Az elmúlt évtizedekben számos téma kapcsán változtattuk meg az álláspontunkat globálisan. Gondolhatunk itt a klímaváltozás súlyosságára, az erre adott vállalati és egyéni válaszokra, de nem mehetünk el a munka-magánélet-egészség közti egyensúly mellett sem. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a munkáltatók a kiégés megelőzésére, azonban a teljes testtudatos szemlélet még mindig nem elterjedt gyakorlat. A módszerről Simon-Göröcs Lilit, a Profession.hu HR igazgatóját kérdeztük.

Az utóbbi évtizedekben talán a digitalizáció hozta el az egyik legnagyobb hatású változást, ami világszerte szinte mindenkit érintett. A vállalati környezetben a fenntarthatósági változások mellett az egyik legfontosabb hullám pedig a munkavállalói jólét, a mentális egészség priorizálása lett. Az elmúlt időszakban számos kutatás jelent meg a témáról, és mi is beszámoltunk arról, hogyan csökkenthetők a munkavállalói terhek, de a kiégés megelőzését is részletesen körbejártuk. 

Az egészségünkre való odafigyelés azonban itt nem érhetne véget: fontos, hogy alkalmazottainkat emberként, testként, elmeként és lélekként kezeljük. A testtudatos szemlélettel vezetők ezért tartják fontosnak, hogy ne csak a kiégéssel és mentális terhekkel, hanem a fizikai egészségügyi panaszokkal, a nemek eltérő mindennapos működésével is ugyanúgy foglalkozzunk, és ne hagyjuk őket szó nélkül vállalati keretek között sem. 

A menstruációs szabadság lehet(ne) a szemlélet előfutára

A testtudatosság kapcsán talán az utóbbi hónapok legjelentősebb eseménye a spanyolországi – többek között – menstruációs szabadságot biztosító törvényjavaslat benyújtása. A törvény elfogadása után Spanyolország lehet az első európai ország, ahol kötelezően fedezik a menstruációs fájdalmaktól (dysmenorrhea) szenvedő munkavállalók betegszabadságát. A szabadság igénybevételének vannak kitételei: a szabadság időtartamának becslésére, illetve a jogosultság megállapítására orvosi konzultációt írnának elő. Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök kijelentése szerint azért van szükség a törvényre, hogy a nők szabadon dönthessenek életükről, a mindennapjaikat befolyásoló tényezőkről. 

A törvény azért is bír nagy jelentőséggel, mert a Spanyol Nőgyógyászati és Szülészeti Társaság szerint országukban a menstruáló személyek körülbelül egyharmada szenved súlyos fájdalmaktól, de ha a menstruáció előtti fájdalmakat is figyelembe vesszük, akkor ez az arány sokkal magasabb. Azonban nem kell odáig utazni a megdöbbentő eredményekért: az “Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány szerint az endometriózis – amely betegség egyik fő tünete a különösen fájdalmas menstruáció – több mint 200 000 nőt érint hazánkban, megközelítően ugyanannyi embert, mint az asztma. Nagy arányban érintettek itthon a PCOS-sel küzdők is: minden tizedik nő szenved emiatt fájdalmaktól a ciklusa során. „Szerintem teljesen gyakori, hogy fájdalom mellett is dolgozunk. Nemcsak saját tapasztalatból tudom, hanem látom másokon is. Nőként már tudjuk ezt kezelni, hisz úgy nőttünk fel, hogy ez az alap. Rejtsd el, az a legjobb, hogy ha ezt senki észre sem veszi rajtad. Sokan betegen is dolgoznak. Az érdekesség, hogy nem csak férfi kollégáinkkal szemben, hanem nők egymás között is rejtegetik a fájdalmukat. Az lett a sztenderd, hogy akkor végzed a legjobban a dolgodat, ha úgy teszel, mintha az égvilágon semmi nem történne benned és körülötted.” - mondta Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója.

A spanyolországi törvényjavaslat csak Európában minősül egyedinek. Több ázsiai országban már évtizedek óta a gyakorlat része az 1-3 nap közötti menstruációs szabadság biztosítása. Japán már 1947-ben törvényi rendelkezést vezetett be erre. Az ország jogszabályai lehetővé teszik bármely női munkavállaló számára, hogy szabadságot vegyen igénybe, ha a menstruáció miatt olyan súlyos testi panaszaik vannak, amely megnehezíti a munkába állást. Kínában jelenleg három tartományban van menstruációs szabadság, Indonéziában pedig havonta két nap erre használható pihenőnapot biztosítanak a nőknek. Ázsián túl például Mexikóban is ismert a menstruációs szabadság fogalma. A szövetségi bíróságon dolgozó nők egy nap menstruációs szabadságra jogosultak, ha fizikai panaszokat tapasztalnak, az azonban nem világos, hogy ezt a napot évente vagy havonta ajánlják fel.

A fentiekből is látszik, hogy a női test működésének folyamataira már most több helyen nagy hangsúlyt fektetnek. Azonban ez csak egyetlen szegmense a rendkívül széleskörű problémáknak, amikre oda kéne figyelni a munkavégzés során nem csak a munkavállalóknak, de a munkáltatóknak is. Persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy kifejezetten a menstruációs szabadság szabályozása milyen következményeket von(hat) maga után.

