Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!

Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!

Bár modern világunkban a gyorsaságot gyakran a hatékonyság eszközének tekintjük, az egyensúlyunk megőrzéséhez szükségünk van fékpedálokra is.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Végre itt a május, a levegőben kellemes virágillat terjeng, és ahogy a természet újraéled, úgy igaz ez ránk is. Fontos azonban észben tartanunk, hogy az energikus, motivált munkavégzés nem egyenlő a rohanással- sőt! Ha pörgős cégkultúrában, illetve multinacionális nagyvállalatnál dolgozunk, kifejezetten kihívást jelenthet számunkra a nyugalmunk és fókuszunk megőrzése, a stressz leküzdése. Mai interjúalanyunk a slow-mozgalom követeként beavat minket az egészség- és lendületmegőrző lassítás rejtelmeibe, hogy napjainkból könnyedén kihozhassuk a legtöbbet! Fézler Georginával, a Slow Social szemlélet és módszertan megalkotójával beszélgettünk.    

A gyorsaság veszélyei 

A túlzásba vitt pörgés hatására gyakran érezhetjük kimerültnek magunkat, és jó eséllyel a stressz tüneteit is észlelhetjük magunkon. Amennyiben állandóan úgy érezzük, hogy kifutunk az időből, az szintén arra utalhat, hogy ideje lassítanunk. „Ha túl gyorsan éljük az életünket, előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a kiégés – kezdi Gina a túlzott pörgés legjellemzőbb hátulütőjével. „Intő jel lehet továbbá, ha egy munkahelyen sem tudunk huzamosabb ideig megmaradni– csak ingázunk a vállalatok között ide-oda, és mintha sehol sem találnánk azt, amit keresünk”- árulja el a coach. Szerinte tagadhatatlan, hogy a gyorsaság fontosságát hirdető nagyvállalatoknak is része van a jelenség elterjedésében, egyéni felelősségünk alól azonban nem bújhatunk ki – hiszen mi döntjük el, hol húzzuk meg a határainkat, valamint hogyan ütemezzük a teendőinket. Ahhoz pedig, hogy szemléletmódot válthassunk, érdemes tisztábban lennünk azokkal a tényezőkkel, amelyek kizökkentenek minket a természetes ritmusunkból.

„A digitalizáció fejlődése alapvetően felgyorsította a munkahelyi kommunikációt. Manapság nemcsak hatalmas távolságokat tudunk Zoom meetingek segítségével áthidalni, de minden eddiginél gyorsabban is léphetünk kapcsolatba egymással. Mivel a digitális berkekben egymás naptárát is bármikor elérjük, másodpercek alatt rendelkezhetünk kollégáink idejéről – ez pedig óhatatlanul csökkenti az egyén ráhatását a saját időbeosztására – emeli ki a szakértő, majd hozzáteszi: 

„Az emberi szervezet, az agyunk nem arra van kondicionálva, hogy – kis túlzással – egyhuzamban 50 évet üljünk a számítógép előtt. A digitalizált, online munkavégzés számos kényelmi előnye mellet jelentős egészségügyi kockázatot rejt, a folyamatos képernyőbámulás pedig bizonyítottan nehezíti a koncentrációt. Minél több időt töltünk monitor előtt, és minél gyorsabban igyekszünk halmozódó teendőinket elvégezni, annál több hibát ejtünk majd. Ez a spirál pedig mindaddig ismétlődik és okoz nekünk egyre több kellemetlen tünetet, szorongást, amíg meg nem tanulunk tudatosan nemet mondani a kártékony rohanásra” – világít rá interjúalanyunk.  

A megszokás persze nagy úr, de ha megértjük a slow-mozgalom lényegét, be fogjuk látni, hogy érdemes lehet visszavenni kicsit a tempóból.

Lassan járj, tovább érsz!

„A slow szemlélet felől tekintve a gyorsaság leginkább kapkodást, felületességet jelent, és a mennyiséget helyezi a minőség elé. Emiatt kialakulhat bennünk egy krónikus frusztráció is – a nagy kapkodásban ugyanis elveszítjük a kontrollt, és úgy érezhetjük, soha semmire nincs időnk” – magyarázza Gina. Persze fontos különbséget tennünk a szükséges gyorsaság és az indokolatlan kapkodás között. De hogyan?

