Pályaváltás? Sosem késő!

Bár manapság gyakori és elfogadott, hogy a karrierutunk időről-időre elágazik, és új irányt vesz, a „baby boomer” néven emlegetett, vagyis az 1946 és 1964 között születettek, sőt, még az őket követő X generáció számára is meglehetősen idegen, sőt, ijesztő lehet a pályaváltás gondolata. Ha azonban szülési szabadságról visszatérve, vagy épp az 50-es éveink derekán úgy érezzük, rossz helyen vagyunk, nem muszáj kitartanunk korábbi döntéseink mellett. Lássuk, hogyan léphetünk ki félelmeink árnyékából, és élhetünk teljes, szakmai kihívásokban bővelkedő életet fiatal éveink elmúltával is! Jeckel Eszter business coach, családterapeuta-jelölt tanácsai következnek.

A „bizonyos” kor

A leggyakoribb oka annak, hogy még eljátszani sem merünk a váltás gondolatával, az, hogy egy idő után elkezdjük magunkat „túl idősnek” bélyegezni bizonyos dolgokhoz, döntésekhez – így a munkakör- vagy munkahelyváltáshoz is. „A kor persze relatív fogalom – vannak, akik már 30 évesen azt gondolják, idősek ahhoz, hogy pályát módosítsanak, míg vannak, akik 40-50 felett, a gyermekek kirepülése után kapnak maguk is szárnyakat” – kezdi a szakértő. Az, hogy egy adott életkor elérését követően miként gondolkodunk a lehetőségeinkről, nagyban függ attól, milyen normákat és életmintákat kaptunk a szüleinktől.

A baby boomerek pedig ezen a téren mindenképpen némi hátránnyal indulnak. 

„A ma 40-50 éves generáció tagjai fiatal korukban nem hallottak az élethosszig tartó tanulás előnyeiről – őket elsősorban a lojalitás és a biztos megélhetés fontosságára nevelték, ami leginkább 30-40 évnyi, egy munkahelyen töltött szolgálatban testesült meg. Ezért aztán nehezükre eshet elhinni, hogy az ő korukban még szabad és lehetséges szakmát, karrierirányt változtatni” – magyarázza a coach a generációs örökség hatását. 

A másik ok, amely miatt a váltás gondolata a mai 40+ éves munkavállalók számára komoly dilemmát jelent, sokszor a tanulással kapcsolatos, nem éppen pozitív berögződésekben gyökeredzik. „Amennyiben fiatal tanulóéveinkben több kudarcban, mint sikerélményben volt részünk, valószínűleg nem érzünk túl nagy kedvet hozzá, hogy visszaüljünk az iskolapadba” – világít rá Eszter. Ha gyermekeink, unokáink, vagy ismerőseink biztatására azonban mégis adunk egy esélyt az oktatásnak, vagy valamilyen továbbképzésnek, a következő nehézséget az új szakma kiválasztása jelenti.

Önismeret és miértek

Interjúalanyunk szerint az első lépés félelmeink leküzdéséhez az, hogy megtaláljuk azt a hivatást, amelyben a következő 10-20-30 évünket szívesen töltenénk. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mind gondolnánk!  „Fontos, hogy időtálló szempontok szerint hozzunk döntést, és ne kizárólag a kereseti lehetőségek motiváljanak minket. Rengeteg karrierút esik áldozatául a fiatalon, pénzre alapozva született döntéseknek” – int óva a coach a sokunk által ismert „pénz beszél” személetmód alkalmazásától. Sokkal jobban tesszük, ha magunkba tekintünk, és némi önismereti munkát hívunk segítségül.

