Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Karrierünk során számtalan vezető típussal találkozhatunk. A motivátorok és a haverkodós főnökök mellett az egyik leggyakoribb típus a kontrollmániás vezető, aki szigorú keretek között akarja irányítani a munkát, mindenről van egy elképzelése és ha valami nem aszerint történik, kiborul. Úgy gondolja, hogy rajta kívül senki sem elég kompetens és ha ő nincs, összeomlik a cég, így a legkisebb részfeladatokat sem képes kiadni a kezei közül. Percről percre be van osztva a napja és másokét is be akarja osztani, valamint a világ legrosszabb dolgának tartja a határidőkből való kicsúszást és a spontaneitást. Mi ennek a viselkedésnek a háttere és hogyan dolgozhatunk együtt egy ilyen vezetővel?

Mi az a kontrollmánia?

A kontrollmánia egy nem hivatalos kifejezés azokra a személyekre, akik minden történést a saját irányításuk alatt akarnak tartani, minden végkifejletet saját maguk eredményének tartanak és szorongással tölti el őket, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelték. A kontrollmániával rendelkező személy kínosan megtervezi a napjai minden percét akár hónapokkal előre, és ha bármi közbejön, nehezen alkalmazkodik, rugalmatlan. Általában nem bízik meg senkiben, ezért nem szívesen dolgozik csapatban, nehezen delegálja még a legegyszerűbb feladatokat is, mert attól fél, hogy kicsúszik a kezei közül az irányítás, ami olyan végkifejlettel járna, amit ő nem tud befolyásolni. Ennek a hátterében olyan pszichológiai zavarok állhatnak, amelyek a gyermekkorból gyökereznek, így a kontrollmániás ezt a viselkedést nem tudja csak úgy abbahagyni, komoly önismereti munkára van szüksége ahhoz, hogy változtatni tudjon. Ha elfogadjuk, hogy a főnökünk ilyen és mi nem tudunk ezen változtatni, a vele történő munka is könnyebb lehet. Lássuk, mit tehetünk, hogy gördülékenyebbek legyenek a munkanapok!

Kommunikáljunk sokat!

Mivel a kontrollmániás főnök csak akkor tartja elfogadhatónak a munkánkat, ha az ő elképzelései szerint valósítjuk meg, a minél rendszeresebb kommunikáció a kulcs. Tegyünk fel neki minél több kérdést a feladattal és az elvárt megoldási módszerrel kapcsolatban, és adjunk neki visszajelzést minél többször arról, hogy éppen hol tartunk, hol akadtunk el, miben lenne szükségünk segítségre. A passzív munkavállalókat általában nem szeretik ezek a vezetők, mert zavarja őket a bizonytalanság, hogy nem tudják minden percben, mi történik, hogy halad a feladat.

Hagyjuk, hogy az övé legyen az utolsó szó!

Hiába zavar minket, hogy mindig a főnökünknek van igaza, nem fogunk tudni változtatni azon a tényen, hogy minden vitában alul fogunk maradni. A kontrollmániás emberek számára egy vita „elvesztése” nem létezik, hiszen felsőbbrendűnek és kompetensebbnek látják magukat másoknál, így jobb, ha csak legyintünk ezen és csendben rájuk hagyjuk. Természetesen a valóságban ők is tévedhetnek, de ezt sosem fogják beismerni, mert attól félnek, hogy ha kiderül, hogy hibáztak, mindenki inkompetensnek fogja őket tartani. Fogadjuk el, hogy ez a típus nem fog tőlünk bocsánatot kérni és nem fog nekünk igazat adni akkor sem, ha ordít az igazság, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul végeznénk a munkánkat vagy velünk lenne a baj.

Ne vegyük magunkra a kritikát!

A kontrollmániás főnök nagyon kritikus, mindenről megvan a megdönthetetlen véleménye és mindent fekete-fehérben lát. Mivel ő a cég vezetője, ez egy plusz visszaigazolást is ad a számára arról, hogy ő tudja a legjobban, merre kell haladni, mit kell csinálni és ha valaki ebből kilóg, azonnal kijavítja, elkezdi kritizálni. Ha nincs elég önbizalmunk, könnyen letörhet minket egy ilyen kritika, de fontos tisztában lennünk vele, hogy ez a legkevésbé sem rólunk szól, hanem a főnökünkről. Próbáljuk meg a munkánkat mi magunk értékelni és elhelyezni, és ennek fényében hallgassuk meg a véleményét – ha szükséges, természetesen változtassunk, de semmiképpen se vegyük magunkra!

Húzzuk meg a határokat!

Bár a fenti tippekkel kétségkívül gördülékenyebbé tehetjük a kontrollmániás főnökkel történő közös munkát, vannak területek, ahol muszáj meghúznunk a saját határainkat és kijelölnünk, hogy mi fér még bele ebbe az együttműködésbe. Döntsük el, mi az, ami fölött nem akarunk kontrollt adni másnak és ezt kommunikáljuk is! Ha a főnökünk nem veszi komolyan és nem tiszteli ezeket a határokat, és úgy érezzük, már átlép egy határt a viselkedésével és rossz hatással van ránk, lehet, hogy érdemes búcsút vennünk a cégtől és új álláslehetőségek után nézni.

 

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala