Megbántam, hogy munkahelyet váltottam, hogyan tovább?
A váltás nem mindig úgy sül el, ahogy elterveztük. Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy hiba volt munkahelyet váltani?
Önnek ajánljuk!
Megesik, hogy egy új cégnél már a próbaidő alatt szomorú nosztalgiával gondolunk az előző munkahelyünkre: hirtelen átértékeljük a korábbi előnyeit és hátrányait, esetleg rádöbbenünk, hogy visszavágyunk. Mondjunk fel még a próbaidő alatt? Próbáljunk visszatérni? Gyakori dilemmát járunk körbe.
Egy amerikai kutatás szerint a munkahelyet váltók 23%-a, azaz majdnem minden 4. ember küzd kételyekkel munkahelyváltás után: sokan a jól megszokott társaságot, mások a már bevált munkamódszereket hiányolják. A tanulság legyen ez: nem vagyunk egyedül! A munkahelyváltás óriási változás az életünkben, még a legjobb esetben sem garantált, hogy minden zökkenőmentesen megy majd.
Adjunk magunknak időt!
Meg kell szoknunk egy új munkakörnyezetet, a benne lévő új emberekkel és feladatkörökkel együtt. Ha nem otthonról dolgozunk, ez azt is jelenti, hogy egy teljesen új helyre kell bejárnunk, stresszt okozhat a reggeli bejutás, az ebédszünet, a céges szokásokhoz illő öltözködés, és persze a konkrét munkavégzés is. Hiszen az első időszakban még csak ismerkedünk a rendszerekkel, keressük a helyünket – és gyakran az e-mail belépésünket is. Egy új dolgozókkal kapcsolatos kutatás szerint akár 8 hónap is eltelhet a belépés és aközött, amíg a munkatárs ténylegesen felveszi az új munkahely ritmusát. Teljesen természetes tehát, ha pár hét elteltével még nem érezzük azt, hogy ki tudtunk volna teljesedni – egyszerűen még nem volt időnk rá.
Ha a 8 hónap rengetegnek tűnik, akkor gondolkodjunk egy rövidebb határidőben. Meddig érdemes várni? A Financial Career témában készült összeállításában karriertanácsadókat kérdeztek: a két megkérdezett coach egyetértett abban, hogy legalább 3 hónapot adjunk magunknak, mielőtt a távozás mellett döntünk. Ennyi idő már elég ahhoz, hogy reálisabb képet kapjunk arról, be tudunk-e illeszkedni, jól tudjuk-e érezni magunkat egy adott munkahelyen. A szakértők véleménye abban is megegyezett, hogy jó, ha ebben a negyedévben odatesszük magunkat, és a maradás szándékával kezdünk bele reggelente a munkába. Ha eleve eldöntjük, hogy nem alakulhatnak jól a dolgok, akkor ebben az áldozatszerepben a valóság végül bennünket igazolhat, míg ha kihívásnak tekintjük az új helyzetet, amiben tehetünk a körülmények alakulásáért, jól is kijöhetünk ebből az időszakból.
Ne dőljünk be a rózsaszín szemüvegnek!
Friss kapcsolatokban hajlamosak vagyunk elnézni a másik hibáit, de ugyanígy igaz lehet ez fordítva is: ha kikerülünk egy korábban kellemetlennek érzett helyzetből, hajlamosak lehetünk megfeledkezni a hibákról és felnagyítani az előnyöket is. „Nem is volt olyan rossz!” – gondoljuk az előző munkahelyünkről, ahonnan pár hete vagy hónapja, ha nem is menekültünk, de a végső búcsú gondolatával álltunk fel. Ha honvágyat érzünk a régi hely iránt, próbáljuk felidézni, miért szerettünk volna váltani!
Keressük meg az érzéseink gyökerét!
