Az álláskeresés pszichológiája

Hogyan legyünk magabiztosak egy állásinterjún, ha nincsen semmi önbizalmunk? Hogyan zárhatjuk ki a környezetünk negatív hangjait? Pályaválasztási és karriertanácsadó pszichológust kérdeztünk.
Önnek ajánljuk!
Már hetek, hónapok óta állást keresünk, de mintha semmi nem akarna összejönni. Nem kapunk állásinterjúra időpontot egyeztető telefonhívásokat, vagy ha kapunk is, már az interjú gondolatától kiráz bennünket a hideg. Ismerős? De néha nem is kell ahhoz munka nélkül maradni, hogy úgy találjuk, nincsenek előttünk jó kilátások. Hogyan lehet kikeveredni a negatív gondolatok bűvköréből? Csekovszky Anna, a Karrierológia pályaválasztási és karriertanácsadó pszichológusa segít néhány gondolattal.
Így kerüljük el az önsorsrontó mondatokat
„Nagyon aktuális a kérdés, sok olyan emberrel találkozom, akinek nehéz az elhelyezkedés. Gyakori, hogy olyan önszabotáló mondatokkal futnak neki az emberek, mint például a „nem tudom eladni magam” vagy a „kiszolgáltatott helyzetben vagyok”, vagy a „biztosan csak azt keresik, miben nem vagyok elég jó”.”
De mi is ez az „önszabotázs”? Olyan mélyről belénk égett vagy otthonról hozott minták, amik rányomják a bélyegüket az egész álláskereséshez való hozzáállásunkra. Mintha előre eldöntenénk, hogy csak vesztesként jöhetünk ki az állásinterjúból, holott ne feledjük: a munkáltató -hozzánk hasonlóan- ugyanúgy megoldást keres egy problémára, amikor embert kell felvennie.
„Gyakran hasonlítom a társkereséshez az álláskeresést”– mondja Anna. „Nincs alá- és fölérendeltség, keressük a munkahelyet, amivel összepasszolunk, és ahol jól tudjuk érezni magunkat. Ha egyenlő viszonyként tekintünk erre, az interjú olyan helyzet, ahol kölcsönösen megismerjük egymást – tehát nem arról van szó, hogy csak én, mint álláskereső kell, hogy „eladjam magam”. Álláskeresőként az interjún én is a legjobb esélyeket biztosítom magamnak, felmérem, hogy nekem jó lenne-e ott dolgozni.”
Amikor az erősségünk a gyengeségünk
A legjobb esélyeket persze akkor kapjuk meg, ha meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képesek. Hogyan készüljünk fel az állásinterjúra, ha tudjuk magunkról, hogy nehezen válaszolunk az erősségeinket firtató kérdésekre?
„Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy nem tudjuk, miben vagyunk jók. Ennek családi és kulturális okai is lehetnek, magyar sajátosság is, amit hozunk az iskolából, hogy nálunk nem szokás dicsekedni. Amikor azt várják tőlünk, hogy a jó tulajdonságainkról beszéljünk, az olyan mintha valami kínos dolog lenne vagy mintha hazudnánk saját magunkról.”
Sokak számára ismerős érzés tehát, mégis érdemes felülkerekedni az ellenérzéseinken, hiszen nem várhatjuk el az interjúztatótól, hogy magától kitalálja, miben vagyunk jók.
„Mindenkinek van mire büszkének lenni és erről bátran kell beszélni. Erre jó felkészülés, ha összeszedjük a sikereinket. Gondolkodjunk el azon, hogy mi az, amiben igazán jók voltunk, nem baj, ha nem tűnik jelentősnek. Emlékezzünk vissza egy olyan helyzetre, amikor úgy éreztük, nehézségek árán, de sikerült valamit összehozni – általában rögtön kiderül, mennyi mindent tettünk hozzá. Ebből kiindulva rátalálhatunk az erősségeinkre – mert tényleg mindenkinek vannak erősségei! A lényeg, hogy legyen mit mesélnünk magunkról, minél konkrétabb, annál jobb.”
