Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A munka-magánélet egyensúlyának kérdése az elmúlt években mind a dolgozók, mind a munkáltatók körében központi témává vált. Cikkünkben Gégöl Júlia karrier tanácsadóval most kifejezetten magánéletünk kivédhetetlen történéseinek, változásainak szakmai pályafutásunkra való hatásáról beszélgettünk.

Az igazi és a dolgozó én

Amikor a munka és magánélet összhangjáról vagy épp az egyensúly felborulásáról beszélünk, érdemes egyet hátralépnünk, és megnéznünk, hogyan is viszonyulunk az egyes területekhez. Elgondolkodtató, hogy a szakemberhez fordulók két táborra oszlanak. Vannak, akik a két szerepük között váltogatva élik az életüket, ráadásul oly módon, hogy a kettő között gyakran köszönőviszony sincs: otthon például szétszórtak és felületesek lehetnek, míg a munkahelyen kifejezetten precíznek és fegyelmezettnek kell lenniük. Ők azok, akik igyekeznek magánéleti gondjaikat reggelente otthon hagyni, és rezzenéstelen arccal tenni a dolgukat napról napra. 

A másik csoportot azok alkotják, akik szerint nem lehet és nem is fontos a két területet élesen elhatárolni egymástól, mert személyiségüket igyekeznek a munkájukba is belevinni, és olyan hivatást is választanak, melyben kiteljesedhetnek és önmaguk lehetnek.

Bármelyik csoportba tartozzunk is, Juli szerint önámítás azt hinni, hogy létezik egy éles határvonal, amely megvédi munkahelyi közérzetünket a magánéletünk eseményeinek behatásaitól. 

„A magánéletünk egy-egy nagyobb történése igenis hatással van a munkánkra is. Nem hiszek abban, hogy magánéleti válságaink, az a körül forgó gondolataink, érzelmeink a munkahelyünk ajtajában letehetők lennének” – véli a szakértő.

A magánélet hiánya és viharai 

Amennyiben munkánk egyben a szívügyünk is, és hivatásként tekintünk rá, a magánéletünk szinte észrevétlenül összemosódhat a karrierünkkel, szélsőséges esetben pedig teljesen háttérbe is szorulhat. Bár sokat beszélünk arról, hogy a szakmánkban való elmélyülés és kiteljesedés negatívan hat a magánéletre, a probléma gyökere legtöbbször épp abban rejlik, hogy magánszemélyként nem tudjuk meghúzni a határainkat, és nem alakítunk ki egy napi rutint, melybe a munkán kívül más is beleférhet. 

Ha nem ápoljuk szociális kapcsolatainkat, nem szánunk időt magunkra, a rendszeres testmozgásra vagy valamilyen számunka kedves szabadidős tevékenységre, akkor azt mondhatjuk, hogy nincs magánéletünk. Ez, amellett hogy hosszú távon elmagányosodáshoz és életünk kiüresedéséhez vezethet, egyenes út a kiégéshez is. „Attól, hogy imádjuk a munkánkat, és örömmel ülünk le otthon, a vacsora után a számítógép elé, hogy egy friss ötleten dolgozzunk, a szervezetünk bizony elfárad, és nem veszi ezt jónéven. Ha rendszeresen a munkát választjuk a pihenés és mások társasága helyett, annak előbb-utóbb kiégés lesz a vége” – figyelmeztet interjúalanyunk.  

És kihangsúlyozza: ”Az is gyakran előfordul, hogy egy magánéleti válság hatására temetkezünk a munkába – addig sem kell érzelmeink, traumánk feldolgozásával törődnünk. Az elfojtás azonban csak ideig-óráig véd meg minket, a figyelemelterelés nem feltétlenül jelent megoldást – mi mégis pozitívan élhetjük meg, hogy van hova menekülnünk, átcsoportosítanunk energiánkat és figyelmünket, nem érzékelve, mennyire megerőltetjük ezzel magunkat fizikailag és érzelmileg is. Vagyis hiába fókuszálunk jobban a munkánkra, ez egyáltalán nem biztos, hogy előremozdítja a karrierünket.” – világít rá a szakértő.  

