Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A túlterheltségnek több oka is lehet; akár mi magunk vállalunk el szívesen extra feladatokat, akár a kollégáink vagy a felettesünk kér meg minket rendszeresen, hogy segítsünk be, az eredmény általában ugyanaz. Ne várjuk meg a kiégést, lépjünk még azelőtt, hogy a munka a magánéletünk és a mentális- és fizikai egészségünk útjába állna!

Amikor segít az extra munka

Vannak időszakok, amikor több terhet vállalunk magunkra abban a reményben, hogy megkapjuk a vágyott előléptetést vagy fizetésemelést – gyakran valóban ez a siker kulcsa, hiszen nem várhatjuk, hogy díjazzák a teljesítményünket, ha egész nap az óránkat nézzük és csak a kötelező minimumot hozzuk a munkahelyünkön. Ha megvan a kitűzött célunk és tudjuk, hogy az elérésükhöz szükséges célok között az extra teljesítmény is fontos lépcsőfok, számoljunk azzal, hogy néha egy-egy ilyen időszakot bizony végig kell csinálnunk, hogy később megtérülhessen a befektetett energiánk!

Az érem másik oldala

Gyakran azonban nem a mi tudatos döntésünk okozza a ránk szakadó hatalmas munkamennyiséget, hanem vagy a felettesünk nincsen tisztában azzal, hogy túl sok feladatot szab ki ránk, vagy mi magunk mondunk nem vagyunk képesek nemet mondani. Természetesen jó, ha készségesen állunk a munkatársaink rendelkezésére, ha kérnek tőlünk valamit, de ha mindig igent mondunk, könnyen elkényelmesedhetnek és egyszerűbb lesz nekik a következő alkalommal is minket megkérniük, hiszen ránk mindig lehet számítani. Előfordulhat olyan is, hogy a magánéletünkben adódnak olyan problémák, nehézségek, amelyek kihatnak a munkahelyi teljesítményünkre is – egy betegség a családban elveheti a fókuszt a karrierünktől és könnyen kifolyhat a munka a kezünk közül. A túlterheltség azonban előbb-utóbb biztosan krónikus fáradtsághoz és kiégéshez vezet, a túl sok feladat pedig egyáltalán nem garantálja azt, hogy gyorsabban haladnánk a projektjeinkkel, gyakran ehelyett hanyagsághoz, hibákhoz és beragadt információkat eredményez. Mit tehetünk, ha ideje véget vetni az extra műszakoknak, a túlóráknak és a hétvégi munkának?

Beszéljünk a felettesünkkel!

Ha egy ideje már érik bennünk a gondolat, hogy túlvállaljuk magunkat, a legegyszerűbb és leghatékonyabb eszköz, ami a kezünkben van, az a kommunikáció. Szervezzünk egy megbeszélést a felettesünkkel, aminek ez a téma áll a középpontjában és alaposan készüljünk fel rá! Tervezzük meg előre, hogy milyen érveket hozunk fel és mivel támasztjuk alá a mondanivalónkat! Próbáljuk meg tárgyilagosan megközelíteni a problémát és feltételezzük azt, hogy a felettesünk nincs tisztában azzal, hogy túlterhelnek minket a napi feladatok!

Írjunk egy listát és priorizáljunk!

Mielőtt még sor kerülne a találkozóra, írjunk egy listát arról, hogy pontosan milyen feladataink vannak a mindennapokban, mivel foglalkozunk. Tegyünk őket fontossági sorrendbe és rendeljük hozzájuk, hogy mennyi ideig tart az elvégzésük! Lehet, hogy a főnökünk elsiklott afelett, hogy egyes részfeladatok mennyire időigényesek. A megbeszélésen részletesen kérjük ki a véleményét arról, hogy az egyes projektek hol helyezkednek el a prioritási listán, mely határidők a legfontosabbak és melyek tolódhatnak! Ha tisztában vagyunk a fontossági sorrenddel, képesek leszünk úgy időzíteni a napi munkánkat, hogy mindig a legszükségesebb feladatokkal foglalkozzunk elsőként és ne vegyék el a fókuszt apró-cseprő részfeladatok, amik kevésbé fontosak.

Készüljünk a megoldással!

Ne csak azzal készüljünk fel, hogy elmondjuk, mennyire sokat dolgozunk, hanem igyekezzünk megoldási javaslatokat is adni a problémára! Szedjünk össze olyan ötleteket, amelyek segíthetnek a munkánkat gyorsabban vagy hatékonyabban elvégezni! Lehet, hogy vannak olyan eszközök, programok, amelyekkel automatizálni lehet egyes részfeladatokat? Esetleg kérhetnénk magunk mellé egy asszisztenst vagy egy gyakornokot, aki átvehetné tőlünk a pepecselős munkákat? Delegálhatnánk a munkatársainknak egyes projekteket? Járjuk körbe a lehetőségeket!

Tálaljuk megfelelően!

A fentieket mindenképpen érdemes körüljárni a vezetőnkkel, de ne csak a száraz tényekre figyeljünk, hanem a tálalásra is! Ne rontsunk rá azzal, hogy rengeteg a munka és nem vagyunk hajlandók ennyit dolgozni, ehelyett fogalmazzunk úgy, hogy bár nem bánjuk, ha keményen kell dolgozni, de úgy gondoljuk, ez a mennyiség már nem fenntartható ilyen minőségben, mi pedig szeretnénk a maximálisat nyújtani a munkánk során! Igyekezzünk pozitívak maradni, és panaszkodás helyett inkább tájékoztatás jelleggel vonjuk be a felettesünket a napi dolgainkba! Semmiképp ne kiritizáljuk őt vagy a kollégáinkat amiatt, hogy túl sok munkát adnak és ne hasonlítsuk össze a munkánk mennyiségét másokkal, az ellenségeskedés nem segít a probléma megoldásában!

Ne várjunk azonnal csodát!

Ha sikerült közösen priorizálni a teendőinket és közös nevezőre jutottunk a feladatok mennyiségét illetően, az mindenképpen előrelépés, de ne várjunk azonnal hatalmas változást! Egy megbeszélés valószínűleg nem fog megoldani egy régóta húzódó problémát, így érdemes továbbra is nyomon követnünk azt, hogy mennyit dolgozunk, mennyi időt szánunk egy-egy projekt megvalósítására. Ha úgy ítéljük meg, szervezzünk egy következő megbeszélést is, ahol levonhatjuk a tanulságokat az elmúlt időszakról és közösen átnézhetjük, hogy működnek-e a lefektetett szabályok. Elképzelhető, hogy szükség lesz némi újratervezésre, de idővel biztosan beállnak majd az új munkafolyamatok.

Ha az erőfeszítéseink nem jártak sikerrel és továbbra is leterheltnek érezzük magunkat, legyünk naprakészek az aktuális álláslehetőségeket illetően! Frissítsük az önéletrajzunkat és iratkozzunk fel az állásértesítőre, hiszen sosem tudhatjuk, mikor fut be a megfelelő lehetőség!

 

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala