Szakmák világa: a gyermekpszichológus
Boldog és kiegyensúlyozott gyermekekért és gyermekkorért dolgozni nap mint nap - szép hivatás, nem igaz? Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológussal beszélgettünk a szakma örömeiről és kihívásairól.
Önnek ajánljuk!
Hogyan válik valaki gyermekpszichológussá?
Ahhoz, hogy valaki gyermekekkel foglalkozhasson, több út is vezet. Hogy csak néhány ilyen szakmát említsünk a teljesség igénye nélkül: gyógypedagógus, pedagógus, óvónő, bébiszitter, családsegítő. De mi a helyzet akkor, ha valaki kifejezetten gyermekpszichológus szeretne lenni? Andrea több lehetőséget is felvázol, de a kiindulópont mindegyiknél közös: pszichológus mesterdiplomára lesz szükség
„Alapvetően pszichológus mesterdiploma szükséges, ezzel már el lehet kezdeni gyermekekkel foglalkozni olyan helyeken, mint a gyerekvédelem, családsegítő, iskolák, óvodák vagy óvodák. Kórházakban a pályakezdő pszichológus klinikai szakpszichológus rezidensként dolgozhat. Ez egy rosszul szabályozott dolog egyébként, mert nincs olyan szak/szakirány, hogy gyermekpszichológus. A klasszikus gyermekpszichológiai képzés az a klinikai gyermek és ifjúságpszichológus – szakpszichológus képzés, ez 3 orvosi egyetemen érhető el Magyarországon posztgraduális képzésként és alapvetően hivatalosan egészségügyi munkaviszony mellett rezidensként lehet csinálni.”
Személyes motiváció
Ahány ember, annyi féle motiváció, ám nem árt tisztában lenni azzal, mire is vállalkozunk. Érdemes utánajárni, milyen tantárgyak és területek elsajátítása szükséges a gyermekpszichológiai pályához. Andrea például az egyetemi évei alatt döntötte el, hogy ezt a részét célozza meg a szakmának.
„Egyetemen nagyon tetszett a fejlődéslélektan tantárgy, ez egy alaptantárgy. Most a BA képzésen – én még nem arra jártam – 4 nagy alapszigorlat van, az egyik a fejlődéslélektan. Voltam önkéntes is egyetem alatt kórházban, voltam Erasmuson Németországban, ott is fejlődés szakos tárgyaim voltak, negyed-ötödéven pedig, amikor szakirányt kellett választani, akkor a fejlődés- és egészségpszichológiát választottam.”
Hogyan dolgozik egy gyermekpszichológus?
Ez a kérdéskör egyénenként változhat, hiszen az, hogy hogyan és mivel telik egy nap, nagyon változatos lehet attól függően, hogy milyen formában vállal munkát valaki. Andrea például pályakezdő kora óta főállású kórházi dolgozó volt, de később, miután gyermekei születtek, átalakultak a mindennapjai is.
„Jelenleg kórházi dolgozó vagyok a Heim Pál gyermekkórházban, mellette magánrendelek,valamint a Gyermekpszichológus BLOG szerzője vagyok. Rendszeresen posztolok különböző gyermekpszichológiai kérdésekről, online kurzusaim vannak, előadásokat tartok és a médiának is nyilatkozom.”
Kihívások és sikerélmények
Akárcsak a motiváció, úgy az is egyénileg változhat, hogy ki mit tart kihívásnak és sikernek. Andrea számára a kihívást és érdekességet az jelenti, hogy bár gyermekpszichológus, tulajdonképp az esetek nagyobb részében nem gyermekekkel kell dolgoznia.
„Ennek a szakmának szerintem az alapvető kihívása az, hogy a gyermekeket érintő kérdések és problémák gyakorlatilag soha nem a gyermekről, hanem a családról szólnak. Ha a gyermeknek van valamilyen tünete vagy problémája, amivel megkeresnek, az mindig nagyon érdekes és izgalmas, hogy hogyan lehet a családot bevonni ennek az egésznek a kezelésébe. Tehát ez soha nem a gyerekről szól, hanem a családról meg a szülőkről. A munkámnak szerves része, hogy járnak hozzám szülők önismereti terápiára, például a szülőséggel felmerülő egyéni felnőtt kérdésekkel, de ugyanígy párok is előfordulnak.”
Bár a siker fogalma is relatív, ahol emberekkel kell együtt dolgozni, ott általában a visszajelzések adják a sikerélmény nagyobb részét.
„Számomra, mivel emberekkel dolgozom, nagy élmény, amikor arról számolnak be, hogy változnak a dolgok, javul egy adott helyzet vagy kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat. Nehéz ezt felmérni, hogy mi is a siker pontosan, de a visszajelzések mindig fontosak. De nem csak terapeutaként kapok visszajelzést, a médiaszerepléseim kapcsán is sokan számolnak be arról, hogy tanultak valamit tőlem, olvastak valamit a blogomon, amit korábban nem tudtak, mondjuk egy-egy nevelési módszert, amit elkezdtek alkalmazni és működik. Ilyeneket szoktam visszakapni és ez jó érzés: edukálni az embereket.” – mondja Andrea.
Számára tehát a segítő szándékkal és az oktatással, felvilágosítással együtt járó fejlődés adja a sikerélmény egyik alappillérét.
Ha érdekel a szakma
Ahogy a cikk elején is említettük, a gyermekpszichológia egy szövevényes szakma, ahova hosszú út vezet, így nem árt, ha valaki tisztában van azzal, milyen elköteleződéssel jár az, ha emellett a pálya mellett dönt.
„Előszöris a pszichológia szakra bekerülni nem könnyű, ez mindig az egyik legmagasabb pontszámú szak, tehát tanulni kell. A mesterdiploma megszerzése után a klinikai szakpszichológus szakképesítést újabb 4 év alatt lehet megszerezni, egészségügyi munkaviszony mellett. Ez a jogosultság teszi lehetővé az alappszichoterápiás munka elvégzését.Ezt valamennyire körbe kell járni, hogy tudja-e vállalni az illető, illetve az egyetemen – bár nagyon érdekesek a pszichológiai és önfejlesztő témájú könyvet – nem csak a számunkra érdekes könyveket kell olvasni.” – magyarázza Andrea.
Ha meg akarjuk magunkat kímélni a feleslegesen befektetett munkától és energiától, érdemes felkeresni pszichológusokat, beszélgetni velük, hogy mit csinálnak pontosan és hogyan dolgoznak, tehát próbáljunk kicsit ismerkedni ezzel a szakmával a gyakorlatban is.
„Nagyon sok helyen dolgozunk sok féle szakirányban, ezért érdemes utánajárni, hogy milyen végzettséggel mit lehet csinálni, mert mondjuk a klasszikus terápiás, pszichoterápiás munka nagyon hosszú képzést igényel: alsóhangon 9 év, mire valakiből klinikai szakpszichológus lesz.”
Készítette: Balogh Emese
A Profession.hu Facebook oldala
