Rugalmassággal a stressz ellen

Rugalmassággal a stressz ellen

Érzelmi ellenállóképességünk fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy megküzdjünk a jelen helyzet adta kihívásokkal. Lássuk, mit tehetünk! 

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A rezilienciára, vagyis a rugalmas ellenállóképességünkre érdemes úgy tekintenünk, mint az érzelmi immunrendszerünkre. Az, hogy mennyire vagyunk reziliensek, meghatározza, hogy milyen mértékben vagy épp milyen hosszú távon hatnak ránk a minket érő, különböző stresszfaktorok – amelyekben immár második hónapja bővelkednek a mindennapjaink. Moldován Andrea pszichológus és szervezetfejlesztési szakértő, a RezilienciApp fejlesztője elárulta nekünk, hogyan trenírozhatjuk ezt a rendkívül fontos képességet attól függően, hogy életünk mely területén van leginkább szükségünk a feltöltődésre. 

A fa három gyökere 

Andrea szerint a rezilienca az egészségünk három területét fedi le, melyeket egy fa három irányban szerteágazó gyökereihez hasonlít: „A Bio magába foglalja az összes, a fizikai erőnlétünkkel, a szervezetünk védelmével kapcsolatos tényezőt és tevékenységünket, mint például a változatos, vitaminokban gazdag étrend, a vízfogyasztás, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás, valamint a testmozgás.”

Majd folytatja: „A Pszicho kategóriába tartozik minden olyan tevékenység, amely óvja a mentális egészségünket és támogatja a pozitív gondolkodást. Ez lehet a hobbink gyakorlása, egy film vagy sorozat nézése, de ide kapcsolódik tulajdonképpen bármi, ami fejleszt minket – egy könyv, egy tréning, egy előadás.”

A harmadik terület pedig a Szocio: „Ide sorolandók az emberi kapcsolataink és minden olyan elfoglaltságunk, amelyet másokkal együtt végzünk. A beszélgetés, a testi érintkezés, a szeretteinkkel töltött minőségi idő, sőt, a konfliktusaink megoldása is feltölti a Szocio raktárainkat”- tudjuk meg interjúalanyunktól. 

Az ideális arány

A szakértő szerint az ellenállóképesség akkor alakul ki, ha a fent említett területek mindegyike jól működik. „Ahhoz, hogy a fánk, azaz a szerveztünk egészséges legyen, mindhárom gyökérnek magába kell szívnia a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes nap tennünk kell valamit az összes területért” – figyelmeztet, majd hozzáteszi, hogy általában egyben vagy kettőben jeleskedünk, és ezekben jellemzően túl is kompenzálunk: például túlzásba visszük a testedzést, vagy üveges szemmel, órákon át szünet nélkül mélyedünk bele egy-egy sorozatba. 

„Amikor megbomlik az egyensúly, és túl sok időt, energiát szánunk egy-egy tevékenységre, az negatív következményekkel járhat, mert ekkor feszültséglevezetés helyett stresszforrást generálunk – a végkimerülésig hajszoljuk magunkat, miközben szeljük a kilométereket, vagy beszippant minket a monotonitás, amikor a kedvenc sorozatunk összes évadát megszakítás nélkül akarjuk végignézni. Ekkor már nem feltöltődünk, épp ellenkezőleg – lemerülnek az érzelmi akkumulátoraink. Ezen túl az egyensúly elbillenése azt is eredményezi, hogy a többi területre nem fókuszálunk eléggé, így az azokban lévő feltöltődési potenciál kiaknázatlan marad” – magyarázza.

Mivel a jelenlegi helyzet táptalaja annak, hogy egy-egy területet a bennünk gyülemlő stressz és feszültség hatására túlzottan előtérbe helyezzünk vagy épp elhanyagoljunk, ezért a továbbiakban gyakorlati tanácsokkal segítünk visszaállítani az egyensúlyt. 

Helyzetre és kihívásra szabva 

Ha a vírus miatt elveszítettük a munkánkat, és kiveszett napjainkból a rutin, amely a biztonságérzetünket adta, könnyedén úgy érezhetjük, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. A pszichológus ezért elsősorban a keretek fontosságát hangsúlyozza. „Alakítsunk ki egy rendszert! Már azzal is rengeteget tehetünk magunkért, hogy minden nap ugyanabban az időben kelünk fel és fekszünk le, és mozgunk legalább napi 20 percet. Építsük be a napirendünkbe a munkakeresésre szánt időt is, és erőfeszítéseinket követően jutalmazzuk meg magunkat – például főzzünk valami finomat vagy hódoljunk a kedvtelésünknek.” 

