Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A sommelier, vagyis a borszakértő szakma sokunk számára ismerős lehet, míg csokoládészakértőkről viszonylag keveset hallhatunk. Nem is tevékenykednek nagy számban e hivatásban – hazánkban a legismertebb képviselője Szántó Tibor volt, aki azonban 2017-ben sajnos elhunyt. Az ő személye és munkássága inspirálta mai interjúalanyunkat, Tóth-Tatai Lillát is, aki kakaónagykövetként a magyar csokoládéfogyasztást szeretné megreformálni, hogy a mennyiség és a cukortartalom helyett a minőség, az etikusság és a környezettudatosság jegyében fogyasszuk ezt az igazán különleges és sokoldalú édességet.    

P: Hogyan indult a csokoládészakértői pályafutásod?

Lilla: Mindig is édesszájú voltam, de a cukrászati termékek iránti érdeklődésem a 2010-es évek elején szűkült le a csokoládéra, ugyanis körülbelül akkortájt indult el egyfajta kézműves csokikészítői mozgalom Magyarországon. A férjemmel az egyetem elvégzése után Angliába költöztünk, és mivel ott nem volt túl nagy igény magyar nyelvű fordítók és tolmácsok munkájára – ami az eredeti végzettségem szerint vagyok –, egy csokoládéboltban kezdtem el dolgozni. Először, mint bolti eladó tevékenykedtem, majd fokozatosan belefolytam a bonbonkészítési munkálatokba és a kóstoltatásba is. Minél több feladatba láttam bele, annál inkább elmerültem a nemzetközi trendekben, a boltban pedig idővel arra is rájöttem, hogy az én igazi szenvedélyem és terepem nem a nagy mennyiségben történő trüffel-és bonbonkészítés, hanem a csokoládéfogyasztók edukálása, és a velük való kapcsolattartás. Így ezt követően ezen az irányon képeztem tovább magam. 

P: Hol, milyen formában tudtad ezt megtenni?

Lilla: Konkrét egyetemi csokoládészakértői képzés nem létezik, van azonban egy-két nemzetközileg elismert intézmény, ahol – hozzám hasonlóan – kitanulhatjuk a szakmát. Ilyenek például egy kanadai online iskola tanfolyamai, vagy egy másik, londoni székhelyű intézmény, ahol kifejezetten a kóstolás rejtelmeibe vethetjük bele magunkat. Ezen a területen viszont a tanulás egy véget nem érő folyamat, amelynek a legjava autodidakta módon történik. Fontos, hogy tagjai legyünk a nemzetközi szakmai közösségnek, olvassunk külföldi tanulmányokat, híreket. Én az angliai, és most ausztriai tartózkodásomnak hála mondhatni baráti viszonyban vagyok rengeteg készítővel – erre, tehát a networkingre, valamint az angol nyelvtudásra egyaránt nagyon-nagy szükségünk van ebben a szakmában.

P: Ezen kívül milyen kompetenciákra van még szükségünk, ha kedvet kapunk ehhez a hivatáshoz? 

Lilla: Az előbb is említett autodidakta tanulás miatt rendelkeznünk kell jó adag önfegyelemmel és szorgalommal, kitartással.

Ez a szakma kissé magányos, ugyanakkor fontos, hogy tudjunk kapcsolódni másokkal, hiszen egy-egy kóstolón az interperszonális és az előadói képességeinken múlhat az esemény sikere. Lényeges továbbá az is, hogy kíváncsiak legyünk, szomjazzuk a tudást, és ne sajnáljuk az időt és az energiát a különböző hírek, cikkek ellenőrzésére, mert a csokoládéval kapcsolatban sajnos sok, nem hiteles forráson alapuló információ kering nemcsak a köztudatban, de az interneten is. Amennyiben pedig kreatív feladatok is színesítik a munkanapjainkat, mint például a vizuális és szöveges tartalomgyártás, nem árt, ha ezen a területen is szívesen alkotunk. 

