Hogyan és mikor mondjunk nemet a főnöknek?
Nemet mondani nem könnyű, különösen, ha a főnökünk kér tőlünk valamit, hiszen mindenki szeretne jó lenni a munkájában és a megélhetésünk is javarészt ettől függ.
Önnek ajánljuk!
A legtöbben igyekszünk maximálisan teljesíteni a munkahelyünkön és nem szívesen mondunk nemet egy-egy újabb feladatra vagy szívességkérésre. Ez nem csak azért van így, mert félünk, hogy elveszítjük a pozíciónkat; gyakori probléma, hogy sokan mindig eleget akarnak tenni a környezetük elvárásainak és szinte fizikai fájdalmat okoz nekik, ha ki kell mondaniuk a ’nem’ szócskát. Vannak azonban szituációk, amikor már a saját érdekeinket és az egészségünket rombolja, ha bevállalunk az egyébként is sűrű naptárunkba még egy extra projektet – pedig ha túlhajszoljuk és rendszeresen a kiégés határán találjuk magunkat, még kevesebb érdemi munkavégzésre leszünk képesek, mint egyébként, ami senkinek nem jó. Hogyan vehetjük észre a jeleit, ha már muszáj nemet mondanunk és hogyan tehetjük ezt meg bűntudat nélkül?
Álljunk ki a saját érdekeinkért
Ha minden bejövő kérésre gondolkodás nélkül igent mondunk, az egyenes út a befejezetlen projektekig, a határidőkből való kicsúszásig és hosszú távon a kiégésig. Míg az ’igen’ kimondása rövid távon jó érzés lehet, valójában sokkal produktívabbak és boldogabbak lehetünk, ha megszabjuk a határainkat és ezt képesek vagyunk a megfelelő módon kommunikálni is a főnökünk felé. Sokan nehezen értik ezt meg, emiatt alakulhat ki bennünk a bűntudat érzése és ezért tűnik egyszerűbb útnak, ha inkább kérdés nélkül elfogadunk és teljesítünk mindent, amit elénk raknak. A konfliktuskerülés és a mindenáron békére való törekvés lehet, hogy elsőre nyugodtabb munkahelyi környezetet mutathat, de minden egyes olyan ’igen’ után, amelyet valójában nem akartunk kimondani, saját magunkban keltünk belső feszültséget, tehát végtére is önmagunkkal nem leszünk jóban, nem állunk ki a saját érdekeinkért. Az, hogy semmilyen áron, még a saját mentális jóllétünk árán sem akarunk másnak csalódást okozni, a saját önbizalmunkat rombolja, ami miatt még kevésbé leszünk képesek kiállni magunkért, tehát egy ördögi körbe kerülünk, amiből nehéz kitörni.
Mikor jön el a ’nem’ ideje?
De honnan tudhatjuk, hogy melyek azok a helyzetek, amikor érdemes nemet mondanunk? A döntés előtt érdemes átgondolnunk a saját helyzetünket, hogy jelenleg mennyi munkánk van, mi férhet bele, tehát fontos, hogy priorizáljunk. Ha például egy olyan dologra kérnek meg, ami teljesen felesleges, például be kell ülnünk egy számunkra nem releváns meetingre, de emiatt nem tudnánk haladni a napi feladatainkkal, nyugodtan érvelhetünk azzal, hogy a határidők betartását fontosabbnak ítéljük, mint ezt a megbeszélést, ami egyébként nem tartozik a hatáskörünkbe. Vagy ha úgy látjuk, hogy egy plusz feladat bevállalása a többi feladatunk elkészültét hátráltatja, megkérdezhetjük a főnökünket, hogy hogyan priorizálná a teendőinket, mert minden egyszerre biztosan nem fog elkészülni, rossz minőségű munkát pedig nem szeretnénk kiadni a kezünkből. Az, ha pontosan tudjuk kommunikálni a kapacitásunkat, a főnökünk számára is jelzi, hogy megbízhatóak vagyunk, hiszen tisztában vagyunk a terhelésünkkel és elkötelezettek vagyunk azok iránt a feladatok iránt, amelyekre korábban igent mondtunk. Olyan helyzetekben is érdemes nemet mondanunk, ha már a kapuban érezzük a kiégést, mert ennek megelőzésére biztosan nem az a megoldás, ha még plusz terheket veszünk magunkra.
Bűntudat nélkül
Miután valamit elutasítottunk, természetes, hogy megjelenik bennünk a bűntudat érzése. Lehet, hogy azon kattogunk, hogy most mennyire csalódottak lehetnek bennünk a munkatársaink, vagy hogy a főnök biztosan ki fog rúgni emiatt. A bűntudat valójában csak a mi fejünkben létezik és annak a jele, hogy végre tettünk magunkért valamit, meghúztuk a határokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy rosszul döntöttünk. Próbáljuk meg elfogadni ezt az érzést és idővel el fog múlni, a többit pedig bízzuk a főnökünkre – jelezni fogja, ha nem elegendő a teljesítményünk vagy több produktivitást várna tőlünk. Ha viszont úgy érezzük, hogy hiába minden erőfeszítés, soha semmi nem elég, valószínűleg egy olyan munkahelyen dolgozunk, ahol nem értékelik kellőképpen a munkánkat és érdemes lehet váltani.
Böngésszünk az aktuális állásajánlatok között és iratkozzunk fel az állásértesítőre!
Készítette: Kövecses Evelin
