Félreértések egy állásinterjún
A félreértések szinte elengedhetetlen velejárói az életünknek – emberek vagyunk, hibázunk, ráadásul különbözünk egymástól, és ez is lehet oka annak, hogy teljesen eltérően értelmezünk dolgokat. Az esetek többségében persze azért sikerül egymást megértenünk, de nem ritka, hogy nem jól értelmezzük a másik fél szándékait. Különösen igaz lehet ez egy olyan helyzetben, ahol az egyik oldal laikuskén van jelen, a másik viszont szakértőként: ami a szekértőnek egyértelmű, a laikusnak nem biztos, hogy az.
Egy állásinterjú is olyan terep, ami számos félreértésre ad lehetőséget. Az asztal két oldalán a munkáltató és a jelentkező ülnek, akik igyekeznek minél többet megtudni egymásról. A munkáltató igyekszik megismerni a jelöltet mind szakmailag, mind emberileg, hogy el tudja dönteni, rá van-e szüksége. Elég lesz-e a szakmai tudása, a személyisége alapján be fog-e tudni illeszkedni a meglévő csapatba. A munkavállaló azt próbálja felmérni, hogy vajon mire számíthat az adott munkahelyen, milyen a légkör, milyen feladatokat bíznának rá, megéri-e neki itt dolgozni.
A helyzetet nehezíti, hogy a közös pontokon felül fennáll némi érdekellentét. A cég minél jobb szakembert szeretne, minél kevesebb pénzért, a munkavállaló viszont logikusan minél magasabb fizetést szeretne kapni, lehetőleg nem túl sok munkáért. Ebben a kérdésben muszáj eljutni egy kompromisszumig ahhoz, hogy létrejöhessen a munkaviszony. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, az interjú vagy interjúk végén kerül elő. Míg idáig eljutunk, számos kérdésen, esetleg félreértésen kell átverekednünk magunkat – mindkét részről.
Kínosak lehetnek a félreértések, de tanulhatunk belőlük
Mondjuk ki őszintén: ha félreértjük a másik szándékait, és így reagálunk rá, az meglehetősen kínos helyzeteket szülhet, pláne, ha olyan formális keretek között történik ez, mint egy állásinterjú. Néhány ilyen helyzet azonban tanulságul szolgálhat mindkét oldal számára, hiszen ha felismertük a félreértést, legközelebb már tudni fogjuk, milyen helyzetekhez hogyan kellene hozzáállni.
Ahogy említettük, a pénz mindig kritikus pont, hiszen ott feszül a két oldal között az érdekellentét. Ezzel a témával éppen ezért elég óvatosan szoktak bánni, és pont ez az, ami miatt gyakran félreértik egymást a felek. De gyakori az is, hogy a munkakör értelmezése nem teljesen egyezik a két oldalon. Egymás szándékait, indíttatását is gyakran félreértik a felek, ami nehezíti a közös nevező megtalálását.
Az alábbiakban összeszedtünk néhány tipikus, állásinterjún jellemző félreértést:
Munkáltatói oldalról nem ritka, hogy a cég azt hiszi, minden egyes jelöltnek nagyon kell a meghirdetett állás. Ez egy rossz berögződés, ami valószínűleg a néhány évvel ezelőtt általános munkanélküliségnek köszönhető. Minden egyes meghirdetett állásra tömött sorokban álltak a jelentkezők, akiknek zöme munkanélküli volt, és szinte bármit elfogadtak.
[thrive_leads id=’752′]
Nos, a munkaerő-piaci helyzet azóta változott, olyannyira, hogy ma már inkább a munkaerőhiány jellemző, vagyis korántsem biztos, hogy mindenki, aki eljön hozzánk állásinterjúra, munkanélküli, akinek mindenáron kell az állás. Ennek megfelelően kicsit más hozzáállás is szükségeltetik: nem vehetjük biztosra, hogy az, akit választottunk, boldogan igent fog mondani az ajánlatunkra. Munkáltatóként immár nekünk is le kell nyűgöznünk a másik oldalt, nekünk is meg kell mutatnunk, mit tudunk nyújtani, ha azt akarjuk, hogy a választott munkavállaló rábólintson az ajánlatunkra. Ha nem számolunk azzal a lehetőséggel, hogy ő is dönthet úgy, nem éri meg neki nálunk dolgozni, kellemetlenül meglepődhetünk.
„Ügyfélkapcsolatost keresnek? Én azt hittem, titkárnői állásra jelentkezem”! Azt gondolhatnánk, egy ilyen mondat nem igazán hangozhat el egy interjún, pedig sajnos vannak ilyen esetek. Legtöbbször a nem megfelelően megírt álláshirdetés a félreértés oka.
Irodai munkára keresünk asszisztenst.
Minimum középfokú végzettség, és középfokú angol nyelvtudás elvárt. Felsőfokú végzettség, további nyelvek ismerete előnyt jelent.
