Ahhoz, hogy egy cég megfelelően tudjon működni, nagy szükség van arra, hogy igazán tehetséges munkatársakat tudhasson magáénak. A tehetséget azonban nem könnyű megtalálni, hiszen nem egy könnyen mérhető dologról van szó, a tehetség ugyanis sok esetben van rejtve – HR-esként igen komoly feladat lehet megtalálni.

Nem csak az adott cégnek érdeke azonban, hogy felismerje a tehetségeket, hanem a meghirdetett állásokra pályázóknak is. Ha látják, hogy valaki tehetséges, sokkal jobbak az esélyei, mint másoknak, jobb állásokat szerezhet meg, ezzel együtt magasabb fizetést, kihívásokkal teli, izgalmas munkákat, fejlődési lehetőséget. Mindehhez persze jelentkezőként tudnunk kell, hogyan mutathatjuk ki a tehetségünket, ha ugyanis az rejtve marad, mi is észrevétlenek maradunk.

De mit tehetünk annak érdekében, hogy kibontakoztathassuk a tehetségünket? Nos, számos eszköz áll rendelkezésre ebben a tekintetben, de persze nem mindegy, milyen helyzetben szeretnénk felhívni a figyelmet arra, mit is tudunk. Más módszert kell alkalmazni egy állásinterjún, és mást, amikor már dolgozunk egy ideje az adott cégnél.

Tegyünk róla, hogy észrevegyenek!

Sokan azt gondolják, hogy előbb-utóbb úgyis fény derül arra, ha valaki tehetséges, nem feltétlenül kell ezt külön megmutatni. Ez azonban nem teljesen igaz, ugyanis ha nem egy olyan munkahelyen dolgozunk, ahol kifejezetten keresik a tehetségeket, vagy éppen más kap nagyobb figyelmet, könnyen háttérbe szorulhatunk. Egy állásinterjún sem feltétlenül derül ki, mire is vagyunk képesek valójában: ha nem tesztelik direkt, tennünk kell róla, hogy lássák.

Nem érdemes tehát arra hagyatkozni, hogy majd úgyis kiderül a vezetőség számára, miben is vagyunk jók. Ha nincsenek tisztában teljes mértékben azzal, hogy milyen feladatokat tudunk leghatékonyabban teljesíteni, nem is biztos, hogy kapunk lehetőséget a számunkra ideális területen. Nincs semmi rossz abban, ha elmondjuk, miben vagyunk jók, és milyen feladatokban tudnánk leginkább kamatoztatni a tudásunkat.

Hogyan mutassuk ki a tehetségünket egy állásinterjún?

Ahogy említettük más és más eszközöket kíván például egy állásinterjú, vagy egy olyan helyzet, hogy már meglévő munkaviszonyban kell bizonyítanunk. Egy állásinterjún viszonylag kevés idő áll rendelkezésünkre, és egyértelműen nehezebb a dolgunk akkor, ha nem feladatokkal próbálják a jelentkezők tudását mérni, hanem személyes beszélgetésekkel.

Egy feladat megoldása során ugyanis feltűnhet az interjúztatóknak, ha gyorsan, könnyen végezzük el, esetleg valami újfajta megoldással állunk elő, vagy a többiekhez képest kreatívabban közelítjük meg a kérdést. Éppen ezért világos a cél: igyekezzünk újítani, olyan megoldásokat kitalálni, melyek egyedik, így kitűnhetünk velük a többiek közül. Van némi kockázat a dologban, de sokat nyerhetünk, ha éppen egy igazi tehetséget keresnek!

Egy beszélgetős interjún már nehezebb a dolog, hiszen a korábbi tapasztalatokról való kérdések és válaszok közben nem feltétlenül fog kiderülni, hogy mit is tudunk valójában. Erre a helyzetre érdemes úgy készülni, hogy elgondolkodunk néhány korábbi munkánkon, ami árulkodik a tehetségünkről, ami megmutatja, mennyire vagyunk kreatívak, mi az a plusz, ami megvan bennünk. Ezeket érdemes az interjúztató elé tárni, így láthatja, mire vagyunk képesek. Az értelemszerűen nem elég, hogy elmondjuk „én különösen tehetséges vagyok”, hiszen ezt bárki állíthatja magáról! Mindenképpen mutassunk valamit, amiből ez világosan kiderül!

Előkereshetünk régebbi projekteket, amikben nagy sikereket értünk el, és ezek eredményeit megmutathatjuk, esetleg felhívhatjuk a figyelmet egy-egy új megközelítésre vagy módszerre, amit mi dolgoztunk ki, és sikeres lett. A lényeg, hogy szedjünk elő konkrétumokat, amik egyértelműen azt mutatják, hogy ösztönösen értünk ahhoz, amit csinálunk, és nem csak a meglévő keretekben vagyunk képesek gondolkodni.

Mit tegyünk, ha a jelenlegi munkahelyünkön mutatnánk meg, mit tudunk?

Dolgozunk egy ideje egy cégnél, mit tulajdonképpen szeretünk is, de úgy érezzük, nincs igazán kibontakoztatva a tehetségünk, a feletteseink nem tudják, mire is vagyunk képesek, hogy sokkal többet tudunk annál, mint amit most csinálunk. Ismerős, igaz? Nehéz ebből kitörni, mert nagyon gyakori, hogy elkönyvelnek valamilyennek, aztán már csak ehhez mérten kapunk feladatokat. Hiába tudnánk többet, nem bíznak ránk olyasmit, amivel megmutathatnánk, hogy több van bennünk.

Mit tegyünk egy ilyen helyzetben? Nos, annyival mindenképpen könnyebb dolgunk van az előző szituációhoz képest, hogy már megszereztük az állást, a kockázat így jóval kisebb. Ismerjük a felettesünket vagy feletteseinket, tudjuk, hogyan érdemes hozzájuk közelíteni, hogy lehet velük hatékonyan kommunikálni.

Bizonyítsunk a meglévő feladatokkal!

Érdemes első körben a meglévő feladatainkra koncentrálni, és azokat kiemelkedő eredménnyel végezni, hogy ezzel is felhívjuk magunkra a figyelmet. Másrészről, ha az aktuális feladatainkban nem tudunk kiváló teljesítményt nyújtani, milyen alapon kérhetnénk bonyolultabb, komplexebb feladatokat? Nehezen hinnék el rólunk, hogy többre vagyunk képesek, ha azt is kifogásolhatóan végezzük, amit ránk bíztak.

Ne tartsuk magunkban az ötleteinket!

Amennyiben úgy érezzük, lennének ötleteink bizonyos projektek esetében, vagy egy-egy feladat gyorsabb, hatékonyabb megoldásában, ne tartsuk magunkban! Akkor is nyugodtan elmondhatjuk az ötletünket, ha senki nem kérdezi külön – ettől még lehet, hogy örömmel fogadják. Ha mindig meghúzódunk a háttérben, és nem merünk előrelépni, nem fog kiderülni, hogy tehetségesek vagyunk.

Merjünk kérni!

Amennyiben úgy érezzük, az előző két pont maximálisan teljesül, és mégsem sikerül kitűnni, segíthet egy nyugodt beszélgetés is. Egész egyszerűen elmondhatjuk a feletteseinknek, hogy úgy érezzük, a jelenleginél sokkal jobban hozzá tudnánk járulni a cég sikerességéhez, ha más feladatokban is kipróbálhatnánk magunkat. Amennyiben az eddigi teljesítményünket pozitívan ítélik meg, valószínűleg nem lesz akadálya. Ha azonban mégsem szeretnének lehetőséget adni, és erre nem kapunk elfogadható indokot, lehet, hogy érdemes lenne más lehetőségek után nézni.

A másik oldalnak sem könnyű

A tehetséget nemcsak megmutatni, megtalálni is nagyon nehéz. Gondoljunk bele egy HR-es helyzetébe, aki egy-egy felvételi folyamat során akár több száz önéletrajzot is láthat, majd sok emberrel személyesen is találkozik. Neki ezek után el kell tudnia dönteni, hogy ki tehetséges, és ki nem, ami nem könnyű feladat. Egy állásinterjún mindenki igyekszik a lehető legjobb színben feltüntetni magát, és tehetségesnek látszani. A HR-esnek át kell látnia, hogy ki az, aki valóban jobb képességekkel rendelkezik a többieknél.

Éppen ezért fontos, hogy magunk is tegyünk róla, hogy megmutassuk, mennyire vagyunk tehetségesek. A tények, a korábbi tapasztalatok, projektek magukért beszélnek, ahogy a kreatív gondolkodás, az újítás, a problémák egyéni megközelítése és megoldása is. Hasonló a helyzet akkor is, ha a már meglévő munkahelyen szeretnénk kitűnni. Mindenki igyekszik jónak látszani, a vezetőknek pedig kismillió dologra kell figyelniük. Ha nem teszünk semmit azért, hogy feltűnjön a tehetségünk, lehet, hogy nem is fog.

Összegezve, nem elég, ha tehetségesek vagyunk, az is fontos, hogy ezt meg tudjuk mutatni, és elég határozottak legyünk ahhoz, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Ha meghúzódunk a háttérben, sok értékes lehetőséget veszíthetünk el, ez pedig sem nekünk, sem a munkáltatónak nem jó.