Miért dicsőítjük a túlfeszített munkát és nézzük le a pihenést?
A túlzott munka elfogadása és a lazítás lebecsülése részben a modern társadalom sajátossága. De miért tesszük ezt és hogyan változtathatjuk meg?
Önnek ajánljuk!
Sokan nem veszik ki az összes szabadnapjukat, amit a túl sok tennivalóval, a munkahelyi lemaradás miatti aggodalommal vagy a helyettesítés hiányával magyaráznak. A valódi okok azonban gyakran nem ezek, inkább arról van szó, hogy a modern társadalomban jobban díjazzák, így mi magunk is többre értékeljük a túlfeszített munkát a pihenéssel szemben. A túlzott munkával másoknak és magunknak is szeretnénk bebizonyítani, hogy értékesek vagyunk. De miért ösztönzik ezt a viselkedést és mi magunk miért veszünk részt a játékban?
A túlzott munka leveszi a fókuszt a saját gondolatainkról
A munkában való elmerülés segít elhessegetni az olyan érzéseket, mint az alkalmatlanság, a szorongás, a magány vagy az üresség. Ezek általában akkor jönnek, amikor van egy kis szabadidőnk és hirtelen nem kell mással foglalkoznunk, így kénytelenek vagyunk meghallani a saját gondolatainkat. Sokan ahelyett, hogy a valódi problémával foglalkoznának – azaz feltárnák, hogy mi a gyökere ezeknek a gondolatoknak – inkább valamilyen függőségbe menekülnek, ami nem csak szenvedélybetegség formájában jelentkezhet, hanem munkamániában is. A helyzeten pedig csak ront, hogy míg az alkoholizmust vagy a játékfüggőséget lenézi és komoly problémának tartja a társadalom, a munkafüggőséget dicséri, ami magasabb fizetésben, előléptetésben, díjazásban nyilvánulhat meg. Sokakban kevesebb szorongást kelt a túlfeszített munka mint annak az alternatívái, vagy az esetleges unalom. Ennek az eredménye pedig az, hogy úgymond összejátszunk a munkáltatónkkal, akinek az az érdeke és azt is ösztönzi, hogy minél többet dolgozzunk. Pedig a túlzott munka elengedésére való képtelenség tulajdonképpen a többi élettevékenység kizárását jelenti.
Kívülről megerősítenek, belül racionalizálunk
A globalizáció és a munkaerőpiaci verseny miatt sokan úgy érzik, hogy csak a túlórákkal és rendkívüli elkötelezettséggel tudnak lépést tartani másokkal, így gyakran előtérbe helyezik az életükben a munkahelyi teljesítményt, míg háttérbe szorítják a magánéletüket. A probléma ezzel a viselkedéssel az, hogy a folyamatos stressz, az állandó problémamegoldás és gondolkodás nem növeli, hanem rontja a teljesítményt, ami idővel mentális- és fizikai problémákhoz és kiégéshez vezethet. Ha nem vagyunk hajlandók foglalkozni magunkkal és beismerni a túlterheltségünket, azzal tovább tápláljuk ezt a függőséget. A veszély abban rejlik, hogy kívülről folyamatos megerősítést kapunk arra vonatkozóan, hogy a kemény munkánk értékes, miközben mi magunk pedig megpróbáljuk racionalizálni a cselekvésünket: megmagyarázzuk magunknak, hogy azért dolgozunk 12 órát minden nap, mert szeretjük, amit csinálunk, nem érezzük munkának, szeretünk másoknak segíteni, nélkülünk nem működnének a dolgok, elégedettséget érzünk, ha dolgozunk… stb.
De mit tehetünk?
A legfontosabb a probléma beismerése és az őszinteség magunk felé. Valóban kényszeresen nem tudjuk letenni a munkát vagy a külső körülmények kényszerítenek minket a túlzott munkavégzésre? A túlórák során valójában mennyiben végzünk érdemi munkát, mennyire tudunk koncentrálni és haladni a feladatainkkal? Mennyi plusz munkát vállalunk el akár kompenzáció nélkül, amelyre egyébként nemet is mondhatnánk? A plusz munkánk mennyibe kerül másoknak az életünkben, például a szeretteinknek, a barátainknak? Ha képesek vagyunk őszinték lenni magunkkal, azzal már elindultunk a jó irányba, innentől pedig a berögzült szokásainkon kell elkezdenünk fokozatosan változtatni. Első körben figyeljünk oda az elegendő alvásra és testmozgásra, étkezzünk egészségesen, és próbáljunk meg kialakítani magunknak egy napi rutint, amitől csak különleges esetekben térünk el! A munkaidőnk után már ne dolgozzunk, sokkal többet ér, ha olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket szimplán önmagukért szeretünk csinálni és élvezetet nyújt számunkra, legyen az akár egy rövid séta a szabadban vagy a kedvenc sorozatunk megnézése. Szánjunk elég időt a családunkra és a barátainkra és ha eddig nem volt, keressünk magunknak egy hobbit! Legyünk türelmesek magunkkal, hiszen egy, a túlmunkát jutalmazó világban természetes, hogy kialakul bennünk némi szorongás, amikor elég időt hagyunk magunknak a pihenésre. Pedig a kikapcsolódás pont abban segít, hogy sokkal eredményesebbek lehessünk a munkánkban, amit a munkáltatónknak is be kell látnia.
Túlhajszoltnak és kimerültnek érezzük magunkat és úgy gondoljuk, csak a külső nyomás miatt dolgozunk ennyit? Ideje új állás után nézni: böngésszünk az aktuális állásajánlatok között és iratkozzunk fel az állásértesítőre!
Készítette: Kövecses Evelin