A változás az állandó 

Életünk szakaszai alapvetően határozzák meg, mikor merre billen a mérleg. „Míg a szakképzettségünk megszerzését követően jellemzően arra koncentrálunk, hogy elhelyezkedjünk, és jó szakemberré váljunk, addig az idő előrehaladtával legtöbben a családalapítást tűzik ki célul, és ennek megfelelően a párkeresésbe fektetünk több energiát. Amint az ideális társat megtaláltuk, ismét a karrier és a munkahelyi előmenetel kerülhet előtérbe, hogy a gyermekvállaláshoz ideális anyagi körülményeket teremtsünk. Amikor pedig szülővé válunk, legtöbben a magánéletre helyezzük a hangsúlyt, és egy ideig a rugalmas munkaidőt, esetleg a könnyen elvégezhető, kevesebb kihívással vagy túlórával járó feladatokat részesítjük előnyben az előléptetés lehetőségével szemben. Nincsen éles határvonal a két életterület között, inkább egy nagyon is átjárható, vékony fal, amely lehetővé teszi, hogy időről-időre hol az egyik, hol a másik legyen a középpontban” – összegez a coach.             

Juli szerint hiába segít minket az eligazodásban a különböző magánéleti periódusok váltakozásának ritmusa, könnyű megszokni az ismétlődő napi rutint, és akár évekre is tudattalanul beleragadni a mókuskerékbe, amiből nem ritkán csak egy tragédia ránt ki bennünket. A szakértő épp ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy kapcsolatban maradjunk magunkkal, céljainkkal és belső hajtóerőnkkel annak érdekében, hogy életünk vége felé közeledve ne a megbánás és hiányérzet domináljon majd, ha visszatekintünk szakmai és magánéleti pályafutásunkra. 

Az életünknek van egy íve, az egymást követő szakaszok pedig változásokkal járnak. Értékrendünk, motivációnk és céljaink az idő múlásával – a legtöbb életváltozás-modell szerint 7 éves ciklusonként - rendre átalakulnak. Ezért tanácsos legalább 3-5 évente önvizsgálatot tartani, és megkérdezni magunktól, mi elsődleges most számunkra; milyen vezérlőelv alapján rendezzük a munkánkat és a magánéletünket; és a továbbiakban minek szánunk kiemelt szerepet az életünkben. Amint megvan az irány, tegyünk annak megfelelő lépéseket, hogy tevékenységünk valóban aktuális céljaink felé vigyen minket, összhangban értékeinkkel és prioritásainkkal.” – tanácsolja a szakértő.   

Őszinteség a munkahelyen

Hogy éppen mi is zajlik az életünkben, milyen nehézségeken vagy épp örömteli szakaszokon megyünk keresztül, alapvetően magánügy, de ahogy tapasztaljuk, a munkánkra mért pozitív vagy negatív előjelű hatás elkerülhetetlen. Hogy erről mit és mennyit árulunk el felettesünknek, kollégáinknak, kényes kérdés - nagyban függ a habitusunktól, a munkahelyi légkörtől és a kapcsolataink minőségétől. Ajánlott azonban mérlegelnünk, mi a rosszabb: egy négyszemközti, egyenes beszélgetés vagy egy komolyabb következmény. „Ha jelezzük felettesünk vagy a hozzánk közel álló munkatársaink számára, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül, akkor megkíméljük magunkat a további kellemetlenségektől, mint például egy váratlan fejmosás egy elrontott feladat miatt.” – mondja Juli.  

Ha megfogadjuk interjúalanyunk tanácsait, egészséges, fenntartható egyensúlyt alakíthatunk ki magánéletünk illetve munkánk között, és a buktatónak hitt válságainkra erőforrásként vagy útjelzőként tekinthetünk. Amennyiben azonban úgy érezzük, jelenlegi pozíciónk többé nincs összhangban céljainkkal, hozzunk tudatos döntést, és válogassunk a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Frissítsük, és töltsük fel önéletrajzunkat ide, hogy a munkáltatók is ránk találhassanak. Kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le egyetlen olyan állásinterjúról sem, ahol szívesen alkalmaznánk a béralku csínját-bínját.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, karrier, magánélet, egyensúly