Ki diktál ma a munkaerőpiacon?

Milyen gyakran keresik meg a munkavállalókat állásajánlatokkal? Mennyire magabiztosak a tárgyalási pozícióikat illetően? Kik szabják a feltételeket? Ki az, aki a legjobb döntéshelyzetben van ma manapság a munkaerőpiacon? Mutatjuk a válaszokat!

A technológiai, geopolitikai és demográfiai változások közepette a tehetséges munkavállalók megtalálása továbbra is nehéz feladat elé állítja a toborzókat: a munkanélküliségi ráta alacsony (Magyarországon aktuálisan 4,2%*, de az Európai Unió 27 tagállamának munkanélküliségi rátája is stabilan 6%** körül mozog) és egyre több hiányszakma alakul ki, világszerte számos területen hiányoznak a megfelelő ismeretekkel rendelkező szakemberek.

Az álláskeresők is tisztában vannak azzal, hogy sok helyen magasabb a kereslet, mint a kínálat, így felmerülhet a kérdés, ki van jelenleg jobb döntési pozícióban? A Boston Consulting Group (BCG), a Stepstone Group, valamint a The Network és magyar partnere, a Profession.hu közös nemzetközi kutatása a munkavállalók preferenciái mellett azt is vizsgálta, milyen magabiztosak a munkaerőpiacon.

A munkavállalók kezében van a döntés

A fent említett nemzetközi kutatásban megkérdezett kb. 150 000 válaszadó 64 százaléka mondta azt, hogy álláskereséskor magabiztos a tárgyalási pozícióját illetően.

Ahogy azt fentebb is említettük, a változás és fejlődés mellett még mindig munkaerőhiányról beszélünk számos területen a világon. Időközben a munkavállalók számára fontos dolgok is jelentősen megváltoztak, elsősorban a technológiai változások, különösen a mesterséges intelligencia megjelenése miatt. Az álláskeresők azonban továbbra is bizakodóak, tisztában vannak az értékükkel.

Több mint 60 százalékuk úgy véli, hogy a munkaerőpiaci tárgyalásokon ők vannak előnyben, és ez nem különbözik jelentősen az egyes munkakörök között. Ezen belül 20 százalék nyilatkozott úgy, hogy szabadon válogathat az ajánlatok között és nyugodtan tud tárgyalni a munka feltételeiről. Az összes megkérdezett munkavállaló 22 százaléka látja negatívan saját tárgyalási pozícióját, közülük 9 százalék mondta azt, hogy a munkáltató diktálja a feltételeket, és el kell fogadniuk mindent, amit ők mondanak.

Globálisan a munkavállalók 75 százaléka válaszolta azt, hogy évente többször felveszik velük a kapcsolatot toborzók lehetséges új állásokkal kapcsolatban, közülük 19 százalék akár hetente is kap új megkereséseket. A megkérdezettek 17 százaléka mondta azt, hogy soha nem keresik új álláslehetőségekkel.

Egyértelműen változtak a munkavállalói igények és a feltételek

A munkavállalók egyre inkább azon dolgoznak, hogy továbbra is foglalkoztathatók és versenyképesnek maradjanak, de a vállalatok erőfeszítései is szintén arra fókuszálnak, hogy vonzók és megbízhatók legyenek a munkaerőpiacon. Az álláskeresők olyan munkahelyeket keresnek, amelyek hosszú távú stabilitást és biztonságot, valamint tanulási és fejlődési lehetőségeket kínálnak, a munkaadóknak pedig ezekhez kell igazodniuk, ha szeretnék megtalálni és megtartani az így is szűkös erőforrásnak bizonyuló munkaerőt.

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a munka és a magánélet egyensúlya, a fizetés és a munkahelyi kapcsolatok is szintén rendkívül fontosak a dolgozóknak, de az értelmes munka is már a top 10 döntő tényező között szerepel globálisan.

A kutatásból az is kiderült, hogy az emberek 54 százaléka visszautasítana egy vonzó állásajánlatot, ha rossz tapasztalatot szerezne a toborzás-kiválasztás során. Emellett kb. 40 százalékuk nem hajlandó olyan vállalatnál dolgozni, amely nem támogatja a munkavállalók mentális egészségét, jóllétét, vagy tevékenységével negatív hatással van a társadalomra.

Olyan magabiztos a magyar munkaerő, mint a külföldi?

A hazai válaszadók jelentős százaléka állítja, hogy rendszeresen keresik meg őket új lehetőségekkel. 29 százalékukat évente párszor, 18 százalékukat havonta, 16 százalékukat pedig akár hetente is megtalálják a toborzók. A globális adatokhoz képest többen vannak azok, akik egyáltalán nem kapnak megkereséseket, a megkérdezettek 26 százaléka válaszolta ezt.

A tárgyalási pozíciókat illetően viszont már nincs ekkora különbség, míg globálisan 22 százalék mondta azt, hogy a munkaadóknak van nagyobb beleszólása a feltételekbe, a hazai munkavállalók 27 százaléka mondta ugyanezt. Többségük itt is úgy nyilatkozott, hogy dolgozóként neki van jobb tárgyalási pozíciója, közülük 13 százalék mondta, hogy minden szempontból ő van jobb helyzetben.

Bár a számokból azt láthatjuk, hogy a nemzetközi adatokhoz képest a magyarok kevésbé magabiztosak, valójában a többségük így is jó helyzetben látja saját magát a toborzás során, amibe vélhetően itt is közrejátszik a munkaerőhiányból fakadó ténylegesen jobb alkupozíció.

Mit tud tenni egy munkaadó a jobb tárgyalási pozícióért?

A munkaerő bevonzásához és megtartásához a munkáltatóknak egy összetett feladványt kell megoldaniuk:

• El kell fogadniuk, hogy sok esetben tényleg nincs lehetőség válogatásra, és a rugalmatlan feltételekhez való ragaszkodásra. Ilyen például, ha olyan feladatkörhöz is előírják a felsőfokú végzettséget, ahol valójában nem szükséges diploma. 
• Előre kell látniuk a technológia munkaerőre gyakorolt hatását, és erőteljes átképzési programokat kell kínálniuk, hogy a munkavállalóik (és ezzel együtt maguk is) versenyképesek maradhassanak. 
• Értékeken alapuló kultúrát kell ápolniuk, támogatniuk kell a munkavállalókat abban, hogy örömüket leljék a munkájukban. 
• Személyre szabott toborzási folyamaton keresztül kell megszólítaniuk a leendő munkavállalókat, ha azt akarják, hogy már az első pillanattól kezdve elkötelezett emberekkel legyenek körülvéve.

Ahogy az ügyvezető is fogalmazott a cikkében, a vállalatoknak tehát arra kell fókuszálniuk, hogy megteremtsék a lehető legjobb feltételeket a jelenleg aktív, illetve a következő években, évtizedekben a piacra lévő munkaerő számára. Így biztosítható a kiegyenlített terep, ahol minden fél elvárásainak, igényeinek hosszú távon is eleget lehet tenni.

Készítette: Varsányi Zsófi