Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ez mind nagyon kecsegtető, ám a koronavírus megjelenése óta a digitális nomádok számára is feje tetejére állt a világ, legalábbis ami az utazást és a helytől való függetlenséget illeti. Hogyan változott az ő életük, mikre kellett megoldást találniuk és mik a kilátások a jövőre vonatkozóan? Vigh ’backpacker’ Borival, a ’Hogyan menjünk világgá’ könyv írójával beszélgettünk ezekről a kérdésekről.

Az első lépések

Az utazásba nem nehéz beleszeretni. Ahogy szokták mondani; az utazás tágítja az elmét. Új kultúrákat, új embereket, új szokásokat, új ízeket és legfőképp új eszméket ismerünk meg azzal, ha nyitott szemmel járjuk a világot. Bori is egy ’átlagos’ nyaraláson határozta el, hogy digitális nomád életet szeretne élni.

„2013-ban Indonéziába utaztam, akkor még fix állással, nyaralásként, egy hátizsákkal. Ezen az úton sok olyan emberrel találkoztam, akik nomád életet éltek és megszületett bennem a vágy, hogy nem szeretném az utazásaimat retúr repjegyekhez kötni. Egy év felkészülés után 2015-ben kezdtem el nomádként élni.”

A terv működött, Bori a következő években alig tért vissza Magyarországra: „Az első két évben szinte alig mentem haza, majd nagyjából 6-8 hónapot utaztam elosztva egy évben.”

A járvány kezdete

Egy hétköznapi, 8 órás irodai munkát végző ember számára is nagy változás volt, amikor először veszélyhelyzetet hirdettek, de a digitális nomádok számára feje tetejére állt a világ: az utazási korlátozások, egyre átláthatatlanabb járványügyi rendelkezések ha nem is tették lehetetlenné, de megnehezítették az utazást.. Bori azt mondja, ő szerencsés volt, mivel épp egy kicsit nyugodtabb időben ütötte fel fejét a járvány.

„Nagy mázlim volt, mert előtte pont azt mondtam, hogy már lassan szeretnék az otthoni életemre fókuszálni és több időt tölteni Budapesten. Végül 18 hónapig voltam itthon, Budapesten, majd megint útnak indultam. Most fél éve nincs állandó otthonom, jelenleg Lisszabonban vagyok.”

Persze emellett neki is meg kellett néhány dologgal küzdeni, ilyen volt például a személyes találkozások hiánya:

„Nekem a közösségem hiánya jelentette a legnagyobb kihívást. Hozzá voltam szokva, hogy rengeteg hasonló gondolkodású emberrel vagyok körülvéve és bár Budapesten is maradt sok barátom, a legtöbben szétszórva élünk a világ különböző pontjain. Sok kapcsolatom ráment arra, hogy nem tudtunk személyesen találkozni. Mindig is úgy gondoltam, hogy valós, közös minőségi idő nélkül minden kapcsolat megromlik. Szóval most ezt építem vissza Lisszabonban.”

Digitális nomád élet a jövőben

Bár elsőre talán épp az ellenkezőjét gondolnánk, Bori szerint az otthoni munkavégzés elterjedése miatt egyre többen fogják ezt az életmódot választani.

„Így, hogy most már otthonról is lehet dolgozni, biztos vagyok benne, hogy egyre többen ki fogják ezt az életmódot is próbálni. A főnökök belátták, hogy a flexibilitás a munkavégzés helyével kapcsolatban az egyik legnagyobb érték, amit a munkavállalóknak adni tudnak. Persze sok munkahelyen ezt nem lehet megtenni: nem lehetsz digitális nomád sebész, vagy pék, de rengeteg munkához teljesen fölösleges bejárni. Az pedig, hogy hol van az “otthon”, csak rajtunk múlik.”

Akik most szeretnének belevágni

Akinek megtetszett a digitális nomád életforma, az előtt újra nyitva állnak a lehetőségek, ugyanakkor Bori arra is felhívja a figyelmünket, hogy mindenképp érdemes mérlegelni, mielőtt belevágnánk:

„Nagyon fontos a tudatos tervezés ebben a témában: először is biztosra kell menni, hogy az ember jól viseli a bizonytalanságot és a kockázatot. Kell egy folyamatos bevétel, akár fizetés, akár befektetés formájában és csak utána érdemes kipróbálni, hogy az ember szeretne-e hosszútávon utazni. Mindenkinek ajánlok egy próbautat - pár hónapig - mielőtt felszámolja a magyar életét.”

Készítette: Balogh Emese

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala