Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Éreztük már egy hosszú, megbeszélésekkel teletűzdelt munkanap után, hogy rettentően elfáradtunk? Hogy bár szinte egész nap egy helyben ülünk, estére szemernyi energiánk sem marad? Ha a válaszunk igen, akkor jó, ha tudjuk, hogy tüneteink egy részéért az online meetingek, és az ezek nyomán kialakuló kimerültségérzet felelősek. Mai cikkünkben Mezőffy Bálint, coach és pszichológus, fejlesztő tréner, a Mind - the gap! szakmai közösség alapítója mesél nekünk az egy éves fogalom mibenlétéről és a lehetséges megoldásokról. 

Mi fán terem a zoom-fáradtság?

„Akkor beszélhetünk zoom-fáradtságról, amikor egy adott napon vagy időszakban sok olyan videós megbeszélésen, foglalkozáson vagy akár tréningen veszünk részt, amely az online térben zajlik, és ahol kamerák segítségével látjuk is egymást” – kezdi Bálint. A kifejezés a tavalyi évben terjedt el, amikor a vírus miatt rengetegen átálltunk az otthoni munkavégzésre. „Egészen különleges minőségű fáradtság ez, ami letaglóz, és rendkívül kimerítőleg hat ránk” – mondja interjúalanyunk. De mi is okozza pontosan?

„Több empirikus, tapasztalati alapokat nélkülöző, úgynevezett karosszék elmélet született, amely evolúciós okokkal magyarázza a jelenséget. Ezek közül a következőket találták relevánsnak a kutatók és a témát vizsgáló szakmai közösségek: ha a meeting közben a képernyőn nemcsak a munkatársainkat, de saját magunkat is látjuk, és ezáltal sokat reflektálunk önmagunkra, elfáradunk – olyan ez, mintha órákig tükörbe bámulnánk. Tovább fokozza agyunk kimerültségét, hogy a képernyőn látott kameraképek aránya és közelsége miatt úgy érezzük, a többiek folyamatosan az intim zónánkban tartózkodnak” – világít rá a coach.

Az élő megbeszéléssel ellentétben pedig, ahol figyelmünk sokkal szórtabb, a virtuális térben végig egy pontra – a képernyőre – figyelünk, szinte kizárva a periférikus látásunkat. A folyamatos egy irányba nézés és koncentrálás nem ad módot agyunk és szemünk átmeneti pihentetésére” – sorolja az okokat a szakértő. Ezen, adatokkal alá nem támasztott elméleteket néhányan alapos munkával igyekeztek jobban feltérképezni. Lássuk, mire jutottak!

Érdekes megfigyelések

Andrew Bennett egyetemi adjunktus meglepő felfedezésekre jutott, amikor az Amerikai Pszichológia Társasággal (APA) együttműködve, kutatási módszertannal vizsgálta a jelenséget. „Bárhol, bármilyen jellegű online videós meetinget szimuláltak, a résztvevők 93 százaléka mindig fáradtnak bizonyult. Önmagunk folyamatos figyelése és látása a teóriákkal szemben nem tűnik szignifikáns tényezőnek, kis mértékben növeli csak a fáradtságot” – osztja meg az eredményeket interjúalanyunk, majd eloszlat egy logikusnak tűnő, gyakori, ám megcáfolt tévhitet is.

„A meeting hossza a vizsgálatban meglepő módon nem befolyásolta a kimerültségérzetet, nem volt összefüggés a kettő között. Pedig az elnyűttség érzését gondolatban jellemzően a megbeszélések időtartamához kötjük és attól tesszük függővé. A kísérletek azonban rávilágítottak, hogy egy rövid értekezlet is járhat jelentős energiaveszteséggel, valamint egy több órás tréning is feltölthet, élénkíthet minket” – mondja a tréner.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ez hogyan lehetséges.