„Az 1986-ban Olaszországból indult mozgalom fő célja, hogy megtaláljuk a tempo gusto-t, azaz a helyes, élhető tempót. A jól ismert tánclépéshez hasonlóan én a gyors-gyors-lassú munkavégzést szoktam javasolni: ha épp könnyű rutinfeladatokat látunk el, ahol nincs szükségünk fókuszáltságra, akkor nyugodtan gyorsíthatunk. Ám a koncentrációt igénylő, összetett teendők esetében érdemes több időt adnunk magunknak. A kettő ritmus váltakozása adhatja meg nekünk azt a harmóniát, ami élhetőbbé varázsolja a napjainkat” – árulja el a coach. Lássuk hát a konkrét, azonnal bevethető praktikákat, melyek segítségével mi is lassíthatunk egy kicsit!

„Gondoljuk végig, mennyire gyors a saját munkahelyünk, illetve a munkakörünk. Vizsgáljuk meg, mire van szükségünk egyes feladataink minőségi, ugyanakkor időben történő elvégzéséhez? Jellemzően melyik tevékenység közben, miért kezdünk el kapkodni?”- kezdi az első fontos kérdésekkel a szakértő, majd elárulja, hogy ezen felismerések tükrében milyen új, lassító szokásokat érdemes bevezetnünk. 

Lépjünk a fékpedálra!

„Tartsunk rendszeresen szünetet, hogy az agyunk felfrissülhessen két nagyobb feladat között. Amennyire csak lehet, igyekezzünk visszaszerezni a kontrollt az időnk és a naptárunk felett – ha beidőzítjük a pihenőidőt, máris sokat tettünk az egyensúlyunkért. Tovább tanuljunk meg priorizálni, és felejtsük el a multitaskingot! Egyszerre csak egy teendőre, témára fókuszáljunk, és ne keverjük a magánéleti elintéznivalókat a munkahelyi feladatainkkal - vagyis ne a csapatértekezlet közben keressünk magunknak új ruhákat az online webáruházban” – javasolja a szakértő.

Az új szokások kialakítása nemcsak időt, de kellő önismeretet is igényel – ezen a téren pedig az következőket érdemes figyelembe vennünk interjúalanyunk szerint: „A rutinok arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az életünket – épp ezért valószínű, hogy a reggeli, első munkaórákban megszokásból a könnyű, ismétlődő feladatokhoz nyúlunk először. Bioritmusunk azonban nem biztos, hogy engedi, hogy a késő délutáni órákban is koncentráltak és frissek legyünk. Bár a gyakori szünetek segíthetnek a délutáni fáradtság leküzdésében, ajánlott a nehéz, összetett feladatokat inkább a munkanap elejére időzítenünk.”

Az önismeret és határaink kijelölése abban is segíthet minket, hogy ne fogadjuk el a nem egészséges trendeket és normákat, hanem merjük megkérdőjelezni ezek létjogosultságát. „Ne vállaljuk túl magunkat! A mai világban a kimerülés, az elfoglaltság státuszszimbólummá vált – sok erő és önfegyelem szükséges hozzá, hogy elismerjük, a túlhajszoltság senkinek sem válik a javára. Ahogyan pedig rendet rakunk az elménkben azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami ténylegesen szükséges a sikerhez és a feladataink ellátáshoz, és mi az, amit csak vélt elvárások mentén, automatikusan teszünk, rakjunk rendet a munkaállomásunkon is – legyen az egy asztal, vagy a számítógép és a fájlok, emailek, amikkel dolgozunk. A nap végi rendszerezés, válogatás megnyugtatóan hat ránk, és segít a következő nap elindításában is” – mondja a slow mozgalom egyik nagykövete, aki szerint a digitális, illetve analóg teendők közötti váltás, valamint a nyomasztó határidők mérföldkövekre való lebontása is nagy segítséget jelenthet számunkra, ha lassítani szeretnénk.

A fentiek nyomán vizsgáljuk meg jelenlegi rutinunkat és munkatempónkat, és alakítsunk ki egy olyan, személyre szabott rendszert, amelyben a gyorsan elvégzendő és a fókuszálást igénylő feladatok egészséges ütemben követik egymást. Ha a bennünk kialakult feszültség továbbra sem oldódna, érdemes lehet mérlegelnünk a munkahelyváltást. Tartsuk szem előtt egyéni prioritásainkat, és válogassunk személyre szabottan a több ezer ránk váró álláslehetőség között! Ha biztosra mennénk, töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség jegyében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, egyensúly, lassítás, önismeret

További cikkek a karrierépítésről