Keretezzük át!
Olyan is előfordulhat, hogy valamire gyengeségként gondolunk, holott más szemszögből nézve akár jó tulajdonságot is faraghatunk belőle: „Van, aki például nagyon rosszul érzi magát a kora miatt. „Nekem már nincsenek olyan jó lehetőségeim 40 fölött” – hallom sokszor. Pedig erre is tekinthetünk erősségként, egy negyvenes rengeteg értékes kompetenciát épített, több évtizedes munkatapasztattal bír.”
Sokszor a környezetünkből érkező aggódó vagy éppen visszahúzó hangok miatt nem merünk jelentkezni egy-egy munkára: „Á, az a munka nem neked való”, „Szerintem te nem bírnád…” – mondják. Anna szerint úgy tudunk az ilyen negatív hangok hatása alól kikerülni, hogy hiteles emberektől kérünk véleményt egy-egy konkrét munka kapcsán:
„Jó gyógyír erre, hogy nem hipotézisekre támaszkodunk, hanem felmérjük a realitásokat – pl. pályamódosítás kapcsán nem a családtagunk feltétlen a legjobb tanácsadó, többet megtudhatok, ha olyat kérdezek, aki már az adott szakmában dolgozik – így jól informált döntést hozhatok.”
Sokan attól tartanak, hogy az interjú során majd ’lefülelik őket’: „Jaj, ki fog rólam derülni, hogy mit nem tudok, mihez nem értek, mit nem csináltam… Ezek is olyan dolgok, amiket lehet ellensúlyozni: ha a motivációról, elszántságról, ambícióról meg tudjuk győzni a munkaadót. Ennyi elég lehet ahhoz, hogy nyert ügyünk legyen. Érdemes tudatosan készülni ezekre a szituációkra is. Sokkal nagyobb magabiztossággal tud belevágni az álláskereső, ha tudja mire számíthat, ha vannak előre átgondolt válaszai.”
Kudarc? Gyakorlat!
Ha már a sokadik eredménytelen állásinterjú után vagyunk, akkor könnyen meginoghat az önértékelésünk. A pszichológus szerint fontos, hogy reális elképzelésekkel induljunk az álláskeresésnek: „Sokan abban a tévedésben vannak, hogy pár hét alatt el kell tudni helyezkedni. Ha csak nem valami sztárszakmában dolgozunk, fél, egy év is beletelhet amíg megfelelő munkahelyet találunk. Nem szabad elkeseredni, fogjuk fel az interjús helyzeteket gyakorlásként! Ha valahonnan nem érkezik visszajelzés, ott érdemes rákérdezni, ha negatív a válasz, akkor próbáljuk meg kideríteni, mi miatt, javasolnak-e valamit változtatni a pályázatunkban. Minél több interjún veszünk részt, annál magabiztosabb, gyakorlottabb interjúzók leszünk. Érdemes az interjú után megkérdezni magunktól, hogy mi az, ami jól ment, mi az, amit másként lehetne csinálni, mit tanultunk belőle?”
Ha elveszítettük a munkánkat, és úgy érezzük az álláskeresés már rányomja a bélyegét a mindennapi hangulatunkra, akkor jöhet az újratervezés: „Gyakori, hogy szétfolynak a napok, hiszen a munka már nem ad napi rutint. Ilyenkor fontos, hogy ne csak agonizálással teljenek a napjaink: határozzuk el, hogy milyen konkrét teendőket fogunk megcsinálni (pl. elküldök heti két jelentkezést, minden nap megnézem az új hirdetéseket stb.), elevenítsünk föl régi ismeretségeket (ez akár az elhelyzkedési lehetőségeinket is növelheti) és tervszerűen iktassuk be a sportolást is, mint fontos stresszcsökkentőt.”
Készítette: Rákász-Losonczy Judit
A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala