Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, amiben két villanyszerelő, Geringer Robin, a Geriépvill Kft. vezetője és Simon Mihály Sándor egyéni vállalkozó voltak segítségünkre.

Egy villanyszerelő átlagos napja

Sokféle munkáról él egy kép a fejünkben, hogy milyenek lehetnek a napi feladatok, milyen képességek szükségesek hozzá, valamint milyen nehézségekkel találkozhatunk a munka során. Ettől függetlenül a leghitelesebben az tudja ezekre a kérdésekre a választ, aki az adott szakmában dolgozik, vagy közvetlen közelről tapasztalta a szakma előnyeit és hátrányait.

Robin szerint egy átlagos munkanap nem sokban tér el más kétkezi szakmáktól, azonban nem csak a fizikai megterhelés az, ami fárasztó lehet: „Itt nem csak fizikailag fárad le az ember, hanem szellemileg is. Hiszen fejben mindig toppon kell lenni, mert itt, ha hibázunk, akkor nem „csak” egy csőtörés lehet a következmény, hanem akár emberéletek is múlhatnak rajta.”

Mihály azt emelte ki, hogy változatosak a napok és mindig van tennivaló: „Egyáltalán nem unatkozunk. Épületvillamossági szereléseket végzünk, beleértve a lakossági és közintézményeket is: korszerűsítések, hibaelhárítások, javítások, bővítések és új kialakítások egyaránt vannak a munkáink között.”

Tévhitek és félreértések

Aki laikus, talán nem látja át, mihez kell értenie, mit kell tudnia egy villanyszerelőnek. Robin szerint az egyik tévképzet a szakmával kapcsolatban, hogy egyszerű: „Lényegében nem becsülik nagyra a villanyszerelőt, hiszen a villany már csak „természetes” dolog és azt gondolják, bárki meg tudja csinálni. Persze az nem mindegy, hogy hogyan.”

Ezzel Mihály is egyetért, hogy sokan könnyűnek gondolják a szakmát, illetve azt is hozzá teszi, hogy sokszor félreértik az emberek, pontosan mit is fizetnek meg, amikor egy villanyszerelőt hívnak: „Jó néhányszor felvetette egy-egy ügyfél, hogy milyen magas órabérrel dolgozik egy villanyszerelő, amikor egy komplexebb hibát keres meg és javít ki. Ilyenkor a szaktudást, a rutint is figyelembe kell venni, és nem mindegy, hogy ugyanazt a munkát fele- vagy ötödannyi idő alatt végzi el valaki, mert nem találgatja, hogy mi okozhatja a hibát, hanem céltudatosan kiszűri a lehetőségeket.”

Egy másik érdekesség, hogy talán nem gondolnánk, de a villanyszereléshez is állandóan frissíteni kell a tudásunkat szakemberként. Robin erre is felhívja a figyelmet: „Az a nehézsége a szakmának, hogy a rengeteg elméleti tudás mellett mindig naprakésznek kell lennünk, hiszen itt is követni kell az újabbnál újabb kivitelezések és megoldások eszközeit és módszereit.”

Szakemberhiány

A szakemberhiány nem csak ezt a szakmát érinti, rengeteg más területen is tapasztalhatjuk azt, hogy sokan még mindig inkább diplomát szeretnének szerezni. Ennek oka persze nem fogalmazható meg egy mondatban. Egyrészt az oktatási rendszer is arra épül, hogy a diákokat a továbbtanulásra ösztönözzék, valamint az az elgondolás, hogy diplomásként jobb kereset érhető el, szintén közre játszik ebben a jelenségben. Mihály szerint szakemberhiány nem csak a fentebb említett okokból van, hanem az aktuális kereslet növekedése is egy lehetséges ok: „Az utóbbi időben egyre több felújítási támogatást hirdetnek meg, ezért sok ember keres szakembert ilyen irányban, akik persze nem tudnak több felé szakadni, csinálják szépen sorban a betervezett munkákat.”

„Személy szerint nekem sosem fordult meg a fejemben a diploma, én mindig is kétkezi ember voltam, szerintem ez függ attól is, hogy ki, milyen környezetben nő fel.” – mondja Robin. Az persze mindenkinek egyéni, hogy hogyan került az adott szakmába. Van, aki több év munka után során más pályáról tér át, van, aki már a szakiskolában is ezt tanulja és van, akinek tanulni sem igazán kell, mert esetleg családi mesterség és szinte vérében vannak a szakmai fortélyok.

Mindenki máshogy csinálja

Robint a sors irányította a villanyszerelői szakma felé, Mihály pedig édesapja példája miatt kezdett el érdeklődni az elektromosság iránt.

„Én úgy kerültem a szakmába, hogy amikor meg kellett jelölni, hova szeretnénk menni továbbtanulni, a második helyen megjelölt irányba, a villanyszerelés felé indultam el; ezt adta a sors, hát ebbe tanultam.”– meséli Robin. Mihályt a családi minta vezette ebbe az irányba: „Édesapám szakmája villanyszerelő.  Az élet úgy hozta, hogy nem tudott a család miatt napi 50 km-t utazni, hogy a szakmájában dolgozzon, így munkát váltott. Gyerekkoromban alkalmanként elmentem vele, mikor az ismerősöknél villanyt szerelt, segítettem neki a szereléseknél. Érdekelt a szakma, az elektromosság.”

Tippek és tanácsok pályakezdőknek

Ahogy a legtöbb gyakorlatias szakma esetében, úgy itt is igaz, hogy sajnos az iskolában tanult elmélet nem elegendő ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen. Robin szerint viszont, ha az ember valóban ezt szeretné csinálni és időt, energiát fektet bele, biztosan megtalálja a helyét.„Nem könnyű szakma, talán csak látszatra és sajnos nem az iskolában tanul bele igazán az ember, hanem terepen. De ha szívvel-lélekkel tanul valaki és bírja a ’feszültséggel’ teli munkát, akkor biztosan neki való és sikeres is lesz benne.”

Mihály szintén hasonlóképp látja és szerinte az a legjobb tanács, hogy ha valakit érdekel a szakma, érdemes elszegődni egy már valóban tapasztalt mesterember mellé, így első kézből tapasztalhatja meg, mire számíthat.

„Fontos, hogy érdeklődjön is valaki a szakmája iránt. Próbaképpen segédnek el lehet szegődni egy szaki mellé, sok érdekességet lehet látni.  Ismeretségi körömben is gyakran megkeresnek, hogy érdekli őket a szakma, és eljönnének velem szerelni, hogy legyen rálátásuk. Amíg lehet, az ember tanuljon a szakmájával kapcsolatban, mint ahogy mondják: Jó pap holtig tanul.”

Készítette: Balogh Emese

A Profession.hu Facebook oldala

 

A Profession.hu Instagram oldala