Mesterségem címere: stílustanácsadó, gardróbterapeuta

Mesterségem címere: stílustanácsadó, gardróbterapeuta

Van, hogy két, egymástól látszólag távol eső területről kiderül, tökéletesen kiegészítik egymást. Mai interjúalanyunk pályája remek példa erre.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Dr. Szolnoki Nikolett pszichiáter és stílustanácsadó, a Csodapatika blog írója és a GardróbTerápia alapítója kicsit már gyermekként kilógott az orvos felmenőkkel büszkélkedő családjából; ahogyan ő fogalmaz, már akkor is sokat illeget-billegett a tükör előtt. Elsőszülöttként és nőként azonban mindig igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, orvosi pályára lépett és szép karriert futott be. Ám, ahogyan teltek az évek, érezte, hogy valami még hiányzik. Közel 50 évesen döntött úgy, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát és másba, kreatívba is belekezd – bizonyítva ezzel, hogy nem csak a 20 éveseké a világ!

P: Mesélnél egy kicsit a stílustanácsadást megelőző évekről, az orvosi karrieredről?

Nikolett: Közel 30 éves orvosi pályafutásom során több szakterületen is kipróbáltam magam: dolgoztam gyermekorvosként, mentőztem, gyerekaneszteziógus majd gyermekpszichiáter lettem, foglalkoztam orvosi hiperbár oxigénterápiával. A Lipót bezárása után a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórházban folytattam a karrieremet, ami jelenleg is főállásom. 

P: Mi ösztökélt rá, hogy egy merőben új területen próbálj szerencsét?

Nikolett: Ahogyan teltek-múltak az évek és közeledtem az ötödik X felé, egyre inkább éreztem, milyen értékes minden év, milyen fontos, hogy elégedettséget adjanak a napok. A generációmra jellemző átlaghoz hasonlóan én is a húszas éveimben alapítottam családot, mostanra felnőttek a lányaim.

Életünk dereka ebből a szempontból vízválasztó: a gyermekeink kirepülnek, és hirtelen tengernyi időnk lesz arra, hogy végiggondoljuk, kivé, mivé váltunk az évek alatt, hogyan és mivel szeretnénk tölteni életünk hátralévő részét. Így találtam rá én is arra a területre, amelyben örömömet lelem és ami által új oldalam kerülhetett elő. 

P: Honnan jött a stílustanácsadás ötlete?

Nikolett: Ez a testi-lelki változások kora is - előkerül az énidő, mire vágyunk, mitől érezzük jól magunkat. Először a tudatos bőrápolás kezdett el foglalkoztatni, következett a hajápolás, smink, ahonnan már csak egy lépés volt a külső megjelenésünk összhangja. Ezutóbbi mindaddig csak egy hobbi volt, amíg nem találtam egy nívós stílustanácsadó képzést.  Mivel éppen akkoriban fogalmazódott meg bennem a „Gadróbterápia” fantázianév, és ekkor szabadult fel időm a kórházi munka mellett, beelvágtam a tanulásba.

P: Mondhatjuk tehát, hogy hivatássá vált a szenvedélyed.

Nikolett: Abszolút! A megjelenésünk mindig üzen rólunk valamit – ha tudunk róla, ha nem, ha akarjuk, ha nem. Amellett, hogy a külsőnk hozzájárul a rólunk alkotott első benyomáshoz, a ruhánk, a kinézetünk emocionálisan és fizikailag is hat ránk. Ahhoz, hogy ez a hatás pozitív legyen, információra és tudatosságra van szükségünk – tisztában kell lennünk vele, hogy egy-egy fazon, szín hogyan áll nekünk és – ami még fontosabb – tudnunk kell azt is, hogy hogyan hat a hangulatunkra, lelkünkre. A stílus elárulja, kik vagyunk, hová tartunk, milyen viszonyban vagyunk magunkkal. Számomra a stílus útkeresés, önismeret és kifejezésmód is egyben. Amikor klienssel dolgozom, a stílustanácsadás a kezemben pszichoterápiás eszközzé válik. 

P: Ezek szerint nem okozott különösebb nehézséget, hogy összefésüld ezt a két szakmát.

