Kezeljük jól a munkahelyi konfliktusokat

Valószínűleg mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy  felettesünkkel vagy valamelyik kollégánkkal nem volt felhőtlen a viszonyunk. Akár szakmai eredetű a feszültség, akár a szimpátia hiányából fakad, általában igaz, hogy a sokáig elhallgatott sérelmek jelentősen megmérgezhetik a munkahelyi légkört, és rányomhatják a bélyeget teljesítményünkre is. Jó hír viszont, hogy tudatos és átgondolt kommunikációval hatékonyan kezelhetjük a megoldhatatlannak hitt helyzeteket is. Szerémi Péter, kommunikációs szakemberrel beszélgettünk.

A probléma gyökere

„A legtöbb munkahelyi konfliktus nem a hibás kommunikációból, hanem a kommunikáció elmaradásából ered” – kezd bele a témába Szerémi Péter. „Jellemző helyzet például, hogy sok vezető nem ad visszajelzést beosztottainak. Hasonlóan feszültséget szül az a gyakorlat is, hogy nem tudunk nemet mondani egy-egy feladatra, bár nem érezzük eléggé felkészültnek magunkat, vagy épp nincs elég kapacitásunk, mégsem akarunk csalódást okozni a másiknak.”

A konfliktusok forrása olykor személyes okokra vezethető vissza, azonban ezek orvosolása is komoly akadályokat jelenthet a szakember szerint: „Nagyon nehezen közlünk kellemetlen dolgokat. Ha például az egyik munkatársunk valamely szokása zavar bennünket, többnyire nem szólunk, mert abban reménykedünk, hogy majd az illető észreveszi magát. Ilyenkor szinte borítékolható az ún. kukta-hatás, vagyis amikor a feszültség egyre csak gyűlik bennünk, majd egy teljesen ártatlan szituációban tör felszínre. Az érintett fél számára pedig nem világos, ez miért is történt. Érdemes megelőznünk, hogy idáig súlyosbodjon a helyzet, hiszen egy ilyen kirobbant ellentétet már sokkal nehezebb visszafordítani.”

Megoldás, két lépésben

A konfliktushelyzetek amolyan szükséges rosszként vannak jelen az életünkben. Mivel nem tanultuk meg kezelni őket, félünk, hogyha bármit is szóvá teszünk, azzal csak tovább rontjuk a kényelmetlen szituációt.  „Ez az érzés akár jogos is lehet, ugyanis egyáltalán nem mindegy, milyen módon adjuk a másik fél tudtára, hogy problémánk van. Vegyünk egy hétköznapi példát: főnökünk rendszeresen délután fél ötkor ad ki nekünk egy feladatot, amelynek határideje másnap kilenc óra, ezért nekünk gyakran túlóráznunk kell. Felettesünk talán nem is tudja, mekkora erőfeszítés számunkra, hogy a végeredmény tökéletes legyen, de nem szólunk, csak magunkban dühöngünk, majd a sokadik megbízásnál megelégeljük az igazságtalanságot” – vázolja Péter.

Itt jön az a pont, amit sokan elrontanak. „Amikor úgy érezzük, hogy betelt a pohár, leggyakrabban csak annyit mondunk, hogy nem tudjuk megcsinálni. Magyarázat nélkül viszont vezetőnk joggal érezheti úgy, hogy ellentmondunk neki, és nem akarjuk elvégezni a ránk bízott feladatot, ez pedig garantáltan újabb feszültséget generál kettőnk között. Kerüljük ezt el! Ahelyett, hogy tiltakozásunknak adnánk hangot, első lépésben helyezkedjünk bele a másik fél szemszögébe, találjuk meg a közös nevezőt. Ezzel kifejezzük jó szándékunkat, és aztán ebbe ágyazva fogalmazzuk meg észrevételünket, kérésünket” – osztja meg a szakember.

A fenti példánál maradva: „Először mondjuk el főnökünknek, hogy tudjuk, milyen fontos számára az adott projekt magas színvonala, és mi is arra törekszünk, hogy a részünket tökéletesen teljesítsük. Ezzel jelezzük neki, hogy egy csónakban evezünk, közös a célunk. Ezután jöhet a meglátásunk, vagyis hogy több időt szeretnénk kérni a jövőben azért, hogy továbbra is precíz munkát adhassunk ki a kezünkből. Ilyen megközelítéssel kölcsönös nyereséggel zárhatjuk a beszélgetést. Ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk egy munkatársunkkal való konfliktus esetén is. Fontos, hogy mindig empatikusan közelítsünk a másik felé, a konkrét viselkedést, jelenséget tegyük szóvá, ne mondjuk ítéletet, ne minősítsük a személyiségét. Törekedjünk kompromisszumra az egyoldalú megoldások helyett” – javasolja a tanácsadó.

Induljunk tiszta lappal

A munkahelyváltás minden tekintetben egy új kezdetet jelent. „Ahhoz, hogy új munkakörünkben hosszú időre megőrizhessük a nyugodt és inspiráló hangulatot, ajánlott magunk mögött hagynunk korábbi beidegződéseinket, és nyitottan, kíváncsian közelítenünk az új kollégák és feltételek felé. Lehetséges például, hogy íróasztalunk nem az ablak mellé kerül, ahogy azt korábban megszoktuk, de ne elégedetlenkedjünk, és főleg ne követelődzünk az első napokon, mert nagyon rossz benyomást tehetünk a munkatársakra” – hívja fel a figyelmet Péter.

Egy kialakult közösségbe beilleszkedni nem könnyű, de nem is lehetetlen. „Ugyan a vezető felelőssége, hogy az újonnan érkezőt bemutassa a többieknek, ez gyakran elmarad. Ilyenkor bizony leleményesnek kell lennünk, és utat kell találnunk a kollégákhoz. A legjobb, ha fokozatosan ismerkedünk, kihasználva olyan hétköznapi helyzeteket, mint a közös kávézás vagy ebéd. Esetleg néhány nap után egy számunkra szimpatikus kollégát is megkérhetünk, hogy vezessen körbe bennünket. Ha lépésről-lépésre közeledünk, pozitív fogadtatásra számíthatunk” – fejti ki a tréner.

Fogadjuk meg a fenti tanácsokat, és kezeljük jól a konfliktusokat. Ha azonban a negatív hangulat eluralkodik munkahelyünkön, ne riadjunk vissza a váltástól sem. Tartsuk szemünket a legfrissebb állásokon, vagy keressünk személyre szabott beállításainkalapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírleveletés Facebook értesítését! És hogy a munkáltatók is megtalálhassanak minket, töltsük fel önéletrajzunkat ide.

 Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, konfliktuskezelés, kommunikáció