Sok a dolgunk, ezért inkább kitakarítunk? Tippek home office-ban halogatóknak
Mi áll a túlzott halogatás hátterében és hogyan válhatunk produktívabbá otthoni munkavégzés során?
Önnek ajánljuk!
Időként bármelyikünkkel előfordulhat, hogy halogatunk egy-egy fontosabb teendőt és nem tudjuk rávenni magunkat, hogy elkezdjük, még akkor sem, ha egyébként tudjuk, hogy nem lenne nagy kunszt elvégezni. A feladat pedig van, hogy napokig vagy hetekig ül a nyakunkon és folyamatosan nyomaszt minket, de mi továbbra sem vagyunk képesek nekiülni, hiába tudjuk, hogy sokkal egyszerűbb lenne túllenni rajta. Vannak, akiknek a halogatás visszatérő, rendszeres problémát jelent, és a tudatában is vannak, de nem tudnak rajta változtatni, függetlenül attól, hogy nap mint nap bejárnak dolgozni vagy home office-ban dolgoznak. Miért halogatunk, hogyan nehezíti meg a dolgunkat az otthoni munkakörnyezet és hogyan hagyhatjuk abba véglegesen?
A halogatás csökkenti a rövidtávú stresszt, de hosszú távon még többet okoz
Bár mindannyian tudjuk, hogy a halogatással hosszú távon csak magunknak ártunk, a fő oka pont a kellemetlenségérzés elkerülése. Hiszen ha előttünk áll egy nehéz és stresszt keltő feladat, de úgy döntünk, hogy majd csak az ebédszünet után kezdünk neki, addig pedig haladunk a kisebb stresszt okozó dolgainkkal, átmenetileg megkönnyebbülünk. A buktatója a dolognak az, hogy ha rendszeresen húzzuk az időt ilyen módon, valójában csak még több stresszt okozunk magunknak, hiszen egy idő után már bejön a képbe az a félelem is, hogy mi van, ha nem fogjuk tudni időre elvégezni a munkát, vagy mi lesz, ha az idő szűke miatt nem olyan minőséget adunk ki a kezünkből, amit elvárnak tőlünk. Ezzel pedig az a gond, hogy ha mindent az utolsó pillanatban csinálunk meg, még a feladat elvégzésével járó pozitív érzéseket sem tudjuk megélni. A probléma természetesen nem akkor áll fenn, ha annyira sok a dolgunk, hogy a feladatok tologatásával próbálunk meg priorizálni, hanem akkor, ha egyébként lenne időnk az adott munka elvégzésére, de helyette inkább nekiállunk a munkanap közepén takarítani, megnézünk egy részt a kedvenc sorozatunkból vagy találunk bármilyen alibi-tevékenységet, amivel húzhatjuk az időt. Home office-ban pedig senki nem áll fölöttünk, hogy ellenőrizze, éppen mivel foglalkozunk, magunkkal és a saját időnkkel kell tudnunk elszámolni, ami még veszélyesebb lehet, hiszen a feladatok mennyisége attól nem lesz kevesebb, hogy nem végzünk velük időre, így a munka-magánélet egyensúlyának felborulásához is vezethet.
Kudarctól való félelem, motiválatlanság, túlzott elvárások
A halogatás mögött számtalan ok állhat, a kudarctól való félelem például gyakori a halogató embereknél. Ha nem merjük felvállalni a tudásunkat, a munkánkat, a végletekig húzhatjuk az időt egy leadás előtt, hiszen ha nem csinálunk semmit, nem is hibázhatunk és kudarcot sem vallhatunk. Ez különösen azokra jellemző, akik túlságosan kritikusak önmagukkal szemben és annyira magasra teszik a lécet, hogy nem képesek megugrani, vagy akik felé túlzott elvárásokat támasztanak. Sokanak az a fő problémája, hogy motiválatlanok és azért nem tudnak belekezdeni egy-egy feladatba, mert nem látják értelmét és nem is lelik benne az örömüket. De az is nehezítheti a dolgot, ha a feladataink strukturálatlanok, túl hosszadalmasak és nagy falatnak tűnnek elsőre, ezért nehezebb hozzáfognunk. Az otthoni munkavégzés során ezek az érzések felerősödhetnek, mert nincs fizikailag jelen külső nyomás, ami segíthetne átlendülnünk a tétovázáson, és könnyen belecsúszhatunk abba, hogy a munkaidő letelte után is dolgozunk, mert nem haladtunk a nap folyamán.
Önismerettel a halogatás ellen
Ahhoz, hogy véglegesen abba tudjuk hagyni a halogatást, érdemes először felismerni az egyéni okokat a háttérben. Mi az, ami miatt nem tudjuk elkezdeni ezeket a feladatokat, mi a közös bennük? Ha rájövünk, hogy mondjuk nehézséget okoznak számunkra a döntéshozatallal járó feladatok, megpróbálhatunk ezen változtatni vagy kérhetjük, hogy ha lehetéséges, csak ritkábban bízzanak ránk ilyen jellegű feladatokat, de helyette szívesen csinálunk mást. Ha sehogy sem tudjuk őket elkerülni, akkor a célok kijelölése, a feladatok felosztása, a pontos tervezés és a hatékony időmenedzsment segíthet. Tudatosítsuk magunkban, hogy a hibák természetesek, amelyekből lehet tanulni, és nem kell mindig mindenáron tökéletesnek lennünk, ha pedig valami nem megy, kérjünk segítséget! Alakítsunk ki magunknak olyan munkakörnyezetet, ami inspirálóan hat számunkra és ahol jól tudunk koncentrálni, iktassuk ki a zavaró tényezőket és szervezzük meg lépésről lépésre az időnket! Ha a belső motivációnkat nem találjuk meg, adjunk saját magunknak külső motivációt: jutalmazzuk például magunkat egy-egy nehezebb feladat leadása után valami számunkra kedves dologgal! Sokaknak az is segít, ha beavatnak valakit a környezetükben és elmondják neki, hogy milyen feladatot és milyen határidőre kell teljesíteniük, így már kevésbé merik majd elodázni, hiszen felelősségre vonhatók. Bármilyen nagy is a feladat, nem érdemes túl sokat rágódnunk rajta, hiszen a legtöbbször a munka közben szállja meg az embert az ihlet, így a legnehezebb dolog csak a kezdet, a többi már jönni fog magától.
Sehogy sem találjuk a motivációt, ezért inkább állást váltanánk? Böngésszünk az aktuális lehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