Nikolett: Nem, ez természetesen és magától értetődően történt meg. Szeretek mind a lélekgyógyítással, mind a megjelenéssel foglalkozni. Hangulatunk, érzéseink befolyásolják megjelenésünket, a külsőnk pedig visszahat a pszichére. Ez is egy körforgás.

Egyikkel lehet a másikat emelni, erősíteni és fordítva is működik. Úgy érzem, sok tanítani- és átadnivalóm van, a tanácsadásokon megélt önismereti felismerések, az aha-élmények pillanatai pedig csak megerősítenek abban, hogy a helyemen vagyok, jó dologgal foglalkozom. 

P: A lelkesedésed magával ragadó. Van bármi, amit nem szeretsz ebben a munkában, amivel, ha tehetnéd, nem foglalkoznál? Sok vállalkozó hadilábon áll például a monoton adminisztratív, vagy épp az énmárka-építést övező teendőkkel.

Nikolett: Nincs ilyen és ennek nagyon egyszerű oka van. Mivel a stílustanácsadás kiegészítő tevékenységem, nem kell aggódnom amiatt, hogy hány ügyfél jelentkezik. Nem klasszikus munkaként tekintek rá.  Természetesen örülök, ha sokaknak tudok segíteni, de nem marketinggel töltöm a szabadidőmet. Féltem magam a kiégéstől, szeretném ezt örömforrásként megtartani. 

P: Elárulod nekünk, hogyan néz ki egy átlagos munkanapod gardróbterapeutaként? Hogyan sikerül helyt állnod mindkét szakterületeden?

Nikolett: Megkönnyíti a dolgomat, hogy a két tevékenység, az orvosi és a stílustanácsadói munka nem egy napon történik. A kórházban kora reggeltől késő délutánig dolgozom, így ezeken a napokon nincs időm másra. A stílustanácsadói minőségemben töltött napokon általában 9-10 óra körül érkezik hozzám az ügyfél. Ha közös vásárlás vagy gardróbrendezés a felkérés, akkor is inkább délelőtt, frissen dolgozom. Egy nap csak egy feladatot vállalok el - ez nekem is, és a vendégnek is jobb. A maradék időben képzem magam, tanulok, közösségi médián gyártok szórakoztató vagy információs tartalmakat, illetve divattal és stílussal foglalkozó külföldi szakemberek munkásságából inspirálódok.

P: Volt benned bárminemű félelem, mielőtt belevágtál a második hivatásodba?

Nikolett: Leginkább a környezetem reakciójától tartottam. Az én generációmat a belső értékek hangsúlyozására nevelték, külsőségekkel nemigen foglalkoztunk. Engem azonban mindig is érdekelt ez a világ és tudom, hogy a belsőnk nem választható el a külsőnktől. Szerencsére sokkal többen támogattak és örültek velem, mint előtte gondoltam. Persze, ha egy komoly, elkötelezett orvosi közegben a cipőnk sarkának ideális méretével kezdünk foglalkozni, számíthatunk rá, hogy ki fogunk lógni a sorból. De vállaltam a kihívást. Ehhez önismeret, önbizalom, biztos tudás kell és az, hogy megértsük: nem mások véleménye definiál minket elsősorban. El kell döntenünk, hogy mennyire a külső és megszokott elvárásoknak felelünk meg és mennyire követjük a belső hangunkat. Az arány persze mobilis, és ez rendben is van így, de a döntés erről legyen a mi kezünkben. Erre buzdítok mindenki mást is!

Ha bennünk is élnek még megvalósításra váró álmok, merítsünk inspirációt Nikolett történetéből és ne engedjük, hogy olyan tényezők, mint a korunk, vagy mások rólunk, illetve a szenvedélyünkről alkotott véleménye letérítsen minket az utunkról. Ha tudjuk, milyen hivatás tenne igazán teljessé minket, keressünk bátran a több ezer álláslehetőség között. Ha interjúalanyunkhoz hasonlóan mi sem adnánk fel eredeti szakmánkat, választhatunk részmunkaidős pozíciót isFrissítsük és szedjük ráncba önéletrajzunkat, hogy a vágyainknak leginkább megfelelő munkakört találhassuk meg! Ha elkészültünk, töltsük fel a CV-nket ide, és maradjunk naprakészek: kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, önmegvalósítás, pályamódosítás

További cikkek a szakmákról