Kiégés: a fizikai munka és megterhelő hétköznapok hatásai

Hogy mi a kettő, azaz a szellemi és fizikai munka után beálló kiégés közt a különbség, ill. milyen jelekre érdemes odafigyelni és hogyan előzhetjük meg a jelenséget? Bene Marci mozgás és mentál coach véleményét kértük ki a kérdésben.

Mi pontosan a kiégés?

A kiégés, vagy idegen szóval ’burnout’ szindróma egy nagyon gyakori jelenség. Bár a modern, felgyorsult világgal kapcsoljuk össze, már a ’70-es években foglalkoztak vele a szakemberek. A kiégés szindróma fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben. Ez azt jelenti, hogy már ennél is korábban létezett ez a tünetegyüttes, bár csak ekkor írták le szakemberek a fogalmat és annak jellemzőit először.

Bene Marci így fogalmazta meg ezt a jelenséget: „A kiégés egy komplex tünetegyüttes, ami általában kimerültséggel, alvászavarral, motiválatlansággal, érzelmi és mentális befelé fordulással is gyakran együtt jár. Ha idegrendszeri oldalról vizsgáljuk a kiégést, akkor viszont azt vehetjük észre, hogy a test végső kimerültségében egy ilyen tünetegyüttessel próbálja „megmenteni” az egyént, és kiemelni abból a közegből, ahová az valamilyen meggyőződésből (pénz, siker, karrier, biztonság, státusz utáni vágy) folyamatosan visszajár és energiáit nem kímélve folyamatosan túl sokat ad magából. Mindaddig, amíg ez a terhelés nem csökken, egyetlen megoldás az idegrendszertől az marad - és ez talán a legfontosabb jelzője az állapotnak - hogy teljes disszociációt, azaz eltávolodást hajtson végre a külvilágtól. Fontos még megemlíteni, hogy a kiégés általánosságban nem a gyengeségnek a jele, hanem pusztán azt jelzi, hogy az egyén által aktuálisan elvállalt feladatok meghaladják az aktuális kapacitását.”

Az első jelek, amikre érdemes odafigyelni

Bár vannak tipikus tünetei a kiégésnek, amire már az elején érdemes odafigyelni, ám nehéz meghúzni azt a határt, amitől már kezdődő kiégésként értékelhetjük a helyzetünket. Hiszen ki ne érezte volna már úgy, hogy semmi kedve a munkához, de sajnos muszáj? Vagy éppen ki ne várta volna egy hosszú munkanap végét? Marci szerint a felismerésben a proaktivitás elvesztése lényegi pont:

„A kiégés első jelei lehetnek, hogy az ember azt veszi észre magán, hogy „elszenvedi” a szituációját. Ezt sokszor belső beszédben a „kell” és a „muszáj” szavak illetik. Ebben a helyzetben ugye nem ad magának az illető más lehetőséget, minthogy azt csinálja, amit. Ekkor viszont megszűnik a választás proaktivitása, hogy az elvégzett munkát vagy feladatot szenvedélyből csinálja az illető, és azt elvégezve büszke legyen magára. Az elszenvedésnél ez a fajta jelenlét már nincsen meg, és csak azt lesi az egyén, hogy mikor lesz már vége a feladatnak, mert akkor hozzá tud végre látni a következőhöz.”

A fizikai munka és műszakok hatása

Nehéz általános kijelentést tenni a fizikai munka és a több műszakos munkarend hatását illetően, mivel nem mindegy, hogy például valaki nappal vagy éjjel dolgozik, illetve maga a fizikai munka jellege sem elhanyagolható tényező. Egy jellemző hatás viszont minden esetben közös, amit Marci is kiemel:

„Ami minden fizikai munkásnál megjelenhet az intenzív fizikai behatások és a nagyszámú ismétlés következtében, az egy fiziológiás specializáció. Ezzel próbál a testük még hatékonyabban alkalmazkodni az őket ért kihívásokhoz. Ez a fajta „beszűkülés” viszont izületi túlhasználtságot, mozgásszervi gondokat, flexibilitás vesztést is hozhat magával. Ha pedig egy ilyen állandó apró fájdalom mellett kell valakinek dolgoznia, akkor az idegrendszeri kimerültség is sokkal hamarabb utol fogja érni.”

Ahogy igaz az, hogy a mentális kimerültség és stressz fizikailag is hatással van az emberre, sőt, akár meg is betegítheti, úgy ez fordítva is igaz. A fizikai kimerültség és a túlhajszoltság egy idő után idegrendszeri kimerüléshez vezethet, aminek aztán koncentrációs zavarok és teljesítmény csökkenés az eredménye.

