Versenyhelyzet a munkahelyen – mit kezdjünk a kudarccal?
Életünk során számtalan területen versengünk, köztük a munkahelyen is. Hogyan kezeljük ezt a helyzetet és az esetleges kudarcot?
Önnek ajánljuk!
A versengés evolúciós eredetű viselkedésforma, ami az életünk legtöbb területén jelen van: versengünk a tanulmányaink során a jó középiskolába, egyetemre való bejutásért, a munkahelyünkön az elismerésért vagy a kollégáink szimpátiájáért, a sportban a győzelemért, de még a magánéletben is mindennapos, hogy versengünk mások figyelméért, a megbecsülésükért. A versenynek pozitív és negatív hatásai is lehetnek ránk, attól függően, hogy hogyan érzékeljük és hogyan reagálunk rá. Imádunk versengeni és feltölt minket energiával vagy rosszul kezeljük és szorongást vált ki belőlünk?
Szorongás vs. inspiráció
A versengő személyiségek alapvetően élvezik a versenyhelyzeteket, inspirálja, motiválja őket, emiatt gyakran saját maguknak generálják ezeket. Gyakran tekintjük őket sikerorientált embereknek, akik szeretik a kihívásokat, kockázatot vállalnak és mindig a legjobb teljesítményre törekszenek. A verseny a siker lehetőségéből adódóan lehet vonzó, hiszen növeli az önbizalmat, büszkeséggel és elégedettséggel tölt el minket, fejleszti a személyiségünket. Vannak azonban, akiket a versengés és a kudarctól való félelem szorongással tölt el, emiatt a legkisebb izgalom is negatívan befolyásolja a teljesítményüket, lefagynak. A versenyhelyzet rövid távon javíthatja a teljesítményt, hiszen általa aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, ami növeli az adrenalin- és a kortizolszintünket, hosszú távon azonban krónikus stresszhez vezethet, ami negatív hatással lehet a fizikai és a mentális egészségünkre.
A hiperversengő és az elkerülő személyiségtípus
Biztosan találkoztunk már a munkahelyünkön vagy az életünk valamely területén olyan emberrel, aki szinte kényszeresen verseng: mindenből versenyt csinál, mindenáron nyerni akar, a vereséget pedig nem tudja kezelni, gyakran agresszióval reagál rá. Nem érdekli, mibe kerül a győzelem, bármilyen eszközt hajlandó bevetni a sikerért, akár még mások kihasználása, manipulálása árán is. Azért veszélyes ez a viselkedés, mert a hiperversengő emberek önbizalma általában a sikertől függ; ha veszítenek, negatívvá válik az énképük, gyengül az önbizalmuk. A másik szélsőség az elkerülő személyiségtípus, aki annyira fél a vereségtől, hogy versenyhelyzetben inkább igyekszik nem nyerni, nehogy elveszítse mások elfogadását. Mint mindenben, a versengésben is érdemes az egyensúlyra törekednünk, hiszen egyik szélsőség sem mutat előre. A versenyhelyzetek szükségesek ahhoz, hogy fejlődjünk, de a túlzott hajszolásuk kiégéshez vezet.
Hogyan kezeljük a vereséget?
A vereség más-más reakciót vált ki mindannyiunkból. Motiválhat minket, hogy még keményebben dolgozzunk a sikerért, de pesszimizmust és az esélytelenség érzését is kiválthatja belőlünk, amikor már inkább meg sem próbálunk beszállni a versenybe, mert az ellenfelünket erősebbnek látjuk. A vereség kezelése kihívást jelenthet, de egy fontos képesség, amelyet érdemes fejleszteni. Éljük meg a negatív érzelmeinket a vereséggel kapcsolatban és adjunk időt magunknak a feldolgozásukra! Ilyen helyzetben természetes, ha csalódottságot vagy frusztrációt érzünk. Keretezzük át a szituációt: gondoljuk át, mit tanulhatunk belőle, mit csináltunk rosszul és mit tehetünk másként a jövőben! Fogadjuk el, hogy mindenki hibázik és mindenki átél az élete során vereséget, ezért nem érdemes túlagyalni a helyzetet. Az is segíthet, ha beszélünk róla valakivel, hiszen a külső nézőpont más megvilágításba helyezheti az eseményeket. Végül lépjünk tovább és tűzzünk ki új célokat, esetleg válasszunk már utat magunknak!
Ha gyakran érezzük magunkat a munkahelyünkön vesztesnek, hiába versengünk a főnökünk elismeréséért és a kollégák megbecsüléséért, lehet, hogy érdemes más kihívások után néznünk. Böngésszünk az aktuális állásajánlatok között és iratkozzunk fel az állásértesítőre!
Készítette: Kövecses Evelin
