Nem titok, hogy az elmúlt években a távmunka és a hibrid munkavégzés beköszöntével a produktivitás a HR egyik legfontosabb témája volt. A munkahelyi változások nagy része arra irányult, hogyan lehet hosszú távon is fenntarthatóvá tenni a munkavállalók elkötelezettségét és teljesítményét.

Nemrég azonban egy másik produktivitási veszély is megragadta a szakemberek figyelmét: a munkaparalízis (work paralysis). Akkor beszélünk erről az érzésről, amikor a munkavállaló szeretne produktív lenni, de a szoros határidők betartása és a különböző projektek mennyisége annyira megterheli, hogy "megbénul", és egyáltalán nem tud semmit sem csinálni, mert nem tudja, melyikhez fogjon hozzá. Ez nem új keletű, de egyre gyakoribbá váló probléma a munka világában.

A jó hír az, hogy vannak olyan lépések, amelyeket a HR-esként tehetünk, mielőtt ez a paralízis az elköteleződés csökkenésébe, hosszabb távollétbe vagy felmondásba fordulna.

Mit jelent pontosan a munkaparalízis?

A halogatáshoz vezető mentális blokkok, amikor nagy a munkaterhelés vagy túl sok összetett tényezővel kell foglalkozni, nem új keletűek. A neurodiverz emberek, például ADHD-sok számára a munkaparalízis nagyon hasonlíthat az általános feladatok kapacsán érzett tehetetlenséghez. Ilyen esetben akár egy pár lépésből álló feladat is annyira túlterheli az embert, hogy lehetetlennek érzi, hogy egyáltalán elkezdje azt.

Miközben a produktivitási kihívások uralják a címlapokat és a közösségi oldalak videóit, és az önjelölt szakértők találgatják a miérteket, úgy tűnik, mintha figyelmen kívül hagynánk a nyilvánvalót. Talán azért jelenik meg ez a bénultság érzés, mert kollégáinkat kimerítette a világjárvány, az általános nyugtalanság és a gazdaság bizonytalan helyzete, ami mindenki életére nagy hatással van. Talán a nagymértékű stressz, a gyász és az egyéneket ért trauma váltotta ki az üss vagy fuss, vagy esetleg a lefagyás reakcióit.

A feladat-, és a munkaparalízis a túlterheltség miatt érzett lefagyással jár együtt, ami egyfajta - az idegrendszer által egy érzékelt fenyegetésre válaszul aktivált - válasz, ami miatt valaki megreked egy ponton. Annak ellenére, hogy produktívak akarnak lenni, a munkaparalízis a halogatás ördögi körében tarthatja a munkavállalókat, ami végső soron hatással van a produktivitásukra, a mentális egészségükre és a vállalat eredményességére.

Mit tehet ez a cégünkkel?

Azok a munkavállalók, akiket munkán kívüli problémák - például rossz alvás, szorongás vagy sok felelősség – is érintenek, nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak munkaparalízist, még akkor is, ha korábban képesek voltak kezelni a terhelésüket.

Bár a legtöbb ember tudja, milyen érzés az, amikor olyan sok a tennivaló, hogy úgy érzi, semmit sem tud csinálni, ha a munkavállalóink gyakran tapasztalják ezt, vagy ha sokan egyszerre élik át ezt, az káros hatással lehet a szervezetünkre. A munkaparalízis a következőkhöz vezethet:

• Elköteleződés csökkenése, a csendes kilépés megnövekedése,
• Csökkenő morál és az összetartozás érzésének hiánya,
• Széles körben elterjedt szervezeti problémák, amelyek megnövekedett fluktuációt eredményeznek.

Nem nehéz elképzelni, mi történik egy vállalkozással, ha a munkavállalók munkaparalízissel küzdenek. A termelékenység csökkenése profitveszteséghez és sok más problémához vezethet. A legtöbbször a megrekedt emberek nem boldogulnak, csak azt teszik meg, amit a túlélés érdekében muszáj.

Mit tehet a HR?

A különböző HR szoftverek elterjedésével ma már rengeteg adatot gyűjthetünk be munkavállalóinktól, amelyek elemzése segíthet minket abban, hogy hatékonyabbé tegyük a munkával töltött időt. A legtöbb ilyen információ azonban kihasználatlanul hever a fiókban. HR-esként segíthetünk a munkaparalízis kezelésében azzal, ha megpróbáljuk jobban megérteni a kollégáinkat, azt, hogy kinek mire van szüksége, mennyire terhelhetők, mikor van szükségük pihenésre. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve olyan rendszert hozhatunk létre, amelyekkel kezelni tudjuk a felmerülő problémákat.

A munkatársaink támogatása a munkaparalízis - vagy bármilyen produktivitási probléma - kezelésében így nézhet ki:

• Mentorálási lehetőségeket nyújthatunk nekik, ahol a prioritások felállításával és az időgazdálkodással küzdő munkavállalók tanulhassanak társaiktól,
• A vezetőkkel való kommunikáció is fontos pont, hiszen velük szilárd, teljesíthető elvárásokat alakíthatnak ki, ezáltal pedig mindenki tudni fogja, mit várnak el tőlük,
• A pozitív munkahelyi kultúra ösztönzése érdekében helyezzünk hangsúlyt a visszajelzésekre és a folyamatos, őszinte párbeszédre, hogy a nehézségekkel küzdő munkavállalók még azelőtt megoszthassák nehézségeiket, mielőtt a paralízis nagyobb problémává válna.

Bár a munkaparalízis a produktivitás csökkenésének egyik legnehezebben kezelhető problémája lehet, egy olyan szervezet, amely észreveszi ezt, és lépéseket tesz a megoldására, pozitív példaként szolgálhat és vonzó munkahely lehet azoknak a leendő munkavállalóknak, akik hasonló gondokkal küzdenek.

Készítette: Varsányi Zsófi