Amennyiben családostul álltunk át az otthoni munkavégzésre, és a feladataink elvégzése közben még a gyermekeinket is szemmel tartjuk, valószínűleg a munka-magánélet egyensúlyáért folytatunk igen fárasztó küzdelmet.

„A munkahelyünk és az otthonunk közti fizikai távolság eltűnése azért veszélyes, mert amikor egyszerre próbálunk mindkét életterületünkön jelen lenni, akkor valójában egyikre sem tudunk koncentrálni. Ahhoz, hogy mind a családunkra, mind a szakmai kötelességeinkre minőségi idő és figyelem jusson, meg kell húznunk a határokat. Hangolódjunk rá a munkára, és rendszeresítsünk egyfajta levezető tevékenységet is, amely a hazautazás helyetti ,,zsilipünk” lehet: valamilyen sporttevékenység, zenehallgatás, de akár egy csendben elfogyasztott kávé is segítheti a gondolati átállást egyik szerepből a másikba. Kísérletezzünk és találjuk meg azt a tevékenységet, ami számunkra a leginkább be tudja tölteni ezt a „zsilip” funkciót” – mondja interjúalanyunk. 

Ha egyedül élünk, akkor számunkra vélhetően a szociális kapcsolódás hiánya és az ingerszegénység okoz leginkább nehézséget. Andrea a mindfulness technikák használatát, valamint a mentális fejlődésünket támogató tevékenységeket szorgalmazza. „Olvassunk, nézzünk TED videókat, és – ami a legfontosabb – ápoljuk fontos kapcsolatainkat a digitális technológia segítségével nap mint nap! Ha épp nem vagyunk beszédes kedvünkben, csak kérdezzük meg a másik személyt, ő hogyan érzi magát – a szeretteinkkel való törődés ugyanis olyan hormont (oxitocin) szabadít fel, ami gondoskodik róla, hogy mi is jobb kedvre derüljünk, ráadásul véd minket a stressz káros hatásaival szemben. A biztonságunk érdekét szolgáló korlátozásokat és szabályokat betartva pedig használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy kimozduljunk az elszigeteltségből” – tanácsolja.

Ne érezzük magunkat kellemetlenül akkor sem, ha az elmúlt hosszú hetekben sem sikerült hozzászoknunk az otthoni munkavégzéshez. A coach szerint ebben az esetben is hasznos a zsilipcselekedet, a munka és a pihenés gondos elhatárolása. „Ne elégedjünk meg a melegítővel, inkább öltözzünk fel munkaruhába, ugyanis a viselt öltözéknek bizonyítottan lélektani hatása van. Annál is inkább, mert rendezett külsővel szívesebben kapcsoljuk be a kamerát a megbeszéléseken, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk kollégáinkhoz a virtuális térben is. Ha a nagyobb autonómia negatívan hat az önfegyelmünkre, és észrevesszük, hogy gyakran lankad a munkakedvünk, vessünk be egy todo listát: jelöljük A-val az aznap mindenképp elintézendő tennivalóinkat, B-vel azt, ami jó, ha lekerül a listáról, de nem tragédia, ha másnapra halasztódik, és tegyünk minden egyebet a C kategóriába! Teendőink rendszerezése és jobb átlátása ösztönzőleg hat ránk” – világít rá Andrea. 

Ne bánjunk túl keményen magunkkal

Gondoljuk át, számunkra mi okoz leginkább nehézséget a jelenlegi helyzetben, és azt, hogy mely reziliencia területünknek van a legnagyobb szüksége a fent felsorolt „vitaminokra”. És végül, de nem utolsósorban: „Legyünk magunkkal türelmesek és megengedők – az egyensúly kialakításának része az olykori kilengés is, amelyet másnap kompenzálni tudunk” – hangsúlyozza a szakértő.

Amennyiben a járvány miatt elveszítettük állásunkat, kattintsunk ide a hatékony segítségért, vagy válogassunk kedvünkre a több ezer friss állás között, személyes prioritásaink szerint. Maradjunk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, hogy ne maradjunk le a nekünk való munkalehetőségekről.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, fejlődés, egyensúly, stresszkezelés

További cikkek a karrierépítésről