P: Nem említetted a fejlett ízlelőbimbót, a kifinomult szaglási képességeket…

Lilla: Nem véletlenül, ugyanis bármennyire is meglepő, ez nem létfontosságú! Ha parfümkészítésbe fognánk, más lenne a helyzet, a csoki esetében azonban nincs szükségünk az általánosnál sokkal fejlettebb érzékszervekre. A kitartás, a sok, szorgos kóstolás és a csokoládé, az ízek, illetve a szakma iránti lelkesedés ugyanannyit, ha nem többet nyom a latba. Ízjegyeket ugyanis mindannyian érzünk, és azok milyensége rengeteg tényezőtől függ: a hangulatunktól vagy épp a kóstolás előtt elfogyasztott ételektől is.   

P: Hogyan néz ki egy „átlagos” napod ebben a nem mindennapi hivatásban? 

Lilla: A vírushelyzet az én napjaimat is eléggé felkavarta: a tervezett személyes programok helyett most virtuális kóstolókat tartok, az időm nagyobb részében pedig a magyar csokoládékészítők munkáját segítem termékfejlesztéssel, marketinggel és social média menedzsmenttel, vagyis szöveget, cikkeket írok, weboldalt fordítok, blogolok, valamint rengeteget fotózok is. A kreatív flow bennem a késői órákban indul el – miután elaltatom a kisfiamat, és minden elcsendesedik körülöttem, este 8 és éjfél között majszolom, kóstolom (kis mennyiségben) a csokoládékat. Sok időmet töltöm továbbá kapcsolattartással, emailezéssel is, amíg a műhelylátogatás ismét lehetséges lesz. Mindeközben folyamatosan követem a szakmai híreket, webináriumokat, interjúkat hallgatok és olvasok, hogy a tudásomat naprakészen tartsam. 

P: Mit szeretsz leginkább a szakmádban?

Lilla: Rettenetesen szeretem az aha-élményt, amit azáltal tudok adni a(z online) kóstolókon résztvevőknek, hogy megmutatom nekik, hogy egy magasabb kakaótartalmú, fanyarnak  hitt csokoládé is mennyire finom és változatos ízvilágú lehet, és egyáltalán nem keserű! Jó érzés látni, hogy rájönnek, hogy az általam bemutatott és a kézműves termelők által készített csokik (a boltihoz képest) bizony más minőséget, ízvilágot képviselnek. Imádom továbbá azt is, hogy ezen a területen minden nap tanulhatok valami újat, fejlődhetek, és átadhatom a tudásomat azoknak, akik szintén érdeklődnek ez iránt az izgalmas világ iránt. 

P: Mit tanácsolnál a ma csokoládéfogyasztóinak? 

Lilla: Járjunk nyitott szemmel és kísérletezzünk, bátran vegyünk részt kóstoló programokon, mert itthon is nagyon sok jó és minőségi csokoládét találhatunk. A csokifogyasztásra pedig élményként tekintsünk, ne bűnözésként! Bánat- vagy unaloműzés helyett adjuk meg a módját, alakítsuk a csokoládéevést örömteli eseménnyé! Fogyasszuk akár egyedül, akár másokkal együtt, igyekezzünk minél inkább jelen lenni a pillanatban! Szagoljunk, ízleljünk, idézzük fel az elménkbe ötlő emlékeket, miközben kiélvezzük ennek a különleges édességnek minden darabját. 

Amennyiben pedig a szakma elsajátításába vetnénk bele magunkat, tájékozódjunk, tanuljunk angolul és járjunk utána a vállalkozói lét sajátosságainak is. Az sem baj, ha megmaradunk laikus csokoládéimádóknak – ebben az esetben nézzünk körül a több ezer állásajánlat között, személyre szabottan keresve a képzettségünknek és érdeklődésünknek egyaránt megfelelő pozíciókat. Amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Érdemes ezen túlmenően frissítenünk az önéletrajzunkat, és felölteni az adatbázisba, hogy tovább növeljük esélyeinket. A mielőbbi elhelyezkedés érdekében kérhetünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, csokoládékóstolás, gasztronómia