További feltételeink: jó kommunikációs készség, fejlett problémamegoldó képesség, terhelhetőség, alaposság, önálló munkavégzés, legalább 2 év tapasztalat.
Amit kínálunk:……
Kiderül egyértelműen egy ilyen hirdetésből, hogy milyen munkakörre számíthat a jelentkező? Nem. És sajnos még mindig bele lehet futni ilyen hirdetésekbe. A fenti szöveg ráhúzható az ügyfélkapcsolatos munkakörre, de a titkárnőire is. Mindkettő irodai munka, mindkettő esetében lehet asszisztens minősítése a dolgozónak. A végzettségre vonatkozó elvárások szintén általánosak, és a kért készségek is mindkét munkakörre illenek.
Ha ez alapján belegondolunk, nem is olyan nehéz amiatt kínos helyzetbe kerülni, hogy a cég teljesen más munkakörre gondolt, mint a jelentkező. Tanulság, hogy az álláshirdetés megírásakor célszerű pontosítani a pozíció megnevezését, esetleg némi leírást is mellékelhetünk hozzá, hogy egyértelmű legyen, kit keresünk.
Fizetések. A pénzzel kapcsolatos érdekellentét nagyon sok kínos pillanatra, félreértésre adhat okot. Egész egyszerűen egyik oldal sem szeret beszélni erről a kérdésről, majdhogynem tabuként kezelik, pedig muszáj róla szót ejteni, hiszen meg kell állapodni valamilyen bérezésben.
Egy állásinterjún a jelöltek zöme ki nem állhatja a bérigényre vonatkozó kérdést. Félnek attól, hogy túl sokat mondanak, és emiatt esnek ki a rostán, de túl keveset sem akarnak, hiszen akkor nem éri meg a váltás. Sokan ezt a helyzetet tévesen úgy értelmezik, hogy a számukra elfogadható legalacsonyabb összeget kell mondani. Ez azonban rossz ötlet, mert akaratlanul is alulárazza a jelölt saját magát. Ráadásul nem is biztos, hogy célt ér vele: a munkáltató arra is kíváncsi lehet, hogy szerinte mennyit ér a saját munkája. Ha túl alacsony összeget mond, azzal utalhat arra, hogy nem tartja olyan sokra a tudását – így pedig miért is lenne rá szükség a cégnél?
Fontos tisztázni olyan kérdéseket is, hogy nettó, vagy bruttó bérről beszélünk – ez tipikusan olyan pont, ami rendkívül kellemetlen félreértés lehet. Ha a dolgozó azt hiszi, nettóról volt szó, és így elégedett, csúnyán csalódhat, ha rájön, hogy bruttó ajánlatra bólintott rá. Érdemes egyértelműen beszélni az esetleges plusz juttatásokról: cafeteria, útiköltség térítés, bónuszok, céges autó, laptop, telefon.
Ne feledjük el, hogy mindenki pénzért dolgozik. Az tehát, ha a jelölt rákérdez az anyagiakra, és egyértelműen tudni szeretné, mire számíthat, nem azt jelenti, hogy semmi más nem érdekli a munkával kapcsolatban. Ez egyszerűen egy fontos rész, amit tisztázni kell. Éppen ezért pályázóként sem szabad félni ezektől a kérdésektől.
A legkreatívabb toborzási és kiválasztási stratégiák
A toborzás témakörében fellelhető legaktívabb és legkreatívabb módszerek, konkrét piaci szereplők példáján keresztül. Olvasok Tovább >>
A személyes interjú nem jelent biztos győzelmet. A munkavállalók bele szoktak esni abba a hibába, hogy ha már személyes interjúra hívták őket, melynek végén a bértárgyalásra is sor került legalább nagyvonalakban, biztosra veszik, hogy megkapták az állást, pláne, ha az interjú egyébként jó hangulatban telt, pozitív élmény volt. Nos, egy interjú még nem garancia a sikerre, és a fizetésről sem feltétlenül azért esik szó, mert az adott pályázó lett a befutó: ez is egy szűrési szempont lehet az interjúztatónak.
Még gyakoribb az ilyen jellegű félreértés, ha valaki nem is maga jelentkezett az adott céghez egy állásra, hanem fejvadász kereste meg. Ebben a helyzetben egyértelmű, hogy értékes munkaerőnek tartják, akit szívesen látnának a cég dolgozói között – de nem biztos, hogy ő az egyetlen, akit megkerestek. A fejvadászat esetében sem véletlenül vannak interjúk. Így is előfordulhat, hogy vannak más jelöltek is, vagy esetleg mégsem akarják felvenni az adott embert, akár a személyisége miatt, akár azért, mert élőben kevésbé meggyőző. Fontos tehát, hogy addig nem szabad kézpénznek venni az állás elnyerését, amíg erről nem értesítettek.
