Miért fontos a kézfogás egy állásinterjún?
Sokat elárul rólunk a testbeszédünk egy állásinterjún, különösen a kézfogásunk, amivel indítjuk a beszélgetést. Miért fontos a kézfogás és mire érdemes figyelnünk?
Önnek ajánljuk!
Mielőtt állásinterjúra mennénk, jobb esetben már felkészültünk a cég hátteréből, képben vagyunk a pozícióval, gondolkoztunk a lehetséges kérdésekre adott válaszainkon és saját magunk is készültünk kérdésekkel. De felkészültünk abból is, hogy a helyiségbe lépbe hogyan fogunk köszönni és bemutatkozni a leendő főnökünknek? A kézfogás sokszor minden szónál többet elárul rólunk és nagy szerepe van az első benyomás kialakulásában, amit utólag nagyon nehéz megváltoztatni. Hogyan fogjunk kezet úgy, hogy egy profi, megbízható szakember benyomását keltsük?
Több, mint egy üdvözlés
A kézfogás nem csak egy kísérője a bemutatkozásnak, hanem egy sokatmondó nonverbális jelzés, ami rengeteget elárul a személyiségünkről. Egy határozott, nem túl erős kézfogás a megfelelő szemkontaktussal kiegészítve önbizalomról árulkodik, míg ha kissé esetlenül, erőtlenül csináljuk, azt sugallhatjuk magunkról, hogy nem vagyunk biztosak a képességeinkben. A durva, erőltetett kézfogás egyértelműen negatív képet alakít ki rólunk, és az sem mindegy, hogy mi nyújtjuk elsőként a kezünket vagy hagyjuk, hogy nekünk nyújtsák. Rengeteg ponton megbukhatunk a kézfogást illetően, így érdemes tisztában lennünk az etikettel és erre is felkészülnünk ugyanúgy, ahogy az interjú többi részére.
Mikor, kinek nyújtsuk a kezünket?
A kézfogásnak vannak alapszabályai az etikettben, amelyeket nem csak az állásinterjún érdemes betartanunk, hanem a hétköznapi életben is. Alapvető, hogy minden esetben a nő nyújtsa a kezét a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak, a főnök a beosztottnak, illetve a magasabb rangú személy az alacsonyabb rangúnak. Előfordulhatnak azonban helyzetek, amikor ezek a jellemzők keverednek, például fiatal nőként egy idősebb férfi a leendő főnökünk – ebben a helyzetben nem a nemi szerepek dominálnak, így ugyanúgy a főnöknek kell kezdeményeznie. Helyzettől függően ugyanakkor mi is lehetünk proaktívak és kezdeményezhetjük a kézfogást, ha úgy ítéljük meg, hogy az adott szituációban ez önbizalmat és készséges hozzáállást mutat, például ha egy vezetői pozícióba szeretnénk felvételt nyerni. Ha megtesszük az első lépést, az a stratégiánk része lehet, amellyel bizonyítjuk a rátermettségünket, hogy képesek vagyunk ellátni a vezetői feladatokat.
A kézfogás menete
Amikor elkezdődik a kézfogás, fontos, hogy egyenesen a másik fél szemébe nézzünk, hiszen kapcsolatot szeretnénk vele kialakítani. Egy magabiztos pillantással jelezhetjük az érdeklődésünket a másik személye iránt, őszintének és szimpatikusnak tűnhetünk, illetve kifejezhetjük általa, hogy készen állunk a párbeszédre. Fontos azonban, hogy ne essünk át a ló túloldalára, a túl hosszan kitartott szemkontaktus ugyanis inkább nyomasztó lehet és zavarba hozhatja az interjúztatót. A kézfogásnál törekedjünk a határozottságra, de ne legyünk túl erőteljesek, mert bár önbizalmat akarunk sugallni magunkról, nem célunk megfélemlíteni a másikat. Egy biztató, nyugodt, barátságos kézfogással megmutathatjuk a nyitottságunkat, de afelől sem hagyunk kétséget, hogy komolyak a szándékaink. Miután megfogtuk, 2-3 másodpercig rázzuk meg a másik fél kezét egy határozott, de nem erős mozdulattal! Kizárólag a jobb kezünkkel fogjunk kezet akkor is, ha balkezesek vagyunk, és a bal kezünket ne tegyük rá a másik kezére és ne kezdjük el paskolni a vállát! Ha megtörtént, a kézfogásból szálljunk ki ugyanolyan magabiztossággal, ahogyan elkezdtük. Ne siessünk, de ne is hagyjuk, hogy a kezünk elernyedjen a másik kezében!
A bemutatkozás
Állásinterjún általában ismeretlen számunkra az interjúztató, ezért a kézfogást bemutatkozás is kíséri. Ez nehezítheti a dolgunkat, hiszen ha nem vagyunk kellőképpen figyelmesek, ilyenkor alakulhatnak ki olyan kellemetlen helyzetek, mint amikor mindkét fél egyszerre mondja ki a nevét és egyikük sem érti a másikat vagy ha el is mondta a nevét a leendő főnökünk, nem értjük. Az erre vonatkozó illemszabály az, hogy mindig a kezdeményező fél mondja először a nevét, amit a másiknak meg kell várnia, majd utána ő is bemutatkozhat. Állásinterjún mindig használjuk a teljes nevünket, a keresztnévvel vagy becenévvel való bemutatkozás ugyanis indokolatlan bizalmaskodást jelent.
Az interjú végén ismételjük meg
A kézfogást érdemes még egyszer, az interjú végén egyfajta lezárásként megismételni. Ez nem csak azt fejezi ki, hogy szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hanem megerősíti a szakmai köteléket a két fél között és tartósabbá teszi a rólunk kialakult képet. Ezzel a gesztussal professzionálisan le tudjuk zárni a beszélgetést és tiszteletet fejezhetünk ki általa, ami minden esetben egy jó pont a sikeres felvételhez.
Még nem találtuk meg az igazit és állást keresünk? Böngésszünk az aktuális ajánlatok között és töltsük fel az önéletrajzunkat!
Készítette: Kövecses Evelin
