Humán vs. robot

2017. augusztus 29. Forrás: Paróczay Balázs

Hasznos: - + Nyomtat

A napjainkat jellemző rohamos technológiai fejlődés a HR-t is utoléri. Hogy mire számíthatunk a nem is olyan távoli jövőben, az a Profession konferenciáján kiderül!

A konferencián a humán új szerepét mutatja be a változóban lévő HR-ben Jakobsen Petra, HR management tanácsadó és e-HR szakértő.

Előadásából kiderül majd, hogy melyik az az „emberi komponens”, amelyet rövid időn belül még nem tudnak helyettesíteni a gépek. Bepillantást nyerhetünk a szakma várható átalakulásába, és abba is, hogy milyen szerepe lesz a HR-nek a jövőben a cégek életében. Mindezek mellett abban a lényeges kérdésben is iránymutatást kapunk, hogy merre érdemes ma képeznie magát egy HR-esnek.

A szakértővel a Profession HR-konferencia tartalmi felelőse Paróczay Balázs, Talent Resourcing Stratéga (Edlington) beszélgetett.

Paróczay Balázs: Emlékszel arra, Petra, mikor érezted először azt, hogy valami nagyon megváltozott: hogy a technológiának köszönhetően a szakmánk már soha nem lesz olyan, mint rég? Amikor először találkoztál valami radikálisan mással, haladóbbal… hogy nem volt visszaút a régi, papíros életünkbe?

Jakobsen Petra: Azt hiszem én inkább folyamatként éltem meg a változást, bár tény, hogy volt benne pár emlékezetesebb momentum. Amik most hirtelen eszembe jutnak az az első video CV, amit láttam, vagy amikor egy álláskereső dobott fel a netre egy látványos hirdetést magáról. Korábbról az, amikor egy – számomra ismeretlen - lengyel fejvadász cég a LinkedIn profilom alapján keresett meg egy magyarországi, gyógyszeripari vállalat HR igazgatói pozíciójára. Ennél korábbi kiugróbb emlékem talán az első online személyiségteszt volt, amit kiválasztási céllal használtunk.

Paróczay Balázs: Hogyan emlékszel, milyen volt hozzászokni az új technológiákhoz (és most beszéljünk a szakmánkról inkább)? Mi és miért ment gyorsan és egyszerűen - mi okozott nehézséget?

Jakobsen Petra: Én minden ilyen változást izgatottsággal és lelkesedéssel fogadtam és fogadok, egyrészt mert vonz a jövő világa és a technológiai fejlődés, másrészt mert ezek szinte mindegyike egyszerűsíti és gyorsítja, tehát hatékonyabbá teszi a munkánkat – HR-es és jelölt oldalon egyaránt.

Paróczay Balázs: Sok-sok HR-es ódzkodik a technológiától. A legtöbben még haladóbb szinten se tudnak kezelni egy HR-es vagy toborzó rendszert, nem szeretjük a riportokat, se a számokat, se a kütyüket… Miért van ez? Mit tanácsolnál nekik, miben és hogyan változtassanak?

Jakobsen PetraEgy új dolgot megtanulni mindig kihívás, ezért ha az embert alapból nem lelkesítik a kütyük és a technológia, akkor persze sokkal nehezebb ebbe energiát fektetni. Ráadásul a HR szakma inkább az emberekről szól, tehát jellemzően azok választják ezt a foglalkozást, akik a humánum iránt jobban érdeklődnek, és szívesebben beszélgetnek valakivel egy órát, mint hogy egy gép előtt ténykedjenek. Azt hiszem ez valahol érthető és jó is így. Ugyanakkor, aki nem fejlődik a korral, az óhatatlanul lemarad, tehát én mégis azt tanácsolnám, hogy érdemes követni az új IT trendeket és megtanulni használni minél többet. Ennél eggyel még jobb, amikor magunk spekulálunk, hogy mit hozhat még a jövő, illetve mire lenne szükségünk.

   Humán vs. robot   

Paróczay Balázs:  Ha a jövőre gondolsz, és most álmodjunk nagyot… milyen toborzási folyamatok lesznek szerinted automatizálva? Hol lesznek helyettünk robotok alkalmazva?

Jakobsen Petra: Ahogyan a személyiségtesztek (még az igazán jók sem) tették feleslegessé a HR munkát, a személyiség interjút, így azt gondolom, hogy egy jó darabig mindig is szükség lesz az emberre a folyamatban. Két okból gondolom ezt. Egyrészt az emberek mégiscsak jobban érzik magukat egy másik emberrel, tehát versenyelőny lesz az, ha emberrel interjúzhatok egy cégnél, ahhoz képest, mint ha egy robot döntene rólam. Pl. egy call centerben szívesebben választjuk az „ügyintézővel beszélek” opciót (ha adott ilyen), mint a gépi menüpontokat. Ez alól az lesz majd kivétel, amikor nem igazán tudunk majd könnyen különbséget tenni a gép és ember között. Jó példa erre, hogy egy Londoni online egyetemen keresgéltem, amikor rám chattelt Jane, hogy tud-e segíteni. Feltettem 2-3 bonyolult kérdést, és tudott rájuk teljes mondatban, értelmesen válaszolni. Utóbb kiderült, hogy egy chatbottal beszéltem, de ez egyáltalán nem volt korábban egyértelmű.

A másik ok, ami miatt szerintem szükség lesz az emberre, hogy még mindig nagy szerepe van az intuíciónak, kreativitásnak és egyéb olyan humán tudásnak, ami nem helyettesíthető és tanítható be könnyen. Tehát az alapkérdést megválaszolva a komplexitást és kalkulációt, logikát tartalmazó illetve szabályszerűségekkel jól leírható folyamatokat lehet majd könnyebben kiváltani (előszűrés, igény párosítás, humán értékelések összehasonlítása és elemzése, jelölt kommunikáció stb.) de az érzést, megérzést, empátiát, kreativitást követelő folyamatokat lesz sokkal nehezebb elektronikus megoldásokkal helyettesíteni.

Paróczay Balázs:  Követve ezt a gondolatmenetet… elképzelhetőnek tartod, hogy új HR-es munkakörök alakulnak ki a jövőben?

Jakobsen Petra: Biztosan lesznek olyan új munkakörök, melyek ezeknek a területeknek az algoritmizálásával, a gépek programozásával és betanításával foglalkoznak majd, bár ezek inkább IT munkakörök lesznek, de kell majd hozzájuk HR tudás, emberismeret, pszichológiai tudás, tehát a két szakma határán lesznek valahol.

HR területen is több olyan szakemberre lesz majd szükség, aki ezeket a „robotokat” használja, kiismeri, értelmezi a tőlük kapott információt, tehát egyre nehezebb lesz HR-esnek maradni IT készségek és érdeklődés nélkül.

Ugyanakkor egy coaching folyamatot, amikben az érzéseknek, megérzésnek sokkal nagyobb a szerepe, mint a logikai algoritmusoké, nem hiszem, hogy helyettesíteni lehet még jó pár évtizedig.

Lehet, hogy e mentén szét is válik majd talán a HR szakma, ahogy a bérszámfejtés és a HR is szétvált idővel, ahogy más lett a funkciója.

Paróczay Balázs:  És ugyanez a másik oldalról: milyen munkakörök vagy munkafolyamatok vesznek el a toborzók mindennapjaiból?

Jakobsen Petra: Szerintem alapból a hangyamunka nagy része: algoritmusok alapján történő keresések, cold call-ok, interjú időzítések, előszűrő kérdések. De a kiválasztáshoz, a végső döntés meghozatalához és a jelölt meggyőzéséhez kelleni fog emberi input – bár lehet, hogy ez a mainál sokkal több információval meg lesz majd támogatva.

Paróczay Balázs: Szerinted mikorra várhatunk egy gyökeresen új világot? Mi lehet egy végső-végső határidő minden hazai szakembernek, hogy - legalább gondolatilag - átálljon?

Vannak nagyobb ugrások egy-egy folyamatban (internet megjelenése, FB vagy LinkedIn megjelenése stb.), de szerintem azt nehéz megjósolni, hogy mikorra fog egy újabb ilyen bekövetkezni. Ráadásul a legtöbb technológiai újítás elterjedéséhez idő is kell (bár ez a globalizációval egyre rövidül): amikor az Egyesült Államokban már javában használta a többség otthonában az internetet, nálunk még csak gyerekcipőben járt a dolog. Én inkább folyamatos változásra rendezkednék be.

Egy nagy ugrás azért egészen biztosan megjósolható már ma is (és ez nem csak a toborzás kiválasztás területén lesz majd érezhető: a előbbiekben már említett humánum és robot közötti határ elmosódása.

Paróczay Balázs:  Ezzel el is érkeztünk az előadásod témájához: szerinted mi az egészséges egyensúly az emberi komponens és a gépi között?

Jakobsen Petra: Nem hiszem, hogy van egy pont, ahol meg lehet húzni a határt. Egyrészt egyénenként is változik, hogy ki mit él meg még egészségesnek vagy „élvezhetőnek”. Van aki pl. ma ódzkodik attól,  amikor majd tele leszünk ültetve chipekkel és képességeinket felturbózó alkalmazásokkal, én pl. azt gondolom, hogy ez is izgalmas lesz, illetve azt is várom, hogy találkozzak az első teljesen humánnak tűnő robottal. Mások erre, mint egy horrorisztikus rémképre tekintenek.

Másrészt azt gondolom, hogy az egészséges határa mindig ott van, hogy a fejlődés üteme ne legyen annyira gyors, hogy befogadhatatlanul sok legyen, de az ember valahogy úgy van bekódolva, hogy a többség jól alkalmazkodik, és megszokjuk, hogy sokkal több a változás, megtanulunk ezzel is élni. Összefoglalva nem gondolom, hogy lesz/lehet általánosságban túl gyors a fejlődés, de mindig lesznek emberek, akik azt fogják érezni, hogy nekik már az.

Paróczay Balázs: A mai tudásunk és az előrejelzések alapján…. Petra, te szívesen lennél HR-es 2050-ben?

Jakobsen Petra: Abszolút, bár akkor már a nyugdíjkorhatár szélén leszek. J

Paróczay BalázsKöszönöm a beszélgetést. Izgatottan várom az előadásod!

A nyitottság tehát elengedhetetlen az új eszközök nyújtotta előnyök kiaknázásához. A Profession szakmai fórumán megmutatjuk, melyek is lesznek ezek. Early bird jegyek már csak korlátozott számban elérhetőek, a jegyvásárláshoz kattintson ide! Nehogy lemaradjon az év HR konferenciájáról, biztosítsa helyét mielőbb.

Időpont: 2017. szeptember 26. (14:00-18:00)
Helyszín: Barabás Villa (1122 Budapest, Városmajor u. 44.)

Részletes program

Jegyvásárlás

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

A Profession.hu Google+ oldala

Címkék: HR-konferencia, toborzás, kiválasztás, robotika, jövő

Önnek ajánlott állások

- Profession.hu

További cikkek a munkaerőpiaccal kapcsolatban
További cikkek a munkaerőpiaccal kapcsolatban
www.facebook.com/Profession.hu

Keressen a cikkek között

A cikkekben való kereséshez írja be a kulcsszót, és nyomja meg az OK gombot.

Kapcsolódó témák

-

A visszautasíthatatlan szervezet modellje

2017. szeptember 18.
A visszautasíthatatlanul vonzó szervezet humán erőforrás menedzsment modelljének egyik eleme, hogyan éli meg a munkatárs az irodai hétköznapokat. Bővebben

-

Akik helyett a pénz dolgozik

2017. szeptember 13.
Kecsegtető keresetkiegészítés a passzív jövedelem. Akkor miért nem vágunk bele? Bővebben