Így tartsunk hatékonyan szünetet munka közben – 1. rész
Minél több munkánk van, annál fontosabb, hogy rendszeresen tartsunk szüneteket! Mutatjuk, hogy miért.
Önnek ajánljuk!
Ránk is jellemző, hogy a sűrűbb időszakokban az asztalunknál, két e-mail között ebédelünk? Vagy csak akkor megyünk ki az utcára, ha gyorsan el kell rohannunk valamiért a boltba, egyébként minél gyorsabban ülünk vissza a gép elé, hogy időre be tudjuk fejezni a munkánkat? Egy olyan kultúrában, ahol a folyamatos nyüzsgést, a 120 százalékos fokozaton pörgést és a túlfeszített munkát díjazzuk a pihenéssel és lazasággal szemben, még magunknak is nehéz lehet megindokolnunk, hogy miért is van szükségünk egy teljes óra ebédszünetre vagy hosszabb pihenőkre, pedig ez a munkastílus fenntarthatatlan. Képtelenség ugyanis állandóan maximális kapacitással dolgozni és hiába ülünk ott, nem leszünk produktívabbak. A megfelelő időközönként beiktatott szünetek csökkentik a mentális fáradtságot, fokozzák az agyműködést és a kreativitást, és végső soron hosszabb ideig képesek leszünk koncentrálni és dolgozni. Végső soron tehát minél többet pihenünk, annál többet tudunk dolgozni. Íme néhány tipp, amellyel könnyedén kihozhatjuk a maximumot a szüneteinkből!
Az 52:17 elv
Vannak időszakok, amikor órákon keresztül flow-ban vagyunk és csak úgy repül az idő munka közben, és olyanok is, amikor úgy érezzük, nem engedhetjük meg magunknak, hogy óránként felálljunk, annyira sok a feladat és a ránk nehezedő határidő. Ha sikerül megtalálnunk a flow-élményt, azt nem érdemes megszakítani, de sajnos ezek a pillanatok általában nem könnyen jönnek, ám annál könnyebben elillannak. Ha viszont a megszakítás nélküli munka oka az, hogy haladnánk a dolgainkkal, akkor pont azzal tesszük nehezebbé a feladatot, hogy nem állunk meg egy pillanatra sem. A koncentrációnk a nap során fokozatosan romlik, ezért a legfontosabb, hogy tegyünk meg mindent a védelme érdekében. Egy, az irodai dolgozók számítógéphasználati szokásait kutató felmérés során kiderült, hogy a produktív dolgozók felső 10%-a átlagosan 52 perc munka után tart 17 perc szünetet. Hogy miért pont ennyit? Egyrészt, ha tudjuk, hogy szünet előtt állunk, nagyobb valószínűséggel fogunk céltudatosabban dolgozni és koncentrálni, hiszen tudjuk, hogy mindjárt lejár az idő és teljesítenünk kell. Másrészt a hosszabb munkavégzés kognitív unalmat okoz, az elménk elkalandozik, ami hosszú távon csak negatív hatásokat generál. Senki nem úgy született, hogy a célja a napi 8 óra egy helyben ücsörgés lett volna; fizikailag és mentálisa is szükségünk van rá, hogy néha felálljunk és valami mással is foglalkozzunk, mint a napi feladatok.
A kognitív túlterhelés
Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk összpontosítani, rendszeresen el kell vonnunk a figyelmünket a munkáról, ami nem is olyan könnyű, mint amennyire annak hangzik. Ha már több mint 50 perce intenzíven dolgozunk egy feladaton, teljesen természetes, ha a szünetben is a fejünkben marad, esetleg újabb és újabb megoldási módokat pörgetünk az agyunkban vagy izgulunk azon, hogy időben végezni fogunk-e. A gond csak az, hogy hosszú távon így kevésbé maradunk koncentráltak, mintha képesek lennénk valóban elengedni a munkát a szünetekben. Az agyunk ugyanis úgy működik, hogy ami egykor felkeltette a figyelmünket, ahhoz hozzászokik és gyakorlatilag kiradírozza az elménkből. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire zavarók tudnak lenni az éjszakai neszek egy új helyen, de pár nap alatt megszokjuk és már nem tartanak ébren. Vagy arra, hogy mennyire nem érzékeljük a ruhánk érzetét a testünkön. Vagy arra, hogy ha egy helyiségbe belépve megcsap valami kellemetlen szag, azt egy idő után már nem érezzük.
A gondolatainkkal ugyanez történik: ha tartósan egy dologra irányítjuk a figyelmünket, hozzászokunk és már nem üti meg az ingerküszöbünket. Így tehát ahelyett, hogy megállás nélkül ugyanazon gondolkodnánk, olyan tényezőket kell behoznunk, amelyek elvonják a figyelmünket az aktuális feladatról azért, hogy később frissen térhessünk hozzá vissza. Ugye velünk is előfordult már, hogy órákon át görnyedtünk egy megoldhatatlannak tűnő feladat fölött, majd másnap ránézve teljesen egyértelművé vált, hogy mit rontottunk el? Ez pontosan ezért történik. A szüneteinkben érdemes tehát azon igyekeznünk, hogy eltereljük a gondolatainkat, akár azzal, hogy még több, más jellegű feladattal terheljük túl a kognitív funkcióinkat. Ez ellentétesnek tűnhet a pihenéssel, pedig a kognitív megerőltetés valójában pihenteti az agyat, ha eltereli a gondolatainkat a munkáról. A szünetünkben tehát bátran nézegessük a kiskutyás videókat, hívjuk fel egy barátunkat telefonon, pörgessük a közösségi médiát vagy tegyünk egy sétát a parkban!
Annyira túlterhel a munkánk, hogy sehogy sem tudunk kikapcsolni? Lehet, hogy érdemes állásváltáson vagy karrierváltáson gondolkoznunk. Böngésszünk az aktuális lehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