A menstruációs szabadság hátulütői

Bár a menstruációs szabadság bizonyos szempontból előnyös az érintetteknek, számos, nem kívánt negatív hatása is lehet a rájuk nézve. Nadia Calvino spanyol gazdasági miniszter a spanyolországi javaslat kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a szabályozás állandósítja a szexista hiedelmeket és attitűdöket, megbélyegzi a nőket, és hátrányos helyzetbe hozhatja őket az állásokért való versengésben. A kritikus hangok között megjelent az is, hogy a javaslat elfogadása a férfiak nemi alapon történő diszkriminálását jelentheti.

Visszacsatolva korábbi példánkra, Japánban azok a nők, akik felhasználták a menstruációs szabadságot, olyan negatív következményekkel szembesültek, mint a munkaadók részéről történő diszkrimináció és zaklatás. Több külföldi kutatás bizonyította, hogy a munkavállalók negatívabban értékeltek egy nőt (például kevésbé kompetensnek, kevésbé szimpatikusnak és irracionálisabbnak), amikor azt hitték, hogy menstruál. Ez a fajta szexizmus feltételezi, hogy a nők nem tartoznak a munka világába.

Egy 2019-es amerikai kutatás résztvevőinek 20,7%-a gondolta úgy, hogy az ilyen szabályzások igazságtalanok a férfiakkal szemben, vagy azt, hogy az emberek tisztességtelennek találnák azokat a férfiakkal szemben. A hazai publikációk alatt is megjelentek olyan hozzászólások, amik szerint a nők kiesése a munkából a férfiakra hárítja az ő feladataikat, és a menstruációs szabadság nemi alapon történő diszkriminációnak minősülhet. Épp emiatt is fontos kritikusan átgondolni a jogi szabályozás bevezetését. 

„Nem vagyok benne biztos, hogy az a jó megoldás, hogyha törvényileg szabályozott az, hogy menstruációs probléma esetén plusz két nap szabadság jár. Mert ha azt mondom, hogy semmi más fizikai, mentális vagy egészségügyi problémára nem vagyok hajlandó tekintettel lenni, csak a menstruációra, az valóban hozhat egy diszkriminációs hátrányt, rosszindulatot, ami ellen már évszázadok óta küzdünk. Nem a menstruáló nők az egyetlenek, akiknek egészségügyi problémájuk van. A férfiaknak is lehet ugyanúgy fizikai vagy mentális, pszichés betegsége. Épp emiatt is inkább a testtudatosságra, egészségtudatosságra nyitnám ki a szemléletet.” – kezdte Lili.

A HR igazgató hozzátette, hogy szerinte a téma jelenleg abban az életszakaszban van, ahol egyelőre a tabusítás oldása lenne a cél. A törvényjavaslatot azért sem tartja hasznos eszköznek sem itthon, sem más országokban, mert ebben a tabusított időszakban, ha behoznának egy ilyen kötelező érvényű, nagy lépést, inkább kontraproduktív lenne. Itt is meg kell várnunk egy fejlődési szakaszt, melynek az első lépése az, hogy egyáltalán beszéljünk a témáról. Hogy legyen elfogadott, hogy mindannyian küzdünk egészségügyi problémákkal, hogy a nők esetében a fájdalmas menstruáció az egyik leggyakoribb panasz.

Milyen előnyökkel jár a testtudatos szemlélet a munkahelyen?

Az országos törvénykezés helyett jobbnak látja Lili, ha a vállalatoknak adjuk meg a szabadságot a szemléletmód megváltoztatására.

Felmerülhet kifogásként, hogy a mai vezetőknek sok mindenre kell figyelniük. A fenntarthatósági és befogadó munkahely megteremtése mellett a testtudatos szemléletre teherként is tekinthetnek. Lili erről is pozitívan nyilatkozott: „Én vezetőként ezt inkább úgy élem meg, hogy plusz egy információt kapok, ami lehetővé teszi, hogy jobban megértsem a munkavállalóimat. Nekem segíti az együttműködést, ha tudom, hogy valaki most nincs jól, feszült, ingerült. Könnyebben megértem, hogy adott kollégáim miért reagáltak jól, rosszul egy-egy hír kapcsán. Ez számomra inkább egy újabb jelző a műszerfalon, ami segíti a pontosabb koordinálást, jobb irányítást."

A HR igazgató hozzátette azt is, hogy jelenleg az egész országban munkaerőhiánnyal kell szembenézniük a cégeknek. Egymás elől veszik el az embereket és próbálják túllicitálni a versenytársakat. Emiatt is rendkívül fontos lett a megtartás. Nem elég, hogy kiteszünk egy tál gyümölcsöt, vagy babzsákot veszünk. Ha már pénzt és energiát áldozunk a munkavállalók megtartására, akkor javasolja, hogy inkább olyan témába fektessünk, ami valóban számít. Mert a nap végén mindegy lesz, hogy van-e csocsóasztal, ha egyébként nem vagyunk tekintettel arra, hogy az alkalmazott a sokadik túlóráján van túl, esetleg olyan fájdalmai vannak, ami mellett alig tud koncentrálni. „Ezért is tartom fontosnak, hogy egy elfogadó vállalati közeget építsünk fel. Szerintem a kötődés, a megtartás úgy érhető el, ha érzik a munkavállalók, hogy őt elfogadják, szeretik úgy, ahogy van, problémákkal és nehézségekkel együtt, és nem kell megfeszülniük abban, hogy hamis képet mutassanak, és egy álarc mögé bújtassák a valódi énjüket. Gondoljuk át, megéri-e nekünk is beletenni az energiát.” – tanácsolja Lili minden vezetőnek és HR-esnek.

(Az interjú második része ide kattintva olvasható.)

Készítette: Varsányi Zsófi