozó lehetőségekkel – legtöbbjük boldogtalanul élt volna, örökös szenvedésre kárhoztatva” – mutat rá Eszter a bátorság fontosságára. 

Döntsük le saját korlátainkat!

Gyakran, amikor feltűnik a látóhatáron egy sorsfordító lehetőség, meggyőzzük magunkat, hogy mi már túl öregek, vagy épp még túl fiatalok, tapasztalatlanok vagyunk ehhez. Bár az alázatosság és a szerénység alapvetően jó tulajdonságok, óriási hiba például a korunkra fogni saját tehetetlenségünket. „Nincsen semmilyen kőbe vésett szabály arra vonatkozóan, hogy hány évesen vághatunk bele új kihívásokba, vagy hogy mikor, mennyi idő után válthatunk mondjuk munkahelyet. Amint azt érezzük, hogy nem vagyunk jól, hogy nem jutunk egyről a kettőre, nem kötelező tovább szenvednünk, tűrnünk. A lojalitás persze lehet fontos érték a számunkra, ugyanakkor a munkaviszony két felnőtt ember megegyezésén alapul – amint bármilyen túlzó érzelem, például lelkifurdalás társul a váltás gondolatához, gyaníthatjuk, hogy valamely korlátozó hiedelmünk lépett működésbe” – mondja Eszter, aki szerint ilyenkor érdemes egy kicsit visszanéznünk, és megvizsgálni, milyen gyermekkori, tanult mintából táplálkozik a minket gúzsban tartó gondolat, érzésvilág.

„Vegyük elő a kedvenc mesénket, azt, ami először eszünkbe jut. Vizsgáljuk meg, hol vagyunk mi benne, hol tartunk éppen a történetben? Melyik szereplőhöz érezzük közel magunkat, kinek a sorsa pendít meg bennünk valamit? Mit érzünk? Még a hamuban turkálunk, vagy már a naplementében sétálunk lóháton a kedvesünkkel? Ha a mindennapjainkkal párhuzamot vonva folyamatosan a történet szenvedő, passzív részében vagyunk, akkor fogjunk gyanút, hogy rossz irányba tartunk, és igyekezzünk meghozni a magunk bátor döntését” – tanácsolja a szakértő. 

Hátrányból előny

Persze könnyű nekik, mesehősöknek – mondhatnánk keserűen –, ők mind gyönyörűek, bátrak és hibátlanok – győzelemre születtek! Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk kedvenc karaktereinket, rájöhetünk, hogy ők sem tökéletesek – sőt! „Mindannyiuknak vannak kevésbé előnyös tulajdonságaik, esetleg szégyellnivalónak bélyegzett múltjuk (vegyük például az utcán kenyeret lopó Aladdint, vagy az önző és kezdetben kiállhatatlan Szörnyeteget, akinek ijesztő külseje igencsak megnehezíti, hogy megtörje a rá mért átkot) – mindannyian egyediek, különlegesek, és gyári hibásak. Ha ők mindezzel együtt boldog befejezést kaptak (vagyis kerekítettek maguknak), miért ne járna ugyanez nekünk is?” – teszi fel a gondolatébresztő kérdést a szakértő.

Ha a bátor ugrás helyett mi is inkább saját gyengeségeinken rágódunk, vegyünk elő egy papírlapot, írjuk fel rá az összes rossznak vélt tulajdonságunkat és igyekezzünk ezekből előnyt kovácsolni. „Kérdezzük meg magunktól, mit nyertünk a hiányosságaink (például a munkaerőpiacról való több éves kiesés, gyermeknevelés alatt) által, mit tanultunk életünk egy-egy embert próbáló időszakában? A nehéz sors ugyanis nemcsak arra predesztinál minket, hogy szenvedjünk, hanem arra is, hogy különböző képességeket szerezzünk. Ágyban, baldachinok között gondtalanul teát szürcsölgetve Mulan sem válhatott volna azzá a harcossá, aki a szíve mélyén mindig is volt” – világít rá interjúalanyunk.  

Amint elhatározzuk magunkat, és letesszük a voksunkat valamely sorsfordítás, mondjuk a munkahelyváltás mellett, az álláskeresés során se rejtegessük a hibáinkat, inkább keretezzük át őket! Borsószem királykisasszony a maga tüchtig, már-már kényszeres rendmániájával elsőre nem feltétlenül kelt szimpatikus benyomást, de az biztos, hogy egy Excel táblában elsőként fedezné fel a megbúvó hibákat. Ha gyengeségeinkből erősséget kovácsolva egyedivé és modernné varázsoltuk önéletrajzunkat, töltsük fel ide, és válogassunk megerősödött önbizalommal, személyre szabottan az álláslehetőségek között! Maradjunk naprakészek, kérjünk  hírlevelet és Facebook értesítést is!

 

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, álláskeresés, önismeret, változás

További cikkek a karrierépítésről