Felmondás: íme 10 megszívlelendő szabály

Van, amikor eljön a pillanat: nincs tovább, ideje ott hagyni munkahelyünket. A szerencsésebbik eset az, ha önszántunkból távozunk, mert vár ránk egy ígéretesebb új állás. Ám az is előfordulhat, hogy még maradnánk, de feletteseink küldenek tovább. Ebben az esetben hideg zuhanyként érhet bennünket a döntés, de ne feledjük akkor sem: mindig van előre, sőt, semmi sem történik véletlenül. Itt az ideje egy új periódusnak, nyissunk új lapot!

De térjünk vissza még arra a nem mellékes történésre, ami mindezt elindítja: a felmondásra. A munkahelyi felmondás kényes terület mindkét félnek, ám ezt is lehet kulturáltan és viszonylag sérülésektől mentesen intézni. Nézzük, hogyan!

1. Fair play! Ha mi mondunk fel valakinek, akkor törekedjünk a minél nagyobb korrektségre. A lehető legkorábban közöljük az illetővel a döntést, így lehetőséget adhatunk neki, hogy körülnézhessen, és máshol találhasson állást.

2. A bejelentés körülményei. A felmondásra zárt ajtók mögött, és kíváncsi szempároktól mentesen kerítsünk sort. Az, hogy kik vannak még jelen, az érvényben lévő munkahelyi előírásoknak feleljen meg: se többen, se kevesebben ne vegyenek részt. Például a legtöbb cégnél előírás, hogy négyszemközt nem kerülhet erre sor, így a közvetlen főnök és beosztott mellett legalább egy fő még a HR részéről is részt vesz.

3. El lehet-e fogadni a döntést? Ha éppen felmondtak nekünk, és sejtelmünk sem volt, hogy ebbe az irányba haladnak a dolgaink: az egy óriási traumaként érhet bennünket. A néma döbbenettől egészen az agresszív reakciókig többféle tettre is késztetheti az embert egy ilyen döntés. Azonban próbáljunk meg lenyugodni, mielőtt meggondolatlan tettekre szánnánk el magunkat. Ha szükséges, menjünk ki, vagy kérjük meg a többieket, hogy hagyjanak bennünket egyedül egy időre. Mindenesetre a lényeg: várjuk meg, amíg a fejünk egy kicsit kitisztul, és csak így fogjunk bele a további tárgyalásba. Eddig a pontig ne írjunk alá semmit, és lehetőleg ne is mondjunk semmit meggondolatlanul.

4. Mindig írásban! A munkahelyi felmondás lehetséges indokait és feltételeit mindig írásban rögzítsük. Jó tudni, hogy a szervezeti és működési szabályzatok, kollektív szerződés ezt a cégek esetében tartalmazza, illetve a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozóan törvény is szabályozza.

5. A döntés után közvetlenül. Törekedni kell a korrektségre a továbbiakban is. Legyünk tisztában a következő lépésekkel és beszéljük át alaposan az alternatívákat is. Leginkább a közös felmondás az arany középút mindkét fél számára. Tudjunk meg mindent: mi vezetett idáig, miért pont ránk esett a választás, van-e még visszaút.

6. Céges információkból kizárva. A lényeges információk birtokában lévő munkatársakat - a cég érdekében - a felmondás ideje alatt már lekapcsolják a hálózati szerverekről, megszüntetik a céges postafiókot, és így tovább. Ezt elég drasztikus jelenségként élhetjük meg, ha éppen akkor veszítettük el az állásunkat: de a saját érdekünkben próbáljuk megőrizni a hidegvérünket. Inkább járjuk körbe az irodaházat fél órán keresztül, szellőztessük ki a fejünket, és próbáljunk higgadtan felkészülni a következő lépésekre.

7. Azonnal kezdjünk új állást keresni! Ebben a pillanatban semmi sem lehet fontosabb és sürgősebb. Gondoljunk át mindent, ennek megfelelően frissítsük önéletrajzunkat és azonnal töltsük fel ide! Ne ragadjunk bele az önsajnálatba, előre kell mennünk, mielőbb forduljunk ebbe az irányba.

8. Hogyan mondjuk el a többieknek? A vezető részéről alapvető, hogy minél hamarabb és tényszerűen közölje az érintett kollégákkal is a változást, és a helyettesítésről is gondoskodjon. Ha tőlünk válik meg a cég, akkor viseljünk ezt minél gerincesebben: ne zokogjuk körbe a vállalatot, ne vádaskodjunk mások háta mögött. Ez a lehető legrosszabb reakció. Fogadjuk el, hogy ennek így kell lennie. Egyébként is minden mélypont után egy felívelő szakasz következik. És honnan tudhatnánk előre, hogy miért történt ez így? Lehet, hogy éppen ezáltal találjuk meg azt a szakmát és munkahelyet, amire már régóta vágyunk...

9. A felmondás idejére. Ez szintén kétoldalú döntés kérdése: a felmondási idő alatt dolgozzon-e az illető még, illetve pontosan meddig. Érdemes itt is a korrektséget szem előtt tartani, ám arra is figyeljünk, hogy most minden időnket ki kell használni egy új állás mielőbbi megtalálására! Így ha vannak még lezáratlan ügyek, aminek a befejezéséhez ragaszkodik a vezetőnk, akkor annak minél gyorsabban, hatékonyabban tegyünk eleget. Ám ezt akár otthonról is végezhetjük, így rugalmasabb marad az időbeosztásunk, és van időnk mellette állásinterjúkra járni.

10. Sosem lesz rá megfelelő időpont, ne halogassuk! Kényelmetlen helyzet, de ezen is túljutunk, mint minden más nehézségen. Nem könnyű ez egyik fél oldaláról nézve sem, ám annak sincs semmi értelme, hogy feleslegesen húzzuk az időt. Ez sokkal rosszabb helyzetet szül, és könnyebb lesz továbblépni utána.

És végül egy lényeges kérdés: lehet-e visszakozni? Előfordulhat az az eset is, hogy elszántuk magunkat a felmondásra, ám a közlésünk után valami miatt mégis meggondoljuk magunkat. Lehet, hogy főnökünk magasabb bért, átalakított munkarendet, újabb örömteli feladatokat ajánl. Ha a másik oldalon ülünk, vagyis elbocsátanánk egyik munkatársunkat, elképzelhető, hogy születik egy másfajta megállapodás, aminek köszönhetően ugyanazzal a munkatárssal folytatnánk a közös munkát. Arra azonban figyeljünk, hogy csupán egyetlen egyszer táncolhatunk vissza. Utána már komikussá és komolytalanná válunk.

Készítette: S. G.

Címkék: munkahely, felmondás, elbocsátás