Kudarc vagy tanulság?

A kudarc mindenki számára mást jelent: van, akinek egy váratlan  felmondás, másnak egy hirtelen jött szakítás vagy egy rosszul sikerült vizsga kerül fel arra a bizonyos negatív listára. De vajon ezek tényleg kudarcok? Fehérvári-Varga Judit karrier coach szerint érdemes tágabb perspektívából ránéznünk erre a kérdésre, ugyanis ahogy Brecht híres mondása tartja, aki harcol, veszíthet, aki nem harcol, már vesztett is. A valódi sikertelenség tehát egyáltalán nem az, ha valamibe belevágunk, de nem a vágyott eredményt érjük el, hanem az, ha jellemzően a kudarctól való félelmünk okán, meg sem próbálkozunk valami újjal. Vajon van kiút a korlátozó komfortzónánkból? A szakértő elárulja!

Merünk hibázni?

Mondhatnánk, hogy a válasz teljes mértékben egyén függő, a képlet mégsem ilyen egyszerű: bár kisgyerekként még bátran és kíváncsian állunk az ismeretlenhez, az iskolába kerülve valami jellemzően megváltozik. Úgy szocializálódunk, hogy a hangsúly sokkal inkább a hiányosságainkon, mint az egyedi erősségeken van, vagyis éppen azokat a tantárgyakat kell leginkább tanulnunk, amelyekben nem vagyunk olyan jók, nem pedig abban mélyedünk el, ami tényleg érdekel bennünket és igazán fekszik nekünk. „Amerikában és többnyire a nyugati országokban egészen más mentalitás dívik. Ott sokkal inkább bíztatják a gyerekeket a szárnypróbálgatásra, kísérletezésre, és azt sem tartják problémának, ha valami épp nem sikerül, hiszen úgy vélik, menet közben úgyis minden kialakul, vagyis gyakorlat teszi a mestert” – hívja fel a figyelmet egy meghatározó pontra Judit.

A szomorú helyzet tehát az, hogy a kísérletezési kedvünket gyakorta már a korai iskolás években elfojtják bennünk, különösen akkor, ha túl sokszor halljuk, hogy nem is érdemes megpróbálkoznunk valamivel, mert valószínűleg úgysem sikerül. „Ahogy szocializálódunk, rendkívüli mértékben meghatározza, hogyan viszonyulunk a kihívásokhoz, és hogyan is értelmezzük a siker és kudarc fogalmát. Aki már gyerekkora óta a kudarctól retteg, és ezért tart mindenféle változástól, szinte borítékolja magának a sikertelenséget, hiszen erre helyezi gondolatai fókuszát” – hangsúlyozza a coach, aki szerint a valódi hiba éppen az, ha a félelmeink által vezérelve nem merünk semmibe belevágni.

És hozzáteszi: „Nem meglepő módon számtalan kutatás igazolta már, hogy életünk végén többnyire nem a kudarcainkat bánjuk meg, hanem azt, ha valamit, amire igazán vágytunk, meg sem próbáltunk, legyen szó képzésről, utazásról, hobbiról,  munkáról vagy épp egy költözésről. Pedig az idő így is, úgy is eltelik, azzal a különbséggel, hogy ha az esélyt sem adjuk meg magunknak a változásra, garantáltan nem fogunk fejlődni sem, és bár a kudarc érzése sem fog fenyegetni bennünket, azt sem tapasztalhatjuk meg, milyen lenne egy teljesebb, elégedettebb, boldogabb életet élni.”

Készüljünk fel

A félelem egy nagyon hasznos, ősi ösztönünk. Arra figyelmeztet bennünket, hogy valami bizonytalanra készülünk, ami valódi veszélyektől hivatott megóvni bennünket. Ha azonban ez az érzés már bénítóan hat ránk, érdemes szakember segítségével feltárnunk az okokat, hogy aztán képesek legyünk kilépni a komfortzónánkból. „Mindenekelőtt konkretizáljunk, mitől is félünk, majd pedig két kérdést tegyünk fel magunknak: mi a legrosszabb, és mi a legjobb, ami történhet, ha mégis belevágunk. Amikor valamitől rettegünk, többnyire csak a kockázatokat és a szörnyű végkifejletet látjuk, éppen ezért lényeges, hogy tisztában legyünk a másik véglettel is, a valóság pedig a kettő között megannyiféle lehet” – osztja meg interjúalanyunk.

