Döntéshozatali torzítások – 2. rész

Az emberek hajlamosak az objektív tények helyett a korábbi tudásuk és tapasztalataik alapján döntéseket hozni, amelyek gyakran szubjektív és irracionális alapokon nyugszanak. Egyszerűbb ugyanis már meglévő sémák alapján gondolkodnunk és döntést hoznunk, de ezek hibás gondolkodási mintázatok, amelyek nagyon gyakran vezetnek hibás döntésekhez. Előző cikkünkben már részletesen írtunk a megerősítési torzításról, a hasonlósági torzításról, a csoportgondolkodásról és az öncélú elfogultságról; most pedig lássuk, milyen további sémák fordulnak velünk elő gyakrabban, mint ahogy azt mi észrevennénk a hétköznapokban!

Elsüllyedt költségek csapdája

Előfordult már velünk, hogy annyira sok időt, pénzt vagy energiát tettünk bele valamibe, hogy annak ellenére tovább folytattuk, hogy már kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy kudarcra van ítélve? Ez az úgynevezett elsüllyedt költségek csapdája, ami olyan kiadásokat jelent, amelyeket már nem tudunk visszaszerezni. A magánéletben sokszor a zátonyra futott kapcsolatainkban fordul elő: ahelyett, hogy objektívan felülvizsgálnánk a döntésünket és kilépnénk egy nem működő kapcsolatból, továbbra is pakoljuk bele az erőforrásainkat, mert úgy érezzük, hogy már túl sokat fektettünk bele ahhoz, hogy most kilépjünk és „feladjuk”. De ugyanerre az analógiára épül az is, amikor egy étteremben akkor is megesszük az összes ételt, ha már kezdünk rosszul lenni, arra hivatkozva, hogy ha már kifizettük, akkor csak nem hagyjuk ott. A szakmai életben ez a jelenség gyakran úgy fordul elő, hogy a főnökünk megtart alkalmatlan embereket, csak azért, mert már rengeteg erőforrást fektetett a cég a képzésükbe. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az emberek nagyon nehezen ismerik be még maguk előtt is, hogy tévedtek. A rossz döntésekhez ragaszkodva azonban gyakran csak tovább rontjuk a helyzetünket. Ahhoz, hogy ne essünk bele mi is ebbe a csapdába, érdemes elfogadnunk, hogy néha bizony tévedünk és ennek ára van, és ne rontsuk tovább a helyzetünket azért, mert ragaszkodunk az elképzeléseinkhez!

Túlzott magabiztosság

Gyakori kognitív torzítás, amikor az emberek túlértékelik a saját teljesítményüket, képességeiket és jobbnak gondolják magukat bizonyos területeken, mint amilyenek valójában. Ez a munkahelyen úgy nyilvánulhat meg leggyakrabban, ha egy-egy feladat elvégzése után utólag jobbra értékeljük a teljesítményünket, vagy ha magas kockázatú döntéseket hozunk meg viszonylag kevés utánajárással. Ez azonban nem csak számunkra, hanem az egész csapat számára káros lehet. A túlzott magabiztosság általában magával hozza a tervezési tévedést is – ez az a tendencia, mely során túlbecsüljük, hogy egy-egy feladat elvégzésére mennyi időt kell szánnunk, elfogultak vagyunk ugyanis a képességeinkkel. Ilyen például, amikor elvállalunk egy bonyolult feladatot és nem kérünk segítséget, mert biztosak vagyunk benne, hogy képesek vagyunk egyedül, szűk határidőn belül elvégezni, de végül folyamatos túlórák árán és alacsonyabb eredménnyel tudtuk csak szállítani a kész munkát.

Tekintély hatás

Biztosan velünk is előfordult már, hogy szinte vakon követtünk valakit, akinek valamilyen tekintélyt tulajdonítottunk, csak mert úgy gondoltuk, hogy ő biztosan jobban tudja nálunk, mit kell csinálni. A jelenség oka az emberiség fejlődése során belénk ivódott tekintélytisztelet a vezetők iránt, ami a mai világban már nem feltétlenül csak a tényleges vezetők iránt figyelhető meg, hanem az influencerek, celebek, orvosok, tudósok iránt is. Róluk gyakran azt feltételezzük, hogy okosabbak, tapasztaltabbak vagy tájékozottabbak, mint mi, ezért az ő ítéleteik és ajánlataik megbízhatóbbak – mi pedig hajlamosak vagyunk elfogadni az általuk közölt információkat anélkül, hogy kritikusan értékelnénk azok érvényességét vagy pontosságát. Annak idején az emberek tömegeinek nem volt lehetősége megítélni ezeket a döntéseket, így természetes volt, hogy szó nélkül tudomásul vették őket, viszont azóta már a technológiai fejlődés és az internet miatt hatalmas mennyiségű információ áll az átlagemberek rendelkezésére is, így lehetőségünk van saját véleményt alkotni és saját döntést hozni. Egy munkahelyi környezetben gyakran a csapatunk vezetője vagy a főnökünk az, akinek a szavára kérdés nélkül adunk, pedig érdemes mindig a racionális és független döntéshozatalra törekedni. Ha például egy olyan feladat elvégzésére kérnek minket, amiben mi sok hibát látunk, hajlamosak lehetünk figyelmen kívül hagyni ezeket és hallgatni az aggályainkról, hiszen tájékozódni és saját véleményt alkotni túl sok idő és energia, az emberek többsége pedig nem akar ezzel foglalkozni. Az egyéni véleményalkotásról azonban nem szabad lemondanunk – nézzünk utána a dolgoknak, kérdezzünk, ha nem világos valami és gondolkodjunk logikusan, ha pedig valamivel nem értünk egyet, fejezzük ki a véleményünket!

Még keressük a megfelelő állást? Töltsük fel az önéletrajzunkat és iratkozzunk fel az állásértesítőre!

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala