FOMO a munkahelyen – valóban mindenről lemaradunk?
Rengeteg a választási lehetőség, mi viszont semmiből nem akarunk kimaradni – ahogy a magánéletben, úgy a munkában is felütheti a fejét a FOMO jelenség.
Önnek ajánljuk!
Szombat este van, és épp a tévé előtt próbáljuk kiheverni a hét fáradalmait, egy porcikánk sem kívánkozik ki a négy fal közül. Elővesszük a telefont és unottan görgetni kezdjük a közösségi médiát, ahonnan azonnal elkezd ömleni ránk a rengeteg tartalom, hogy bizony rajtunk kívül minden ismerősünk vígan éli az életét, kirándul, nyaral, csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, hogy se kedvünk, se lehetőségünk nincs ennyiszer kimozdulni. Az otthoni nyugodt pihenésünket máris átvette a szorongás és a frusztráció, hiszen nem akarunk kimaradni az élményekből, de úgy érezzük, lemaradtunk és senkinek nem hiányzunk. Ez a FOMO, ami az angol „Fear of Missing Out” kifejezésből származik – ez tulajdonképpen a kimaradástól való félelem, a 21. század egyik népbetegsége, ami a túl sok lehetőség és a választás miatti alternatívák elvesztése, valamint a túl sok összehasonlítási lehetőség miatt alakul ki az emberben. A jelenség azonban nem csak a magánéletben, hanem a karrierünk során is számtalan alkalommal felütheti a fejét. Lássuk hogyan, és mit tehetünk a kínzó érzés ellen!
A FOMO bekúszhat a munkahelyünkre is
A fenti példával már valószínűleg mindenki találkozott élete során, hiszen ki ne irigyelné néha a barátait, ha ő maga nem tud elmenni a hétvégi kirándulásra, vagy kiben ne fordulna meg a gondolat, hogy túlórázás helyett ő is részt venne az esti mozizáson? A FOMO-val azonban az a gond, hogy nem megfogható és valójában sosincs vége az érzésnek, hiszen ha el tudunk menni a hétvégi kirándulásra, akkor meg a családi ebédről maradunk le – tehát minden választásunk azzal egyenlő, hogy minden másra nemet mondunk, ami frusztráló érzés, de ha megpróbáljuk a helyére tenni a fejünkben és kezeljük, sokkal kevésbé stresszelhet minket a mindennapokban. Ami tovább nehezíti a dolgot, hogy a FOMO nem csak a magánéletünkben kísérthet minket, hanem a munkánkban is, ami még károsabb lehet és akadályozhat minket a céljaink elérésében. Éreztük már úgy, hogy a munkatársaink minden izgalmas lehetőséget megkapnak, míg mi unottan végezzük ugyanazt a munkát évek óta? Vagy soha nem mi kapjuk meg a kihívást jelentő feladatokat, így azon aggódunk, hogy szándékosan hagynak ki a nagyobb projektekből? Rendszeresen nem hívnak meg meetingekre vagy kihagynak az irodai közös programokból? Ha túl sokszor érzünk hasonlókat minden ok nélkül és látszólag nem változik semmi, valószínűleg erről van szó.
Folyamatos kompenzálás
A karrier FOMO-val az a legnagyobb probléma, hogy általában az érzésnek nincs alapja, csupán a szubjektív megérzéseinkre támaszkodik, és gyakran úgy próbálunk felülkerekedni rajta, hogy kompenzálunk: mindenre igent mondunk, túlvállaljuk magunkat, nehezen lavírozunk a munkánk és a magánéletünk között, de mindeközben a folyamatos kételkedés nem szűnik meg. Így tulajdonképpen ha végre lazíthatnánk, akkor is a munkán kattog az agyunk, de a kívánt elismerést ettől nem kapjuk meg. A karrier FOMO ráadásul gyakran együtt jár az imposztor szindrómával is, amiről már írtunk korábban; ez utóbbi a folyamatos félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók a munkánkban, alkalmatlanok vagyunk a feladataink ellátására és attól rettegünk, hogy ez mikor fog kiderülni, mikor bukunk le. Ez azonban gyakran egyáltalán nem igaz, csak a fejünkben létező tévképzet, amit kellő kitartással és esetleg szakember segítségével helyre lehet tenni. De lássuk, mit tehetünk meg mi magunk, hogy kicsit javuljon a helyzet!
Kezeljük a helyén a social mediát
Persze a legegyszerűbb az lenne, ha teljesen ki tudnánk iktatni az életünkből a közösségi médiát, de gyakran erre a munkánk miatt sincs lehetőségünk, meg egyébként sem kell remeteként élni ahhoz, hogy megszabaduljunk a FOMO érzéstől. Amit viszont meg kell tennünk, hogy megpróbáljuk a helyén kezelni az ott látott tartalmakat: ugye mi is csak a legjobb fotóinkat osztjuk meg, és akár 50 szelfi közül választjuk ki azt az egyet, amit közkinccsé teszünk? Ugye mi sem gyakran posztolunk arról, hogy ülünk a számítógép előtt hajnali 2-kor egy határidős projekt miatt, arról azonban annál inkább, ha végre el tudtunk menni nyaralni? Próbáljuk meg ugyanezen a szemüvegen keresztül nézni mások tartalmait is és lássunk kicsit a kulisszák mögé – még a leghíresebb influencerek is csak emberek, hétköznapi problémákkal és ki tudja, lehet, hogy ugyanúgy a FOMO érzéstől szenvednek, mint mi. Nem érdemes tehát hasonlítgatni magunkat sem a magánéletben, sem a munkában: ki tudja, valójában mennyi plusz munka, továbbképzés, túlóra és elhivatottság áll a mögött a kollégánk mögött, aki megkapta a vágyott előléptetést? Vagy hány éve várt már ő is erre a lehetőségre, és miről mondott le a magánéletében ahhoz, hogy most itt lehessen? Ne csak a végeredményt lássuk!
Az idő véges
Azzal is könnyíthetünk a FOMO érzésen, ha megpróbáljuk elfogadni, hogy az időnk bizony véges, és nem fog minden beleférni, amit szeretnénk. Biztos, hogy le fogunk maradni dolgokról, hiszen nem tudunk százfelé szakadni, hogy egyszerre ott legyünk mindenhol és kihasználjuk a világ összes lehetőségét. A munkában mindig lehet többet tenni és jobbnak lenni, de azzal nem segítünk a karrierünknek, ha az elhivatottságunk átcsap munkamániába és idő előtt kiégünk. Mielőtt elkezdünk egy-egy elmulasztott lehetőségen előre stresszelni, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valójában mennyire fontos nekünk az, hogy a kiszemelt projekt részesei legyünk? Valóban kirekesztenek a többiek a meetingekről vagy szimplán nem akarnak terhelni minket azzal, hogy egy számunkra kevésbé releváns találkozóra hívnak be? Ahhoz, hogy tartalmas életet élhessünk, el kell fogadnunk, hogy az élet egyszerűen többről szól, mint egy-egy jól hangzó pozíció, és észre kell vennünk, ha már átléptük az egészséges határt. Ha abbahagyjuk a hasonlítgatást, és mindig a legjobb tudásunk szerint választjuk meg a következő lépéseinket, a kemény munkánk előbb-utóbb meg fogja kapni a kívánt elismerést.
Ha viszont úgy érezzük, hogy ennél többről van szó és megrekedtünk egy pozícióban, ahonnan nincs lehetőségünk feljebb jutni, gondolkozzunk el az állásváltásonvagy akár a teljes karrierváltáson! Böngésszünk az aktuális álláslehetőségekközött és iratkozzunk fel az állásértesítőre!
Készítette: Kövecses Evelin