A kutatók találtak egy minőségi befolyásoló faktort: e szerint az egyirányú kommunikációra, információ-átadásra alapuló, személytelen megbeszélések – hosszuktól függetlenül – nagyon kimerítőek, míg az interaktivitásnak és az egymáshoz kapcsolódásnak teret adó meetingek akkor sem szívják el minden energiánkat, ha sokáig tartanak. „Ez a fajta szociális interakció, a közösséghez és az egymáshoz tartozás-érzés („belongingness”) az, amit ha megteremtünk a virtuális térben, megelőzhetjük a zoom-fáradtságot. A személyesség hiánya azonban komoly kimerüléshez vezet – az ember társas lény, és vágyik rá, hogy tartozzon valahová” – árulja el interjúalanyunk. 

Tippek és megoldások 

Ha az online megbeszélések mennyiségét nem is, azok ránk mért hatását csökkenthetjük az alábbi tanácsok megfogadásával: 

„Kapcsoljuk ki a self view-nézetet (ha a platform engedi), hogy csak a többieket lássuk. Állítsuk kisebb méretűre a képeket – így olyan benyomást kelthetünk, mintha az asztal túloldalán ülnének, nem pedig az intim zónánkban. Jót tesz továbbá, ha nem meredünk egyhuzamban folyamatosan magunk elé, a képernyőre – időnként irányítsuk a figyelmünket máshová, tekintsünk ide-oda a lakásban, szemrevételezzük az asztalon lévő tárgyainkat. Érdemes ezen felül teret adnunk a laza kapcsolódásnak is – ne vágjunk bele egyből a hivatalos mondandónkba, inkább kérdezzük meg, ki hogy érzi magát, hogyan telt a napja” – ad tippeket Bálint.

A szakértő egy, valószínűleg sokunk számára ismerős, mumusra, a némító, azaz mute-gombra is kitér:

„Rendkívül fontos, hogy interaktivitásra törekedjünk, és ne némítsuk le magunkat egyből a belépés után – ha többen veszünk részt egy videós meetingen, akkor igyekezzünk fülessel (headset) jelen lenni a zajok miatt, és találjunk egy megfelelő, nyugodt helyet a lakásban” – javasolja a szakértő. Szerinte, mivel a jövő a hibrid, rugalmas munkavégzésé, mindenképpen alkalmazkodnunk kell, és ki kell alakítanunk az otthoni munkaállomásunkat„Amennyiben erre végképp nincs lehetőségünk, igénybe vehetjük a közösségi irodák, coworking-helyek szolgáltatásait is” – teszi hozzá. „Ne féljünk a kamerától, a megszólalástól, a kapcsolódástól. Minél több az interakció, annál emberibb, és annál kevésbé fárasztóbb lesz a virtuális megbeszélés.”

Viszlát, multitasking!

A szakértő szerint bár az online térben óriási lehet a kísértés, hogy pár pillanatnyi unatkozást követően újabb és újabb feladatokhoz nyúljunk, a multitasking az egyik legkárosabb szokásunk. ”Ne higgyük, hogy képesek vagyunk emberi számítógépekként több böngészőt és folyamatot egyszerre futtatni, és ne kalandozzunk el ilyenformán az online megbeszélések alatt! Legyünk tudatosak és gyakoroljunk önfegyelmet, hogy szétaprózódó figyelmünk ne menjen a koncentrációs - és teljesítőképességünk rovására. Tartsunk továbbá rendszeresen energizáló szüneteket, váltogassunk a diffúz, több dologra kiterjedő, pásztázó jellegű, és a fókuszált, konkrét feladatra irányuló figyelem között. A legjobb, ha 30-45 perces etapokra, szakaszokra osztjuk fel a teendőinket, és ezek közé beiktatunk 5-10 perces szüneteket” – javasolja végezetül Bálint. 

Ha sikeresen alkalmaztuk a fentieket, jó eséllyel egy hosszú munkanap után is marad elegendő energiánk mindarra, ami fontos nekünk. Ha viszont a törekvéseink ellenére is állandóan kimerültnek érezzük magunkat, az okokat máshol szükséges keresnünk, és érdemes elgondolkodnunk a munkahelyváltáson is. Tartsuk szem előtt egyéni prioritásainkat, és válogassunk személyre szabottan a több ezer nyitott álláslehetőség között! Ha biztosra mennénk, töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség érdekében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is – így akár egy pihentető nyaralás alatt is szemet vethet ránk álmaink munkáltatója!

 

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, home, office, online meeting, fáradtság