„Az interneten rengeteg ingyenes személyiségteszt elérhető – az egyik legátfogóbb képet az MBTI teszt kitöltése által kaphatjuk. Ebben találhatunk egészen konkrét visszajelzést arról is, hogy személyes preferenciáink és készségeink milyen szakmára tesznek alkalmassá minket. Az ilyen teszteknek persze nem kell minden szavát készpénznek vennünk, de mindenképpen érdemes elgondolkodnunk az eredményen, ugyanis könnyen megeshet, hogy kiszélesedik majd a látókörünk. Én például a kérdéssor hatására lettem szövegíró – 40 évesen. Korábban eszembe sem jutott, hogy én ebben jó lehetnék. Olyan régóta élünk magunkkal, és olyan rögzült fogalmakkal rendelkezünk önmagunkról – érdemes egy kicsit kitekintenünk, és rácsodálkoznunk, mi minden vagyunk, lehetünk még” – javasolja a szakértő. 

Ajánlott továbbá nemcsak magunkat, de a számunkra szimpatikus munkakört is közelebbről megvizsgálnunk. 

„Járjunk utána, hogy mi a kiválasztott hivatás 10 legfontosabb jellemzője! Lehet, hogy ha jobban megértjük, pontosan mit fed le egy pozíció, már nem is lesz olyan vonzó a számunkra. Például megeshet, hogy úgy véljük, szívesen foglalkoznánk marketinggel, social média tartalmak írásával, de kiráz minket a hideg az ügyfélkapcsolattartástól. Mivel azonban ez elengedhetetlen része a feladatoknak, hamar csalódhatunk, ha megfelelő szakmaismeret nélkül ugrunk fejest a munkakörbe” – világít rá Eszter habitusunk ismeretének fontosságára.  

Nem árt ezen kívül megkérdeznünk magunktól, hogy az adott pozíció mellett döntve honnan fogjuk tudni, hogy megtaláltuk az „igazit”? Mi fog változni bennünk és körülöttünk, hogyan fogjuk érezni magunkat, ha sikerül a vágyott területen elhelyezkednünk? Ha arra jövünk rá, hogy a célunk csupán önmagunk vagy körülményeink megváltoztatása, vagy esetleg a konfliktuskerülés, akkor ajánlott coach-hoz vagy pszichológushoz fordulnunk – hiszen magunkat nem, csak a feladatainkat cserélhetjük le.

Mankók, támaszpontok

A szakértő szerint sokat segíthet, ha tudunk valakivel beszélni a bennünk felmerülő bizonytalanságról, a kérdéseinkről. Már 2-3 kívülálló véleménye is új ötleteket, nézőpontokat adhat, és olyan erősségeinkre hívhatja fel a figyelmünket, amelyeknek mi korábban nem is voltunk tudatában.

„Visszanyúlhatunk továbbá a gyermekkori foglalkozási vágyainkhoz. Ezek persze elrugaszkodottnak hathatnak, ám segíthetnek árnyalni az álmainkról és életcéljainkról alkotott képünket” – mondja interjúalanyunk, aki szerint az is fontos, hogy ne ugorjunk fejest az ismeretlenbe valamiféle biztosítókötél, mankó nélkül: „Szeretünk biztonságban lenni, és ez így van jól – nem kell csapot-papot ott hagyva eldobnunk a jelenlegi megélhetésünket. Inkább kezdjünk el kicsiben építkezni, és belekóstolni az újonnan választott hivatásunkba a meglévő munkánk mellett.”

„Gondolatébresztő gyanánt szoktam ügyfeleimnek feltenni a kérdést, hogy hány évesek (vagy hány éves korukig éltek) a nagyszüleik. Ez ugyanis jó indikátor, ha tudni szeretnénk, hány év várhat még ránk a munka világában. Amint ráébredünk, hogy még további 10-20-30 évig dolgozunk, beláthatjuk, hogy érdemes tenni azért, hogy ezek az évek örömteliek, és ne céltalanok, kilátástalanok legyenek. Nem muszáj életünk végéig utálnunk a hétfőket!” – teszi hozzá végezetül Eszter.  

Ha mi is kedvet és lendületet kaptunk hajónk új vizekre tereléséhez, korunkra fittyet hányva fordítsuk a vitorlánkat a nekünk kedvező szelek felé! Frissítsük vagy egészítsük ki önéletrajzunkat, majd töltsük fel ide, hogy személyre szabottan válogathassunk az álláslehetőségek között! Maradjunk mindig naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, karrierváltás, lehetőség, fejlődés