Csendes vs. hangos kilépés
A felmondás két gyakori változata, a csendes és a hangos kilépés egyre jellemzőbb a munkaerőpiacon. De miért csináljuk és vajon mi áll a háttérben?
Önnek ajánljuk!
Tegyük fel, hogy már egy ideje fel akarunk mondani a munkahelyünkön, de még nem szántuk rá magunkat a nagy lépésre. Hogyan viselkedünk a hétköznapi munkavégzés során, ha már tudjuk, hogy előbb vagy utóbb menni akarunk? Sokszor hangot adunk az elégedetlenségünknek, szóvá tesszük, ha nem tetszik valami, és majdhogynem kiprovokáljuk, hogy felmondjanak nekünk? Vagy inkább csendben tesszük a dolgunkat, de csak a kötelező minimumot hozzuk, már nem veszünk részt a munkahelyi bulikon és a csapatépítőkön, nem túlózárunk és mindeközben nagy erőkkel keressük a következő állásunkat? Az előbbi viselkedés a hangos kilépők táborára jellemző, az utóbbi pedig a csendes felmondók csoportjára. Melyik mit jelent pontosan?
Csendben lépni
A Quiet Quitting, azaz a csendes kilépés kifejezés az Act Your Wage-hez és a Rage Appylinghoz hasonlóan szintén egy TikTok trendből indult. Arra a munkavállalóra használják a szót, aki bár már tudja, hogy fel akar majd mondani a munkahelyén, még nem kötelezte el magát teljesen a döntése mellett, illetve nem tudja, hogy merre induljon tovább, ezért egy bizonyos időszakon át úgy van jelen a munkahelyén, hogy már csak a kötelező minimumot teljesíti. Nincs már meg benne a kezdeti lelkesedés, nem hajlandó túlórázni és nem vesz részt a munkahelyi közösségépítő programokban, illetve gyakran késve adja le a feladatait, vagy nem a tőle megszokott minőségben. Ez persze lehet egy átmeneti időszak is, de ha mindezt szándékosan, abban a tudatban teszi, hogy már nem akar a munkahelyén maradni, már csendes felmondásról beszélünk. A munkáltató szempontjából ez nyilvánvalóan azért hátrány, mert egy olyan ember bérét fizeti, aki a normál kapacitásának csak egy töredékét teszi bele a munkába, de számunkra is fordítva sülhet el, ha túl hosszú időn át maradunk ebben a se veled, se nélküled állapotban. Könnyű ugyanis beleragadni ebbe a kiábrándult, közömbös munkavégzésbe, amivel hosszú távon a karrierünknek és a mentális egészségünknek is ártunk.
A hidak felégetése
A csendes kilépésnél már sokkal nyilvánvalóbb a Loud Quitting, azaz a hangos felmondás, hiszen ebben az esetben pont annak ellenkezőjéről van szó: a munkavállaló ilyenkor hangosan és nyíltan beszél a problémáiról, a cégből való kiábrándultságáról, gyakran teszi szóvá, ha egy-egy feladat nem tetszik neki, és többször elejtheti, hogy fel akar mondani. Ezek az alkalmazottak nem félnek kimutatni, ha valakivel nem egyezik a véleményük, hangosan panaszkodnak és lelkiismeretfurdalás nélkül mondanak nemet azokra a feladatokra, amelyeket szükségtelennek tartanak. Gyakran szövetkeznek a kollégáikkal, hogy együtt adjanak hangot az elégedetlenségüknek, nem félnek változást követelni és még az is előfordulhat, hogy bár egyelőre nem teszik meg, felmondással fenyegetőznek a főnöküknek. A csendes felmondásnál ez egy kissé problémásabb szituáció, hiszen a cégünk nem fogja díjazni, ha nyilvánosan megsértjük a hírnevét, de nekünk is nehezebb lesz állást találnunk, ha elterjed rólunk a hír, hogy hangos felmondók vagyunk. A hangos felmondókra pedig jellemző, hogy a lehető legdrámaibb módon akarnak távozni a munkahelyükről, ezért akár a közösségi médiában is közhírré teszik a döntésüket és hangot adnak a frusztrációjuknak, ami szintén nem fog segíteni abban, hogy új állást találjunk. A hidak felégetése és a haragban történő elválás pedig azt is ellehetetleníti, hogy később akár visszamenjünk ugyanahhoz a céghez egy másik, akár jobban fizető pozícióba.
Keressük meg az okokat
Az nem új keletű probléma, hogy sokan alulteljesítenek a munkahelyükön és ahol csak tudják, a munka könnyebbik felét fogják meg. Ahelyett azonban, hogy beállnánk a sorba, érdemes lenne inkább megvizsgálnunk, hogy miért okoz számunkra nehézséget, ha valamilyen teljesítményt várnak el tőlünk, mi a konkrét problémánk. A legtöbb esetben arról van szó, hogy nem pont azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk vagy ami a képességeinkhez illene, vagy bár a munkánk szakmai részét szeretjük, a cégkultúrával vannak problémáink. A csendes felmondás a legtöbbször azért zajlik ténylegesen csendben, mert húzzuk az időt, hiszen nem tudjuk még pontosan, hogy találunk-e a mostaninál jobb lehetőséget, ezért próbálunk egy kiskaput nyitva tartani, miközben fejben már máshol vagyunk. A hangos kilépés esetében pedig bár már elköteleződtünk a döntés mellett, kivárunk addig, amíg csak lehet – úgy vagyunk vele, hogy ha valami probléma van velünk, majd kirúgnak, minket nem érdekel. Mindkét esetben érdemes visszavezeti az okokat, és minél hamarabb meghozni a döntést, hogy maradni szeretnénk és a jelenlegi pozíciónkban próbálunk kiteljesedni, vagy továbblépünk és tiszta lappal kezdünk valahol máshol.
Szánjuk rá magunkat a döntésre és böngésszünk az aktuális álláslehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