Judit szerint a szemléletváltás nem lehetetlen, de keményen kell dolgoznunk rajta, hogy a gondolatainkat új irányba tereljük. „Segítségünkre lehet, ha gyűjtünk néhány motiváló példát, történeteket olyanokról, akiknek már sikerült az, amiről mi is álmodunk, így arra is fény derül, hogy ténylegesen van-e realitása az elképzelésünknek. Az újrakezdés, a karrierváltás témájában számtalan könyvet és filmet találhatunk, mint például Edith Eva Eger A döntés című önéletrajzi műve, de sokat meríthetünk a Napsütötte Toszkánából, az Ízek, imák, szerelmekből vagy a Vadonból. Érdemes a környezetünkben is szétnéznünk, milyen hatással van ránk a családunk és a barátaink. Jellemző, hogy a hozzánk közel állók puszta jó szándékból igyekeznek lebeszélni bennünket arról, hogy egy vállalkozást indítsunk, vagy 35 évesen kezdjünk bele egy felsőfokú képzésbe. Bár a szüleinket nem tudjuk megváltoztatni, az már a mi felelősségünk, hogy elszakadunk-e a hozott mintáktól, ahogy az is rajtunk múlik, kikkel ápolunk szoros kapcsolatot: akik támogatnak minket, vagy akik folyton lebeszélnek minden változásról, figyelembe sem véve, hogy mi mit szeretnénk és tervünk akár még jól is elsülhet.”

Ahhoz, hogy el merjünk indulni az ismeretlenbe, a magunkkal való viszonyt is ajánlott szorosabbra fűzni, hiszen az önismeret mindennek az alfája és ómegája. „Gondoljuk át életünk eddigi nehéz helyzeteit, amelyekből az akadályok ellenére is jól jöttünk ki. Készítsünk leltárt a sikereinkből, és idézzük fel azt is, hogy azonnali volt-e az eredményünk, vagy többszöri próbálkozás hozta el a sikert. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk, sőt a számunkra evidenciának tűnő mérföldköveket, mint a nyelvvizsga vagy a jogosítvány megszerzése, is tudatosítsuk. Ha elakadnánk, kérjük a környezetünk segítségét, ők mit emelnének ki velünk kapcsoltba, szerintünk mire lehetünk büszkék. Meg fogunk lepődni” – fogalmazza meg a coach.

Lépjünk a tettek mezejére

A felkészülés fontos, azonban jó, ha tudjuk, hogy biztosan lesznek váratlan helyzetek, megoldásra váró problémák az utunkon. Szedjük össze a bátorságunkat, és kezdjünk bele, kicsiben, fokozatosan. „Az apró lépések híve vagyok, de élethelyzet és személyiség függvénye, kinél mi válik be. Ha egy különösen mérgező munkahelyen dolgozunk, amely már testileg is megbetegít bennünket, nem szabad haboznunk a felmondással, ugyanis a szituáció okozta negatív kisugárzásunk garantáltan nem fog jobb lehetőséget hozni számunkra, a megkeseredettségünk lesz az első, ami egy állásinterjún megmutatkozik. Ne feledjük, hogy az ismerőseinktől vagy egy szakembertől bármikor kérhetünk segítséget, ha elakadnánk, ahogy egy támogató szakmai közösség is sokat lendíthet az elhatározásunkon” – hangsúlyozza Judit.

Egy dolgot azonban tartsunk szem előtt: az életünkért magunknak kell vállalnunk a felelősséget, ahogy a döntéseket is nekünk kell meghozni – ennek terhét senki nem vállalhatja át tőlünk. „Amennyiben látjuk magunk előtt a konkrét célt, a lehetséges nyereségeket, könnyebb lesz belevágnunk, és a legcsekélyebb erőfeszítéseink is sokat számítanak. Ha szükségesnek érezzük, tűzzünk ki magunknak egy véső határidőt, amikor mindenképp cselekednünk kell, és nem halogathatunk tovább” – tanácsolja a szakember.

Higgyünk önmagunkban: kövessük a fentieket, és tegyük meg azt a bizonyos legnehezebb első lépést. Ahogy belekezdünk a folyamatba, tapasztalni fogjuk, hogy a korlátok nagy része csupán a mi fejünkben létezik, és nem volt annyi okunk az aggodalomra, mint ahogy azt sokáig gondoltuk. Ha munkahelyet váltanánk, némi anyagi tartalékkal vagy egy online képzéssel is bebiztosíthatjuk magunkat. Személyes preferenciáink mentén több ezer álláslehetőség közül válogathatunk, és azzal is növelhetjük esélyeinket, ha aktuális önéletrajzunkat feltöltjük ide, és a munkáltatók számára is láthatóvá válunk. Az álomállásunk közelebb van, mint hinnénk!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: fejlődés, döntés, haladás, kudarc, siker