Mit tegyünk, ha kiégtünk

Bár sokan félvállról veszik azt, ha a kiégés tüneteit produkálják, mivel ’csak fáradtak’ vagy épp ’csak egy kis kikapcsolódásra vágynak’, Marci mégis azt tanácsolja, hogy minden esetben érdemes felkeresni egy szakembert.

„Ez az állapot azok számára, akik nincsenek benne, értelmezhetetlen lehet, hiszen lélegzik, beszél, mozog, sőt sok esetben munkába is jár az egyén, belül viszont lehet, hogy kapcsolódásra képtelen ez a valaki, és ilyenkor egy szimpla baráti beszélgetés sem feltétlenül hozza meg a vágyott töltekező hatást.”

A megfelelő orvosi segítség mellett persze megvan a lehetőségünk magunkon is segíteni, ám ennek minden esetben egyfajta ’kiegészítő kezelésnek’ kell lennie.

„Ha érzi az indíttatást valaki, hogy önmaga ásson a dolgok mélyére, akkor azt ajánlanám, hogy adjon időt és teret magának, hogy felmérje: mi történik az életében. Ebből tanulva aztán határozza meg, hogyan tud kevesebbet csinálni abból, ami előidézi a tüneteket (máshogyan hozzáállni a feladatokhoz, illetve kevesebbet végezni belőlük), valamint hogyan tudna többet csinálni abból, amik ellene hatnak ennek az állapotnak, illetve hosszútávon ellenállóbbá tudják tenni a felmerülő feladatokkal szemben (alvásrutin bevezetése, naplózás, meditáció, testmozgás, egészségesebb étkezés).”

A megelőzés fontossága

Ahogy a legtöbb betegség esetében, úgy a kiégés szindrómánál is a megelőzés a legjobb megoldás, hiszen sokkal könnyebb elkerülni a bajt, mint a már meglévő gondokat orvosolni. A munkavállaló és a munkáltató is tehet azért, hogy minél kevesebb ilyen eset alakuljon ki. Marci szerint a munkavállalónak azt kell tudatosítani magában, hogy a kiégés nem akkor kezdődik, amikor már megjelennek az első tünetek, hanem sokkal korábban:

„A kocsival sem akkor megyek el a szervízbe, amikor már füstöl a motor, hanem amikor a jelzőfény felvillan, hogy vigyem el bevizsgálni. Az egyik ilyen első jelzőfényünk, hogy valami rutinná válik és megszűnik egy vágyott hellyé válni például a munkahely vagy a kapcsolat, amiben vagyunk. Ennél a pontnál, ha nem ismerem fel a problémát és kezelem a szituációmat, hanem csinálok mindent tovább ugyanúgy, mert „kell”, vagy mert „ez hozzá tartozik”, akkor ennek az elszenvedős hozzáállásnak idővel meg is lesz a következménye.”

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az eredendő oka a kiégésnek mindig az olyan környezet vagy feladatkör, ami meghaladja a reális kapacitásunkat, ezzel pedig egy negatív spirálba vezeti az egyént, aki egy darabig határait megfeszítve ellenáll. Mit tehet tehát a munkáltató annak érdekében, hogy a munkavállaló ne kerüljön ilyen állapotba pusztán azért, mert ’el kell végeznie’ a rá kiszabott feladatokat?

„Munkáltatói oldalról érdemes egy olyan munkakörnyezet és vállalati értékrend kialakítása és kommunikálása, ahol ér rosszul lenni és erről beszélni. Ha maga a vezetőség nem is szeretne ilyen irányba képződni, akkor egy szakember tarsolyban tartása, akihez tudják irányítani az embereiket mindenképp hasznos tud lenni.” – adja meg a választ Marci.

Néha csak a munkahelyváltás segíthet

A saját helyzetünk vizsgálata után könnyen lehet, hogy arra jutunk: a nem megfelelő munkakör és munkakörülmények vezetnek a kiégésünkhöz. Ha erre jutottunk, akkor bármikor körbe nézhetünk az álláspiacon, hogy milyen más lehetőségek közül választhatunk. Itt találunk fizikai munkalehetőségeket, ide kattintva pedig szakmunkákat találunk. Ha szeretnénk olyan pozíciót találni, ahol több műszak nélkül, általános munkarendben dolgozhatunk, akkor ide kattintva nézzünk körül.

Ne felejtsünk el regisztrálni, feltölteni az önéletrajzunkat, így akár a leendő új munkaadónk is ránk találhat. Ha szeretnénk értesülni a nekünk való új állásokról, készítsünk személyre szabott állásértesítő hírlevelet.

Készítette: Balogh Emese

A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala