A Profession Backstage legújabb epizódjában Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója Vágyi Petrával, klinikai szakpszichológussal, haladó sématerapeutával, ISST trénerrel és kiképzővel beszélgetett arról, hogyan jelennek meg a sémák a munkahelyi működésben, és HR-esként, vezetőként hogyan reagáljunk ezekre.
Miért fontos HR-esként, vezetőként ismerjük a sémákat?
Petra összefoglalójából kiderült, hogy a sémák a gondolkodásunk alapegységei, ezek legtöbbször gyermekkorban, legkésőbb serdülőkorban kialakulnak. Mindannyiunknak van lélektani alapszükségletei (kapcsolatszükséglet, autonómia-teljesítőképesség szükséglete, spontaneitás, játékosság szükséglete, az érzések és a szükségleteinknek a szabad kifejezése, a keretek és a határoknak a szükséglete), és ha ezek valahogyan sebződnek, frusztrálódnak, vagy esetleg túl sokat kapunk belőlük, akkor azok felnőtt korunkban is megjelenhetnek viselkedésünkben.
Erről egy pillanatfelvételt készít az agyunk, hiszen meg akarjuk jegyezni, hogy mi történt, és a jövőben ezt el akarjuk majd kerülni, fel akarunk készülni rá. Ebből lesz egy komplex egység, és ha valami történik velünk a későbbiekben, ami valamilyen formában egy kicsit is emlékeztet minket erre a szükségletsebző helyzetre, akkor ott beaktiválódik ez a tudás, és úgy vesszük, mintha ez újra történne, ilyenkor nyúlunk vissza a sémákhoz.
Vágyi Petra
klinikai szakpszichológus, haladó sématerapeuta, ISST tréner és kiképző
A munkavállalók nemcsak mint funkció vannak jelen, és nemcsak mint szaktudás, hanem hozzák az egész személyiségüket magukkal, akkor is, hogyha ez nagyon sokszor nem professzionálisként van megnevezve. Hiszen mindenkiben van egy sebzett gyermek, de egy munkahelyen próbáljuk ezt nem mutatni, mert ez nem szakmai, helyette próbálunk egy egészséges felnőttként jelen lenni. A legtöbb ember azonban behozza a saját sérülékenységét, sebezhetőségét, és sok helyzetben lehet, hogy pont egy sémavezérelt működéssel találkozunk.
A szakember példával is szemléltette, hogyan mutatkozhatnak meg a sémák egy átlagos munkahelyi szituációban: akinek mondjuk a fentiek közül a kapcsolatszükséglete sérült, sebződött gyerekként, és valamilyen el nem fogadottságot, elutasítottságot élt meg, akkor lehet, hogy lesz egy érzelmi deprivációs sémája, amitől ő úgy érzi, hogy másoknak nem fontos. Vagy akár kialakulhat egy csökkentértékűség-szégyen séma, ami miatt nem elég jónak vagy éppen túl valamilyennek érzi magát. Ezért aztán az összes olyan helyzet egy munkahelyen, ahol őt értékelik, ahol esetleg nem kap figyelmet, elfordulnak tőle, vagy valamiért nem kap pozitív visszajelzést, vagy esetleg kritikát kap, az beindítja rögtön ezeket a sémákat, hiszen a séma mentén értelmezi ezt a helyzetet, és úgy fogja értelmezni, hogy én nem vagyok elég vagy túl sok vagyok.
A sémák nagyon sokszor abban is befolyásolnak minket, hogy milyen jellegű munkahelyet fogunk választani, illetve milyen pozícióra fogunk majd törekedni. Ezért is érdemes ezzel képben lenni nemcsak vezetőknek, HR-eseknek, hanem minden emberekkel foglalkozó szakembernek, és megérteni, hogy ne csak a felszínen lévő viselkedésre reagáljanak.
Mit tudunk tenni, ha észrevesszük a sémavezérelt működést, reakciókat?
Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy az a viselkedés, amit látunk, nem egyenlő az emberrel, hanem kell lennie valami oknak, ami nem az itt és mostban van, amiért ez a viselkedésmód aktiválódott.
Vezetőként gyakran találkozhatunk olyan helyzettel, amikor egy kollégánk kérés nélkül, erőn felül is elvállal mindent, és addig dolgozik, amíg feladatot lát maga körül – legyen az az ő felelőssége vagy sem. Egy ilyen megküzdési stratégiát használó egyénnél fontos például, hogy rávilágítsunk arra, hogy túlságosan másokra van hangolódva, mindenkinek szeretne megfelelni azzal, hogy túlvállalja magát. Jeleznünk kell, hogy a csapatban nemcsak mások, hanem ő is fontos, és az ő érdekeit is képviselnie kell valakinek.
Vágyi Petra
klinikai szakpszichológus, haladó sématerapeuta, ISST tréner és kiképző
A legfontosabb az valamiféle visszajelzés, hiszen nem várható el a környezetünkben lévő emberektől, hogy terapeutaként működjenek, csak tükörként tudnak működni. Fontos, hogy magára a jelenségre, a folyamatra reflektáljunk, pl. megfigyeltem azt, hogy visszatérően, újra és újra így reagálsz, vagy ez a helyzet áll elő kettőnk között, és hogyha erről tudunk ketten beszélgetni, akkor kiderülhet, hogy mintha neked itt lenne valamilyen érintettséged, ami valahogyan ebbe a munkahelyi közegbe is bejött, vagy rám vetült.
Milyen mintázatok lehetnek a munkahelyi túlreagálások mögött? Mi állhat a vezetői kontroll vagy a kritika elkerülésének hátterében? Mit adhat hozzá a csapatműködéshez a sémaszemlélet? A Profession Backstage podcast adásából kiderül!
