Amikor a tapasztalat hiánya előny az állásinterjún

Állásinterjúkon az emberek általában a személyes teljesítményüket hangsúlyozzák, arra gondolva, hogy az elért eredményeket nem lehet elvitatni, míg a jövendő kilátások bizonytalanok - derül ki egy felmérésből, amelyet a The British Psychology Society's Occupational Digest ismertetett.

A fenti gyakorlat hatékonyságának azonban ellentmond egy új tanulmány, amely szerint az állásinterjú során a felvételiztetők nagyobb eséllyel választják a tapasztalatlanabb, de ígéretes jelöltet a nagy gyakorlattal rendelkező, sokat bizonyított jelentkezővel szemben.

A kutatók - Zakary Tormala, Jayson Jia és Michael Norton - 8 kísérleten keresztül mutatják be megállapításaikat. Az egyik kísérletben például 84 résztvevőt kértek meg arra, hogy interjúztasson jelölteket egy képzeletbeli állásra. Az egyik jelölt két év gyakorlatot és kiválóra minősített vezetői teljesítményt tudott felmutatni, a másik viszont csak most kezdett dolgozni, miközben vezetői képességek terén hasonló volt vetélytársához.

Az interjúztatókat a kutatók megkérdezték, hogy szerintük hogyan fognak teljesíteni a jelöltek 5 év múlva a feltételezett pozícióban. Meglepetésre a jó képességekkel rendelkező jelölt javára döntöttek a magas teljesítményűvel szemben. Figyelemre méltó, hogy a résztvevők úgy érezték, a szépreményű pályázó 5 év múlva nagyobb karriert fog elérni, mint a másik 7 év alatt.

Egy másik kísérlet is megerősítette a kutatók megállapításait. Ebben arra kérték a résztvevőket, hogy két jelöltet vessenek össze egymással: egy jó lehetőségeket ígérő személyt egy már sokat elérttel, ismét csak teszteredmények alapján. A jelöltek kizárólag egykorúak lehettek, hogy kizárják az idősebbekkel szembeni esetleges elfogultságot. Többféle módszert alkalmaztak annak megállapítására, hogy a kísérlet részvevői mennyire kedvezően ítélik meg a jelölteket, illetve mennyire tartják kockázatosnak az alkalmazását.

A kísérletből kiderült, hogy a résztvevők inkább az ígéretes jelöltet alkalmaznák, ugyanakkor egyiket sem ítélték kockázatosnak. Értékelésük azt mutatta, hogy a már bizonyított személy papíron, objektíven értékelve, jobb. Ugyanakkor a többség inkább a jó kilátásokkal kecsegtetőt választaná a hipotetikus szerepkörre.