A karrierváltás mítosza

Manapság a szakmaváltás gondolata sokakat foglalkoztat, a járványhelyzet okán kialakult munkaerőpiaci változások pedig meg is követelhetik, hogy újratervezzünk. Míg régen az ideális munkavállaló évtizedeket töltött egyetlen munkahelyen vagy pozícióban, manapság azt, aki 10 évnél több ideig dolgozik ugyanott, a cégek hajlamosak rugalmatlannak nevezni, és akár az ambíció hiányát is feltételezhetik. Akár elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel, akár nem, érdemes végiggondolnunk, milyen lehetőségeink vannak, és mire is lesz szükségünk, ha váltanánk. Nagy-Józsa Dorkával, a legdinamikusabban növekvő hazai szervezet- és vezetőfejlesztő cég, a Y2Y Hungary Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

P: Kezdjük egy fogalommagyarázattal. Nagyon ellenzed a „karrierváltás” megnevezést. Miért? 

Dorka: Az a bajom ezzel a kifejezéssel, hogy meghallva azt, máris egyfajta éles, hirtelen lépésként képzeljük el a folyamatot, ami ijesztő, és amiről szorongva beszélünk. A mai világban viszont szerintem nincs már akkora jelentősége, mint ahogyan ez hangzik, mert bármelyikünk képes lehet az élete, szakmája egy-egy területét mozaikként kezelni, és sok darabból kirakni a teljes képet. 

P: Nézzünk egy példát erre!

Dorka: Ismerek egy négy nyelven beszélő könyvelőt. Egy nap kedvtelésből vagy jövedelem-kiegészítésből elkezdett angol tanítványokat vállalni. Élvezte, igent mondott egy nyelviskolai tanító lehetőségre is, aztán az így szerzett tapasztalatokat és ismereteket beépítette az eredeti foglalkozásába, ma külföldi ügyfelekkel dolgozó könyvelőket oktat a nyelviskolájában. Karriert váltott úgy, hogy fel sem tűnt neki.

Érdemes a karrierutunkra, mint a saját személyes fejlődésünk terepére tekinteni: a személyiségünk, és a most is zajló életünk, mindennapjaink részeként, nem pedig egy tőlünk különálló, félelmetes, hatalmas ugrásokkal teli útként. 

P: Ez úgy hangzik, mintha a váltás tulajdonképpen a karrierutunk természetes velejárója lenne. 

Dorka: Mert az is! Érdemes tudatosítanunk, hogy az út, amin a munkával töltött négy-öt évtized alatt lépkedünk, egész biztosan nem lesz nyílegyenes. Ahogy haladunk, tanulunk, fejlődünk, megélünk bizonyos tapasztalásokat, szélesítjük mind a látókörünket, mind a kompetenciáinkat. Miközben úton vagyunk, maga az út is egyre szélesebb lesz – tele lehetőséggel. A legsikeresebb karrierváltóknak általában fogalmuk sincs arról, hogy ők karrierváltók, és ez pont erről szól: nem azon görcsölünk, hogy amivel ma foglalkozunk, az mennyire távol áll attól, amivel szeretnénk, csak haladunk, képezzük magunkat, és nem tűnik fel, hogy egyszer csak odaértünk, ahol lenni akartunk.  

P: Milyen készségekre van leginkább szükségünk ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk, és bekövetkezzenek ezek a folyamatok? 

Dorka: A tanulási képességünk folyamatos fejlesztése, a kreativitás, a kognitív flexibilitás elengedhetetlen. Tanuljunk minél többet és maradjunk kíváncsiak, nyitottak! Mindenki azt állítja magáról, hogy az, de nagyon kevesen vannak, akik tényleg folyamatosan képzik magukat. 

P: Cselekedés lehet például egy képesítés megszerzése. Mit gondolsz, fontos manapság a papír megléte?

Dorka: Lehet nélküle is érvényesülni, hiszen rengeteg ingyenes tanulnivaló elérhető az online térben, de én ezen a téren elég konzervatív vagyok, vallom, hogy fontos, hogy képzettséget szerezzünk. Maga a hosszabb tanulási folyamat olyan szemléletet, gondolkodásmódot ad, amire máshol nem könnyen tehetünk szert, úgyhogy a diploma szerintem szükséges, igen. Az első bizonyosan. De például egy karrierváltásnál már semmi értelme a képzettség hiányára hivatkozva késleltetni az elindulást.

Sokan hajlamosak vagyunk ugyanis a végtelenségig ismételni, hogy „még nem vagyok rá készen”, vagy „még nem tudok eleget”. Ez a fajta gondolkodás ördögi kört eredményez – mivel másodpercenként zúdulnak ránk új tanulnivalók és ismeretek, életünk végéig mondogathatjuk magunknak, hogy ezt vagy azt még meg kell tanulnunk, mielőtt belevágnánk az adott foglalkozásba, így viszont nagy eséllyel sosem lesz merszünk - és persze önbizalmunk megtenni azt.   

P: El kell tehát hinnünk, hogy jók vagyunk valamiben, önbizalomra van szükségünk. 

Dorka: Mikor egy coaching folyamatban megkérdezünk valakit, honnan fogja tudni, hogy sikerrel járt, - mondjuk karriert váltott - akkor olyan bizonyítékokat, támpontokat sorol fel, amelyek egy jó részének már réges-régen a birtokában van: sikeres projekteket, pozitív visszajelzéseket, stb. Csak éppen – mivel folyamatosan elhiteti magával, hogy nincs önbizalma, de valamikor majd lesz – nem lép át a megvalósítási szakaszba, vagy épp nem ismeri fel, hogy már benne van. 

Dorkát idézve a karrierváltás sikere tehát nem akkor garantált, ha hirtelen, nagy hévvel becsukjuk magunk mögött az ajtót, elmegyünk egy zarándokútra és megvilágosodunk, hanem akkor, ha fokozatosan, a meglévő munkahelyünk mellett kezdünk el építeni valamit, és idővel szépen átállunk az egyik lábunkról a másikra. Ezt a fajta két lábon állást érdemes megtanulnunk. Ha pedig már csak ez a bizonyos második láb hiányzik, keressük meg azt bátran az álláslehetőségek között, személyes prioritásaink szerint, és vegyünk igénybe minden rendelkezésre álló segítséget, ha a járvány miatt veszítettük el a munkánkat. Frissítsük önéletrajzunkat és töltsük fel ide, és ha tovább növelnénk esélyeinket, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan azonnal értesülünk a nekünk való új munkákról!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, karrierváltás, szakmaváltás, fejlődés