Már megint elkéstünk a munkából – a késés pszichológiája
Gyakran harcolunk az idővel a mindennapokban? Lássuk, milyen pszichológiai okai lehetnek a gyakori késésnek!
Önnek ajánljuk!
Mindannyian késünk időnként – rosszul mérjük fel a készülődéssel vagy az utazással töltött időt, véletlenül átalusszuk a reggeli ébresztőt, vagy valami miatt halogatjuk az indulást. Ez néha beleférhet a munkahelyen, de ha rendszeressé válik, és mások munkájára is kihat, kedvezőtlen színben tüntethet fel minket és akár az állásunkat is kockáztathatjuk általa. A késés azonban nem mindig szándékos, sőt, nem is mindig tudatos. Sok esetben olyan pszichológiai tényezők állnak mögötte, amelyekkel érdemes lehet foglalkoznunk azért, hogy jobban kezelhessük az időnket és elkerüljük a mindennapos csúszásokat. Lássuk, mi állhat a rendszeres késés hátterében!
Időoptimizmus
A késés mögött számtalan különböző ok állhat, amelyek egyénenként eltérnek, mégis közös pszichológiai tényezők húzódnak meg mögöttük. Ezek lehetnek az idő érzékelésének nehézségei, esetleg az érzelmi hátterünkkel vagy a belső motivációnkkal kapcsolatos problémák. Egyesek például hajlamosak alábecsülni, hogy mennyi idő szükséges a mindennapi feladataik elvégzéséhez: ennek a jelenségnek időoptimizmus a neve. Amikor valaki hisz benne, hogy több feladatot is képes elvégezni rövid idő alatt, és emiatt állandó csúszásban van, időoptimistának hívjuk. Azok, akiknek az időérzékelése eltér az átlagostól, gyakran tapasztalják, hogy kicsúszik a kezükből az idő, mert úgy érzik, hogy mindenre van elég idejük, a valóság azonban gyakran mást mutat, ami egy munkahelyen különösen problémás lehet.
Halogatás
Ha mi is hajlamosak vagyunk halogatni a feladatainkat, és gyakran kerüljük, hogy szembe kelljen néznünk egy-egy kellemetlen feladattal, szinte biztos, hogy az indulást is halogattuk már, aminek késés lett a vége. Halogatás általában olyankor fordul elő, amikor sok negatív érzelmünk van egy elvégzendő feladattal kapcsolatban, és az utolsó pillanatig húzni akarjuk az időt, hogy már tényleg csak akkor kelljen foglalkozni vele, amikor muszáj. Ez azonban szorongást okoz, ami miatt még annyira se tudunk elkezdeni haladni a dologgal, így könnyen egy ördögi körben találhatjuk magunkat. Egy munkahelyi környezetben a folyamatos halogatás és késés állandó feszültségforrás lehet, különösen akkor, ha a határidőket is fenyegeti.
Önszabotázs
Az alacsony önértékelésű emberek hajlamosak lehetnek az önszabotázsra, ami késés formájában is megnyilvánulhat. Ha mi is ebben vagyunk, akkor öntudatlanul olyan viselkedéseket tanúsíthatunk, amelyek csökkentjük az esélyünket arra, hogy sikeres és megbízható ember benyomását keltsük, így az ilyen típusú késés például „bizonyítékként” szolgálhat önmagunk számára, hogy nem vagyunk elég jók. Ebből fakadóan gyakran bűntudatot is érezhetünk, ami még tovább fokozza az önbizalomhiányt, és még további problémákhoz vezethet.
Túlterheltség
A stressz és a túlterheltség szintén gyakran válthat ki késést, hiszen amikor valaki túlhajszolt és folyamatosan több területen kell helytállnia, könnyen elveszítheti a kontrollt a napirendje felett, összefolyhatnak a találkozók, a határidők a fejében. Amikor rengeteg feladatunk egymásra torlódik, egyre nagyobb nyomást érezhetünk, amit nehezen tudunk elengedni, a mentális kimerültség miatt pedig hajlamosak lehetünk figyelmen kívül hagyni az időt.
Felelősségvállalási nehézségek
Bizonyos esetekben a késés a munkával szembeni ellenállásként is felfogható. Ha valaki úgy érzi, hogy a munkája túl sok kontrollt gyakorol az életére, vagy nem érzi magát szabadnak a munkahelyén, akkor a késés egy passzív-agresszív reakció is lehet, amely a belső feszültségek levezetésére szolgál. Ezzel titokban lázad a kötelességei ellen, és a késéssel tudat alatt úgy érezheti, hogy legalább ennyi irányítása van a helyzet fölött.
Még keressük a megfelelő állást? Böngésszünk az aktuális lehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