Tudjuk pontosan, mi a gond az új helyünkkel? Meg tudjuk fogalmazni? Kipróbálhatjuk a napló-módszert: minden nap írjuk le, milyen érzéseink, kételyeink, aggodalmaink fogalmazódtak meg a munkával kapcsolatban. Ha van kedvünk, írhatunk mellette hálanaplót is: jegyezzünk fel minden nap legalább 3 dolgot, ami jól sikerült, amiért hálásak vagyunk. Ezek lehetnek parányi apróságok és nagy horderejű dolgok is, a lényeg, hogy töltsenek el bennünket jó érzéssel. Ha pár héten keresztül minden nap foglalkozunk ezzel napi pár percet, visszatekintve arról is képet kaphatunk, alakultak-e az érzéseink, mi az, ami a leginkább foglalkoztat vagy zavar bennünket. Ha megvan a probléma gyökere, könnyebb megoldást találnunk!
Korábbi cikkünkben bővebben is írtunk arról, milyen kérdések segíthetnek eldönteni, hogy eljött-e az ideje a felmondásnak vagy maradjunk egy munkahelyen.
Mindig legyen egy B tervünk!
Vannak olyan esetek is, amikor valóban tévedés volt beleugrani az ismeretlenbe: ilyen lehet, amikor erőnkön felül vállalunk munkát, vagy rossz megérzéseink ellenére a jobb fizetés reményében váltunk. Olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem azt kapjuk, mint amire számítottunk, kiderül, hogy rossz a csapat vagy a környezet, vagy egyszerűen más a feladatkör, mások a teendők, mint amiről megállapodtunk. Ilyen esetekben érdemes mielőbb B tervvel előállni: megpróbálhatunk visszatérni korábbi helyünkre vagy munka mellett folytathatjuk az álláskeresést.
Ha a jobb lehetőségek reményében váltottunk, de egyébként elégedettek voltak a munkánkkal az előző helyen, és fennmaradt a jó kapcsolat, akkor az sem kizárt, hogy visszatérhetünk. Ha komolyan elgondolkodtunk ezen a lehetőségen, akkor finoman puhatolózhatunk valamelyik ex-kollégánknál vagy vezetőnknél, van-e lehetőség az újrakezdésre? Ha időközben betöltötték a munkánkat -ami valószínű-, akkor némiképp csökkennek az esélyeink, de vegyük figyelembe azt is, hogy ugyanúgy próbaidőn van az ottani új kolléga is, tehát nem kizárt, hogy még ő is keresi a helyét.
Jó tudni! Vannak cégek, ahol kifejezetten kedvelik a visszatérőket, már egy új kifejezést is megalkottak azokra, akik hosszabb-rövidebb kihagyás után térnek vissza korábbi munkahelyükre: ők a bumeráng munkavállalók. Ne zárjuk ki tehát a visszatérés lehetőségét sem! Sokan kudarcuk beismeréseként, visszakullogásként élik meg a helyzetet, holott nem ritka, hogy tárt karokkal várják vissza a korábban távozókat. Feltéve persze, hogy nem égették fel a hidakat egymás között a felmondás után.
A munkaadók szerint két okból is jó ötlet ezeket a visszatérőket foglalkoztatni, az egyik, hogy jó képet fest a vállalatról, hogy ide érdemes visszatérni, a másik pedig az, hogy nem kell őket a nulláról betanítani, hiszen van már gyakorlatuk a cég rendszereiben és mindennapi működésében.
Ha kipróbálnánk magunkat egy új környezetben, legalább húzzunk hasznot a tapasztalatainkból! Vonjuk le a következtetéseket, hogy mi az, amit mindenképp kerülni szeretnénk a jövőben, mi az, ami fontos számunkra? Ahogy egyre pontosabb képet kapunk saját elképzeléseinkről, úgy tudunk majd egyre jobban válogatni a kínálkozó álláslehetőségek között – persze nem árt, ha piacképes szaktudásunk és meggyőző erőnk is társul az igényeink mellé.
Abból baj nem lehet, ha már ma körülnézünk, milyen állások várnak ránk, személyes prioritásaink mentén válogassunk a több ezer álláslehetőség közül! Frissítsük önéletrajzunkat, jelentkezzünk a legjobb hirdetésekre! Ha hírlevelet is kérünk a hozzánk illő állásokról, akkor mindent megtettünk azért, hogy megtaláljuk a nekünk való új munkahelyet.
Készítette: Rákász-Losonczy Judit
