„Nem akarlak megbántani, de…” - Mit kezdjünk egy passzív-agresszív kollégával?
Sok munkahelyen okozhat problémát a passzív-agresszív viselkedés. Hogyan ismerhetjük fel és mit tehetünk ilyen helyzetben?
Önnek ajánljuk!
Célozgatás, burkolt sértegetés, állandó kifogások – talán nekünk is van olyan kollégánk, akire jellemzők ezek a passzív-agresszív cselekvések. A viselkedés felismerése kihívás lehet, hiszen ahogy a passzív kifejezésből is kiderül, rejtett és indirekt módon jelentkezik, viszont ettől függetlenül ugyanolyan káros lehet, mint a nyílt agresszió. Honnan ismerhetjük fel, ha a közvetlen közelünkben van ilyen személy és mit tehetünk a kivédésére?
Indirekt kritikákat fogalmaz meg
„Nem bántásból mondom, de…” – biztosan mi is hallottunk már olyan kritikát, ami ezekkel a szavakkal kezdődik. Ez a passzív-agresszív viselkedés egyik klasszikus formája, amikor bár a kollégánk egyértelműen kijelenti, hogy nem sértésnek szánja, amit mond, utána mégis sértegetéssel folytatja a mondatot. Ez a tisztelet hiányára utal és lekicsinylően hat a másik félre, amit nehéz az aktuális szituációban kezelni és csak kellemetlen érzéseket kelt. A passzív-agresszív emberek egyik ismérve, hogy úgy keltenek ellenszenvet, hogy közben mindent megtesznek azért, hogy ne tűnjenek sértőnek, ne keveredjenek konfliktusba, de mégis negatív érzelmeket váltanak ki a másikból. Az apró utalások vagy a célozgatás is bevett eszközük, ahelyett, hogy nyíltan felvállalnák a véleményüket.
Manipulál, hárítja a felelősséget
A passzív-agresszív személy hajlamos arra, hogy megjátssza magát, szándékosan halogasson egy fontos feladatot, vagy másokat tüntessen fel hibásnak a saját mulasztásának elismerése helyett. Gyakran elvállal olyan feladatokat, amiket aztán ráhagy a munkatársaira és kivonja magát a felelősség alól. A kezelésében az a legnehezebb, hogy a szavai gyakran nem egyeznek a cselekedeteivel, nem fejezi ki magát egyértelműen, de közben eléri, hogy a másik rosszul érezze magát vagy magára vegye a felelősséget. Gyakori az is, amikor a passzív-agresszív munkatárs minden szünetünkben megzavar egy-egy „fontos” feladattal, rendszeresen emlékeztet rá, hogy ne felejtsünk el valamit és lehetőség szerint minden nyugodt percünket megzavarja valami hatalmas problémával, amiről aztán kiderül, hogy egy apró semmiség. Az „Ahogy a korábbi e-mailemben már jeleztem…” típusú mondatok is nagyon jellemzők erre az embertípusra, amival a felsőbbrendűségét próbálja bizonygatni, miközben felhívja a figyelmet a másik mulasztására vagy rossz emlékezetére.
Feltűnően problémája van
Folyton nyűglődik: ha megy a légkondi, az a baj, ha nem megy, akkor az – de mindezt nem nyíltan és proaktívan kommunikálja, hanem feltűnően fészkelődik a székében, sóhajtozik és az arcára van írva, hogy nem érzi jól magát. A passzív-agresszív ember eléri, hogy egy szót se kelljen szólnia ahhoz, hogy mindenkit nyomasszon valamivel és a környezetében lévők rosszul érezzék magukat. Vagy ha meg is szólal, ahelyett, hogy elmondaná a problémáját és megkérne minket arra, hogy kapcsoljuk ki a légkondit, csak panaszkodik arról, hogy milyen hideg van. Erre persze a legtöbben úgy reagálnak, hogy kikapcsolják a klímát, de mégis hagy egy rossz érzést az emberben; olyan mintha folyamatos érzelmi zsarolással kényszerítené a környezetét arra, hogy mindig úgy cselekedjen, ahogy az neki megfelel. Ha pedig valaki nyíltan rákérdez erre, csak csodálkozik, hogy hiszen ő nem is csinál semmit, azt mások maximum csak úgy érzik.
Hogyan kezelhetjük?
Bár egy ilyen személlyel együtt dolgozni nem egyszerű, mégis van pár praktika, amit követhetünk ilyen helyzetben. Az első és legfontosabb a személyes kommunikáció: menjünk oda hozzá és fejezzük ki nyíltan és barátságosan, hogy egyes helyzetek számunkra kellemetlenek voltak és szeretnénk, ha a hatékonyabb közös munka érdekében megfelelően kommunikálnánk! Ne vádaskodjunk és ne támadjuk le az illetőt, de ne is hagyjuk visszajelzés nélkül a dolgot, mert a saját mindennapjainkat nehezíthetjük meg vele! A passzív-agresszív viselkedés mögött általában valamilyen tudattalan szorongás vagy múltbeli trauma áll, így a támadás a legrosszabb eszköz ilyen helyzetben. Igyekezzünk a munkára fókuszálni, és ne a kollégánk személyére és ne menjünk bele a játékba: ez a viselkedés gyakran célzottan provokál, de ne hagyjuk, hogy felidegesítsen minket és kezeljük higgadtan! Az elsődleges cél a probléma megoldása és a közös együttműködés javítása, így érdemes konstruktív megoldásokat keresni, például határozzuk meg konkrétan az elvégzendő feladatokat, a határidőket és az elvárásokat, ami ellehetetlenít egy esetleges felelősséghárítást! A legfontosabb pedig, hogy válasszuk meg jól a harcainkat, ne reagáljunk minden egyes megjegyzésre, mert csak a saját békénket borítjuk fel vele.
Ha már mindent elkövettünk, de a probléma nem változik, lehet, hogy érdemes új munkahely után nézni. Böngésszünk az aktuális állásajánlatok között és töltsük fel az önéletrajzunkat!
Készítette: Kövecses Evelin
