Csendes kirúgás? Jelek, hogy velünk is ez történik
Önnek ajánljuk!
Előfordult már velünk, hogy egy munkahelyen bármennyire jól is teljesítettünk, soha nem értékelték? Vagy a legizgalmasabb projekteket, feladatokat soha nem mi kapjuk meg, pedig tökéletesen passzolnának hozzánk? Esetleg hiába próbálunk már hosszú ideje előre lépni a karrierünkben, mindig van valami kifogás, ami miatt nem nekünk ajánlják fel ezeket a pozíciókat vagy nem kapunk fizetésemelést? Ha tapasztaltunk már hasonlókat, netán épp ez történik velünk egy ideje, lehet, hogy mi is áldozatai vagyunk az ún. csendes kirúgásnak. Lássuk, mit is jelent ez a gyakorlatban!
Csendes felmondás vs. csendes kirúgás
A csendes kirúgást nem szabad összetévesztenünk a csendes felmondással – utóbbi azt jelenti, hogy a munkavállaló már egy ideje készül felmondani, ezért a munkahelyén csak a kötelező minimumot teljesíti, nem tesz extra erőfeszítést és nem törekszik előrelépésre, eközben pedig a háttérben új munkát keres. A csendes kirúgás ezzel szemben arról szól, hogy a munkaadónk ugyan már nem tervez velünk, ezt valamilyen oknál fogva nem kommunikálja felénk, viszont minden döntése abba az irányba terel minket, hogy mi magunk mondjunk fel – tehát gyakorlatilag az előléptetés helyett a kivezetés a cél. A csendes kirúgás végső fázisa tehát gyakran a csendes felmondás, hiszen egy idő után már nincs más választásunk, mint új lehetőségek után nézni. Ez a gyakorlat gyakran etikátlan és tisztességtelen, hiszen a főnökünk nem közli velünk nyíltan, hogy hiába próbálkozunk, esélyünk sincsen feljebb jutni a ranglétrán, és hiába minden igyekezetünk, a döntés az ő fejében már megszületett a sorsunkat illetően.
Kritizálnak, túlterhelnek, kizárnak a közösségből
Számtalan formában megjelenhet a csendes kirúgás, például a teljesítményünk szisztematikus kritizálásában, ami független attól, hogy valójában mennyire jól végeztük el az adott feladatot. Akkor érdemes különösen résen lennünk, ha azt látjuk, hogy ezt kizárólag velünk csinálják, míg mások kevesebb energiabefektetéssel, silányabb minőségű munkára is elismerést kapnak. A túlzott elvárás is lehet egy jele a csendes kirúgásnak, amikor a vezetőnk olyan sok feladatot ró ránk, amit képtelenség a megadott időre elkészíteni, vagy elérhetetlen célokat tűz ki számunkra, amibe biztosan belebukunk. Egy idő után valószínűleg betelik majd a pohár és fel fogunk mondani, főleg ha érezzük a megkülönböztetést a többiekkel szemben. Ha ezek mellett még a munkahelyi közösségből is megpróbálnak kizárni, az már olyan célzott nyomás, ami mellett nehéz elmenni, és bár ezek a gyakorlatok sértik az alkalmazottak jogait, nagyon nehéz őket bizonyítani, és gyakran könnyebb út a felmondás.
Nem tudunk konzultálni a főnökkel
Hiába próbálunk leülni beszélni a főnökünkkel, mindig időt kér, és ha sikerül is elcsípnünk, annyira siet, hogy csak pár percet tud velünk foglalkozni? Folyton átszervezi vagy lemondja a meetingeket elfoglaltságra hivatkozva? Hiába írunk neki e-mailt, nem válaszol rájuk? Persze nincs kizárva, hogy extrémen túlterhelt vezetővel van dolgunk, de a valószínűbb az, hogy kellemetlen lenne neki a négyszemközti találkozó és inkább elkerülné velünk a beszélgetést. Ha netán pont arról szeretnénk vele tárgyalni, hogy miért nem kapunk soha kihívást jelentő feladatokat vagy miért nem mi kaptuk meg az előléptetést, holott számítottunk rá, szinte biztos, hogy csendes kirúgásról van szó és a főnökünk kerülni akarja a konfliktust. Szintén árulkodó jel, hogy ha nagy nehezen összejön egy meeting, nem kapunk egyértelmű magyarázatot ezekre a dolgokra, csak valamilyen ködös hárítást, amivel nem tudunk mit kezdeni.
A pénz beszél
Sok cég azt feltételezi, hogy a megélhetésünkért bármit megtennénk, így az ő kezükben van a döntés, és ha nem fogadjuk el szó nélkül ezeket, gond nélkül találnak helyettünk valaki mást. De mégis mit tehetünk ilyen helyzetben? Természetesen mindannyian pénzből élünk és nem szeretnénk, ha kirúgnának minket, de pont a csendes kirúgás egy olyan helyzet, amiben ha figyelmesek vagyunk, előnyre tehetünk szert. Ha szeretjük a munkánkat, adhatunk még egy esélyt, hogy megpróbáljuk tisztázni a problémákat a főnökünkkel és tiszta lappal kezdeni, de ha ismét falakba ütközünk, valószínűleg az lesz a vége, hogy felmondunk - de nem mindegy, hogy hidegzuhanyként ér minket ez a változás vagy tudatosan készülünk a leválásra. Ha mi is tapasztaljuk a fenti jeleket, talán már évek óta érezzük, hogy nem vagyunk fontos tagjai a munkahelyi csapatunknak, kezdjünk el takarékoskodni, csendben nézelődni, mérjük fel a munkaerőpiaci elvárásokat, ha kell, képezzük magunkat és álljunk készen a változásra! A legnagyobb előny a munkaerőpiacon a rugalmasság, így ha kellőképpen felkészültek vagyunk, nem érhet minket hátrány.
Készítette: Kövecses Evelin
